A százhárom évvel ezelőtti vörösterrorra emlékeztek Csornán

„Nagyapánkról nem beszélhettünk. Nem mondhattuk el, hogy Szamuely Tibor áldozata lett 1919-ben. Ha elszóltuk volna magunkat, a családunk nagy bajba kerül. A családunk egész élete tönkrement azon a napon.” 

Sírva idézték fel nagyszüleik és édesapjuk 103 évvel ezelőtti tragédiáját a Laffer testvérek a Kisalföldnek Csornán. Az 1919-es vörösterror csornai áldozatairól emlékeztek meg és Szamuely Tibor rémtetteit idézték fel a Szent István téri emlékműnél az önkormányzat rendezvényén. 

Godzsa István premontrei apáti titkár volt a szónok. István atya beszélt az 1919. június 9-én, pünkösdhétfőn történtekről: a bolsevik terror elérte a várost. A helyi kommunista vezetés ellen irányuló tevékenység bontakozott ki, mire katonai alakulatokat vezényeltek a Rábaközbe. „A vöröskatonák Szamuely Tibor vezetésével megkezdték a felelősségre vonásokat. Az elfogottakat folyamatosan bántalmazták, majd a premontrei apátság előtti fákra akasztották fel őket. Borzalmas kegyetlenséggel” – fogalmazott beszédében. 

– Nagyapánk a Palotasoron lakott a családjával. Fiatal házasok voltak, az édesapánk pedig karon ülő csecsemő. A gyilkosok az ablakhoz kényszerítették a nagymamánkat, karján a kisfiával, és onnan kellett néznie, ahogy férjét fel­akasztják. De erről hallgatnunk kellett a rendszerváltásig. Az első megemlékezést végigsírta édesapánk, hála Istennek megérte. Az egész család élete tönkrement 1919-ben. A dédapánk egy év múlva belehalt a fájdalomba, nem tudta elviselni fia elvesztését. Nagymamánk hazaköltözött a szüleihez Bősárkányba. Elmondása szerint egyébként ő nem is tudta, hogy a nagyapánk mire készül, miben vesz részt. Annyit tudott csak, hogy gyakran eljár otthonról, de a vállalkozás miatt. Vaskereskedésük volt. Nagymamán később is sokat szenvedett – mesélték el a Laffer testvérek családjuk huszadik századi történetét. 

Az akasztás után az áldozatokat közös sírban temették el a Szent Antal-temetőben. 1925-ben síremléket emeltek föléjük, amit a II. világháború után előbb elfalaztak, majd 1957-ben megrongálták és 1992-ben állították helyre. 

– A borzalmas rémtettek ismertetésének nem a gyűlöletet és a bosszúállást kell szolgálnia, de tanúság kell hogy legyen a ma élő és a jövő generációk számára. Ennek ismerete óvatosságra kell intsen mindenkit a bolsevik eszmét máig követőkkel szemben – mondta Godzsa István. Hozzátette: a szívekben és lelkekben érzett szomorúság erősítse az egymás iránti szeretetet, és akkor reménykedhetünk, hogy ilyen rémségek nem ismétlődnek meg a jövőben. 

Az áldozatok
1919. június 9-én Akóts Gyula, Glaser Ferenc, Laffer Lajos, Németh Gyula, Pozsgai Bálint, Takács Ferenc és Tarcsay István álltak Szamuely Tibor „bírósága” előtt. A premontrei rendház előtti fákra akasztották fel őket.