Otthont keres családjának a négygyermekes ferhértói anyuka

 – A legnagyobb fiam 15 múlt, a másik 7 éves, a kislányom 4 éves, a legkisebb pedig másfél, szintén kisfiú – ismertette születésük sorrendjében gyermekeit. A nevelésükben, ellátásukban csak magára számíthat, illetve egy jóbarátja van még a segítségére. 

– Azt hittem, meg tudom csinálni – utalt arra, hogy a napi szükségleteken felül havi százezer forintos törlesztőrészletet vállalt magára. Sok volt, egyedül meg pláne. A kisebbik fia van másik apukától, de egyik férfi sem támogatja őket. A házból menniük kell.

– Szeretem ezt a házat, a gyerekek is. Itt nőttem fel, ide is tértem vissza, most mégis el kell hagynunk. Ideális, mert háromszobás, persze ráfért volna a felújítás, de a miénk volt. A faluban nagyon kelendőek az ingatlanok, ha lenne is szabad, az gyorsan gazdára talál, nincs szabad albérlet – mondta elkeseredve. Erzsébet korábban gyárban dolgozott, majd egy győri hotelben volt konyhalány, de ha úgy volt a beosztása, akkor takarított is. Alkalmanként tud munkát vállalni, de a kisgyermek mellett ez nehézkes. A Jóakarat hídján érkező 200 ezer forint támogatásért nagyon hálás, bár a gondjukat nem oldja meg, ez is nagy segítség most. 

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök. A gyerekek nagyon szeretik egymást. Iskolások, óvodások, persze cipő, ruha is kell nekik, de most leginkább egy biztos fedél a fejük fölé. A családsegítő mellénk állt és a Példa egyesületre is számíthattunk már többször is, ha szükségünk volt valamire. Most újra bizakodom, hátha valaki tud segíteni – mondta végül reménykedve Erzsébet.