A hét embere

2022.07.09. 17:48

A gyógyítás az élete a győri dr. Balogh Péter főorvosnak

A Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház Semmelweis-napi ünnepségén Dr. Felpéczi Petz Lajos-életműdíjat vehetett át dr. Balogh Péter főorvos. A 2018-ban alapított díjat az orvostudomány kimagasló intézményi művelője kaphatja meg, magas szintű orvosi és tudományos munkássága elismeréseként.

Barki Andrea

Dr. Balogh Péter: Minden egyes betegnek úgy kell segíteni, hogy azt érezze, őérte dolgozom. Fotó: Cs. B.

Dr. Balogh Péter 2007-től a traumatológia megbízott, 2012-től a 2021. évi nyugdíjba vonulásáig a balesetsebészeti és kézsebészeti osztály osztályvezető főorvosa volt. Jelenleg szerződéses munkaviszonyban heti két napon, illetve szükség szerinti ügyelettel segíti a győri balesetsebészeti ellátást és ad segítséget, tanácsot azt igénylő fiatalabb kollégáinak. Rendel és operál a Kardirexben, műt a tatai Kastélypark Klinikán és továbbra is a győri kézilabdás lányok csapatorvosa. A nyugdíjba vonulással szinte semmit sem változott az időbeosztása.

– Mi vitte az orvosi pályára?

– A nagyapám példája nyomán választottam ezt a hivatást. Körorvos volt Nyírkarászon, addig dolgozott, ameddig élt. Kiskorom óta láttam, hogy mennyire elhivatott a szakmája iránt. Nem is akartam más lenni, csak orvos. Az egyetem alatt keresetkiegészítésként mentőztem, dolgoztam „nővérként”, bejártam a baleseti sebészetre éjjelente ügyelni a traumatológiai intézetbe, hogy minél előbb ellessem a szakma fogásait, mert balesetsebész akartam lenni. 1980-ban szereztem orvosi diplomát, 1988-ban tettem traumatológiai, 1995-ben kézsebészeti szakvizsgát. Az egyetem után először Tapolcán, majd 1985-től előbb a győri MN 6. sz. Katonai Kórházban, majd ennek megszűnte után folyamatosan a győri Petz Aladár megyei kórház baleseti sebészetén dolgoztam. Folyamatosan képeztem magam, igyekeztem a legújabb műtéti technikákat elsajátítani. A munkámban nem ismertem lehetetlent. Kihívásnak éreztem a nehéz feladatokat, amik arra inspiráltak, hogy csak azért is megoldjam őket. Olyan szerencsés vagyok, hogy szeretem, amit csinálok, és ha valaki szereti azt, amit csinál, kevésbé fárad el benne. Ez a munkám és egyben ez a szórakozásom is.

– Melyik területet szereti a legjobban?

– Operatőr bárki lehet, azt be lehet gyakorolni. Ha valakinek jó a kézügyessége, akkor egy műtétet anatómiai ismeretekkel és gyakorlással tökéletesen végre tud hajtani. A legfontosabb a munkánkban szerintem a döntés. Egy régi sebészeti mondás szerint a jó sebész tudja, mikor kell operálni, a még jobb sebész pedig tudja, mikor nem kell operálni. A munkám egy folyamat része: diagnosztika, döntés, műtét és a rehabilitáció. Mindez nem egyszemélyes szakma. Ha az én kezemben van a kés, akkor én döntök, de az odavezető út és az azt követő időszak komoly csapatmunka, mint ahogy igazából a műtét is. Ha nincs műtősnő, műtőssegéd, aneszteziológus, nem tudok dolgozni.

– Milyen sikerekre emlékezik szívesen?

– Nem tudok kiemelni egyes eseteket, persze részese voltam rendkívüli teljesítményeknek és eredményeknek, de minden betegnek az ő baja a legnagyobb, mindenkinek úgy kell segíteni, hogy úgy érezze: őérte dolgozom. Volt egy professzorom, aki azt mondta: minden beteggel úgy kell foglalkozni, ahogy szeretném, hogy az én édesanyámmal foglalkozzanak valahol máshol. Hát én megpróbáltam. Jó érzés, ha régi pácienseim rám köszönnek, ha találkoznak velem, elmondják, hogy jól vannak.

– Maradt még valami szakmai kihívás?

– Az elsődleges számomra a gyógyítás. Szerintem az a legtöbb, hogy az ember jól végzi a munkáját. A tudományos tevékenységnek pedig egy klinikán vannak meg igazán a feltételei. Az állandó leterhelő munka, a rendszeres ügyelet mellett persze tartottunk előadásokat, kongresszusokra jártunk, oktatásban is részt vettünk. De ez nem mehetett a gyógyítás rovására, amit gyakran a teljesítőképesség határáig hajtottunk. Köszönöm a díjat azoknak, akik rám gondoltak, de köszönöm mesteremnek, dr. Dékány Sándornak, a kollégáimnak. Köszönöm feleségemnek, aki lehetővé tette, hogy én a munkámmal ilyen intenzitással tudjak foglalkozni. Ez az elismerés neki is szól, hiszen jó családi háttér nélkül nem tudtam volna így végezni a munkámat, s nem tudnám a továbbiakban sem.

NÉVJEGY – Dr. Balogh Péter - 1980-ban a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetemen általános orvosi diplomát szerzett. 1980–1985-ig a Tapolcai Városi Kórház sebészeti osztályán dolgozott és szerzett általános sebészeti szakképesítést. 1985-től előbb a győri MN 6. sz. Katonai Kórház, majd megszűnte után a győri Petz Aladár megyei kórház munkatársa. 1986 óta csapatorvosként dolgozik a jelenlegi győri Audi-ETO KC női kézilabdacsapatánál és elődeinél. 2012-ben elnyerte a MOB-tagságot, ezzel egy időben megbízták a Magyar Olimpiai Bizottság Orvosi Bizottságának elnöki tisztével. 1997-ben „Győr város sportjáért”; 2008-ban Szent László-érem; 2013-ban Győr díszpolgára kitüntetésben; 2019-ben Nyári László-nívódíjban részesült.
 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában