Ellátogattunk a Vöröskereszttel Csermajorba a Kárpátaljai menekültekhez: „Itt már biztonságban vannak a gyerekeink”

Kárpátaljai menekültek számára nyitották meg Vitnyéd-Csermajorban az egykori tejipari szakközépiskolát. Negyvenhatan költöztek be a leánykollégium szobáiba. A segélyszervezetektől mindent megkapnak, amire szükségük van. Elsősorban a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete gondoskodik róluk, a főzéshez szükséges nyersanyagot a Nyitott Kapu-Vár Térségi Szociális Központ biztosítja. A családok jól érzik magukat, elsősorban azért, mert itt biztonságban vannak. 

Kun Szilva, a Vöröskereszt megyei igazgatója elmondta, adományokból és vásárolt készletekből látják el a csermajori menekülteket is és mivel sok a gyerek köztük, leginkább bébiételre és italokra, pelenkára, egyéb gyermekgondozási felszerelésekre van szükség. Kelendő náluk a ruhanemű, a tavaszi és nyári ruhák. Legtöbben már a háború kitörése után pár nappal útnak indultak. 

– Otthagytuk az otthonunkat és jöttünk, ahogy tudtunk. Én már nem vagyok katonaköteles, elmúltam hatvanéves, akár maradhattam volna is, de féltettük az unokákat. Miattuk jöttünk el, nehogy baj érje őket – mondta a Kisalföldnek Lakatos Bertalan, aki családjával Ungvár környékéről került megyénkbe. Ő tizedmagával. 

A Vöröskereszt munkatársaival jártuk be a kollégiumot. Érkezésünkkor a gyerekek és az asszonyok tartózkodtak „otthon” és néhány idősebb férfi. A fiatal családapák munkát kaptak, építkezéseken dolgozhatnak. 

– Mi is várjuk, hogy mehessünk munkába, mindegy, mi lesz az – folytatta Lakatos Bertalan. – Itt biztos helyünk van, itt maradunk, amíg elmúlik a veszély otthon. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki segít. 

Lakatos Zoltán, aki szintén Ungvár mellől jött tizenhárom unokájával és az asszonyokkal, hozzátette: nem kapnak jó híreket hazulról, ezért egyelőre nem gondolnak a hazatérésre. Ám amint lehet, pakolnak és utaznak vissza. 

Szurman Violetta csecsemőjét mentette, amikor átlépte a határt, ahogy Benyák Mariann is kisgyerekeire és unokáira gondolt elsősorban. – Biztonságban vagyunk, ez a legfontosabb nekünk – mondta Mariann. 

– Naponta kétszer jönnek Kapuvárról a szociális intézmény munkatársai, ők nyersanyagot hoznak a főzéshez. A férfiak jó része dolgozni jár, az asszonyok pedig rendet tartanak az épületben. Az egykori csermajori diákok alapítványa is támogatja ittlétüket. A gyerekek sorsát igyekszünk rendezni és megoldjuk iskoláztatásukat, tanításukat. Jelenleg két pszichológus foglalkozik velük rendszeresen – fogalmazott Jutasi Anna, a Vöröskereszt területi koordinátora.