Ukrajnai háború - Rábacsécsényben talált menedékre a nagydobronyi család

Kárpátaljai magyar családot fogadtak be a napokban a rábacsécsényiek. Nem is akárhogyan várták a háború elől menekülőket: kialakítottak számukra egy kétszobás lakást a volt rendőrpihenőben, amit teljesen be is rendeztek. Kamrájukat feltöltötték, ruhásszekrényüket telepakolták és még pénzt is gyűjtöttek számukra, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. 

Az otthonukat és a hazájukat el kellett hagyniuk, ezért mi azt szeretnénk, hogy ha abban az időben, amíg itt lesznek, otthon éreznék magukat

– mondta a Kisalföldnek Kovács Teodóra, a község polgármestere. 

A Hidi család Nagydobronyból kelt útra. A fiatalasszony Kárpátaljáról menekült el családjával, négy gyerekkel, édesanyjával és anyósával a háború elől. Fájó szívvel, mert tényleg csak egy bőröndöt hozhattak magukkal. Az ukrán–magyar határon gyalog jöttek át. És hogy hogyan kerültek Rábacsécsénybe, a legjobb helyre, ahova csak mehettek nehéz helyzetükben? 
 

Kárpátalján még nincsenek harcok, de nem hallottunk biztató híreket. A szomszédos Ungváron például már Molotov-koktélokat gyártanak az emberek. Az fél órára van tőlünk, nem várhattunk, elindultunk Magyarországra

– beszélt az otthoni állapotokról a fiatalasszony, Hidi Gabriella Bianka. 

– A gyerekek miatt nem vártunk az utolsó percig, összepakoltuk, amit tudtunk és elbírtunk, aztán elindultunk. A nyolc és másfél éves kisfiaim és a négy hónapos kislányom, az édesanyám, Vadó Márta, illetve az anyósom és a testvérem tizenhat éves fia. A férfiak a családból éppen a háború kitörése előtti héten szereztek maguknak munkát Budapesten, így ők már időben kijöhettek. A határon tehát átjöttünk gyalog, onnan pedig a testvérem férje hozott tovább bennünket, aki szintén itt dolgozik, a főnöke adta oda neki a céges autót és az üzemanyagot is ők állták. Hálásak vagyunk! A testvéremék itt laknak Rábacsécsényben, ő kérte az önkormányzat segítségét számunkra. Nem tudtuk, hova megyünk és mi vár ránk, amikor megérkezünk, de ilyen fogadtatásra nem számítottunk. Csodás emberek laknak itt! 
 

A csécsényieknek másfél napjuk volt, hogy felkészüljenek Hidiék fogadására. Elég volt ahhoz, hogy a rendőrpihenőben kialakítsák a fürdőszobát, berendezzék a lakást, kifessék a szobákat. 

– Megmozdult a falu. Építettek, szereltek, gyűjtöttek, mindenki segíteni akart. Nagyon köszönöm ezúton is, nagy örömmel töltött el az összefogás, a szeretet és büszke vagyok a községünkre – jegyezte meg Kovács Teodóra. 
 

Bianka elmondta: falujuk, Nagydobrony szinte kiürült. Csak az idősek maradtak, illetve azok, akiknek nincsenek papírjaik a határátlépéshez. 
 

Várjuk a háború végét, szeretnénk mielőbb hazamenni, a sajátunkba, amit építgettünk, szépítettünk. Ha viszont elhúzódnak a harcok, itt kell megoldást találnunk. Albérletet, munkát, de még nem tudjuk, mi lesz velünk 

– gondolkodott el Hidi Bianka. 

– Nálunk addig maradnak, amíg csak akarnak, amíg muszáj – bátorította őket Kovács Teodóra.