Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át nemzeti Ábrahám Gábor erdész-vadász

FertőszentmiklósÁbrahám Gábor a magyar erdő- és vadgazdálkodás terén végzett közel három évtizedes, példaértékű szakmai munkája elismeréseként kapta a rangos kitüntetést.

– 1971-ben végeztem a soproni erdészeti technikumban, az első munkahelyem a Szombathelyi Erdőgazdaság Őriszentpéteri Erdészeténél volt. Szerettem azt a munkát, remek időszak volt – emlékezett vissza a kezdetekre a nyugalmazott erdész. – A két év határőrség után Körmendre helyeztek, ami már nem tetszett annyira, és nősülni is készültem, ezért igyekeztem Fertőszentmiklóshoz közelebbi munkahelyet keresni. Sopronban, a Taeg fűrészüzemében kaptam állást, elvégeztem a fafeldolgozó technikumot is, majd 1982-ben a csapodi termelőszövetkezethez kerültem TSZ-erdésznek. Ott tíz évig irányítottam a teljes erdészeti ágazatot. 1992-ben megkerestek a Taegtől, és felajánlották, hogy legyek a röjtökmuzsaji erdészetük kerületvezető erdész-vadásza. Örömmel vállaltam ezt a munkát, és ott maradtam egészen a nyugdíjazásomig, 2018-ig – foglalta össze röviden szakmai életútját Ábrahám Gábor.

Az erdő és a természet szeretetében a családja is osztozik. Fia és lánya is zöldszívű, mindketten a Soproni Egyetemen végeztek. István erdőmérnök, a Taeg termelési vezérigazgató-helyettese, Kinga pedig környezetmérnök, bár ő pályát módosított és logisztikusként dolgozik. A kitüntetésnek, amire az Országos Magyar Vadász­kamara terjesztette fel, természetesen együtt örült az egész család.

– Ez a munka nagy megterhelést jelentett a családnak. Reggel és este vadásztunk, napközben pedig az erdészeti teendőket végeztük. Csak azok maradtak a pályán, akik ezt így, egyben hivatásuknak tekintették. Én nagyon szerettem a vadászatot és az erdészetet is, mert bizonyos keretek között az ember a maga ura lehetett. Ahogy megkapta a feladatokat, szabadon szervezte meg a napját és végezte el a tennivalókat. Ez többnyire korán keléssel és későn fekvéssel járt. Nyári időszakban volt olyan, hogy este tizenegyre értünk haza, háromkor pedig kelni kellett. Mire a nap feljött, már a területen kellett lennünk, gyakran külföldi bérvadászokat kísérve – mesélte, miközben arról kérdeztem, mi vonzotta erre a pályára. Saját trófeái közül arra az aranyérmes őzbakra a legbüszkébb, amit az Alföldön lőtt, és arra a szintén aranyérmes dámbikára, amit Szlovákiában. – Szép és változatos az erdészek élete, mert sokat vannak a friss levegőn, ami az egészségnek is jót tesz. Amikor nyugdíjba mentem, kimutatták, hogy a negyvenhét év munkaviszony alatt mindössze harminckét napot voltam betegállományban. Már csak ezért is ajánlom ezt a szép szakmát azoknak, akik kedvelik a természetet – tette hozzá a kitüntetett.