20 éve dolgozik a kis betegekért a "Lurkó" Győri Kórház Gyermekosztályáért Alapítvány

– A teljesség igénye nélkül sorolom: játszóházak, játszótér, elkülönítő kórterem fürdőszobával, szakpszichológiai és gyermekpulmonológiai rendelő, váró, recepciók, tinisarok. Infúziós pumpa, speciá­lis mellény a cisztás fibrózis kezeléséhez, ultrahangos inhalátor, gégészeti mikroszkóp, fiberoszkóp, vérgázgép, verejték­analizátor, teszt és eszközök a koraszülöttek utógondozásához, hallás- és szemvizsgáló készülék. Mindez közel 200 millió forintos érték. 

– Gondoltad volna húsz éve, hogy ennyi mindent elér az alapítvány? 
– Álmomban sem. Amikor bevittem a kórházba az első babát, kisautót meg szőnyeget, csak a szükséget láttam. Azóta is ezért járok be nap mint nap. Támogatom azokat, akik bekerülnek a kórházba, és szomorúak, elesettek. Mert tudom, látom, hogy ott és akkor arra van szükségük. Simogatásra, bátorító szóra.

– Akikkel az első években találkoztál, ma már felnőttek lehetnek. 
– És emlékeznek rám! Volt, aki az esküvőjére hívott meg, más a gyermeke keresztelőjére. Egy édesanya lépett oda hozzám a minap az osztályon, megmutatta a babája poharát. Körömnyi matrica foszladozott rajta, még tőlem kapta betegként. Nemrég a bevásárlóközpontban köszönt rám egy fiatalember. Tizenöt év elteltével is megismert. Felcsillant a szeme, a karjaiba zárt, és csak ölelt és ölelt. Nemcsak úgy illemből, hanem hosszan. Amikor kisfiú­ként biztatásra volt szüksége, elég volt felemelnem az ujjaimat, a győzelem jelét mutatva. Mindig elmosolyodott. Jövő héten ő is velünk ünnepel.

– Elkeltek a jegyek a születésnapra? 
– Sőt, úgy néz ki, pokrócos buli lesz. Kétszázötven vendégnél tartunk, ötvenen már biztos, hogy sörpadon fognak ülni.

– Volt bármi, ami meg tudott állítani a húsz év alatt? Mert a Covid nem. 
– De csak azért, mert akkor is a szükséget láttam. A játszóházakat be kellett zárnunk, így hát másképp segítettem. Koordináltam a kórházba érkező felajánlásokat, támogatásokat, felszereltük az átcsoportosított osztályokat mosógéppel, mikróval, mikor mire volt szükség.

– Nemcsak a kis betegek lelkében, de a kórházi környezeten is nyomot hagyott az alapítvány munkája. 
– Jólesik a szép környezet, hogy vannak játszóházaink, és műszerek, amikkel a támogatóink jóvoltából gyógyíthatnak az orvosok. Sokan gondolnak ránk akkor is, amikor az adójuk egy százalékáról rendelkeznek. Tavaly hat és fél millió forintot kaptunk. Mindent összevetve, ha végiggondolom, tényleg rengeteg dolog történt, mégis csak egy pillanatnak tűnik. Talán azért, mert a napjaimat örömmel éltem meg. Mert amikor azt hittem, hogy elértem a célt, az élet felmutatott egy újat, amiért tehettem valamit. Sosem maradtam magamra, mindig mellettem volt a családom, lelkes önkéntesek, barátok és önzetlen támogatók, és amíg ez így marad, nem is bánom a kihívásokat.