Elhanyagolt sírokat újít fel a helyi temetőben Élő Imre, farádi nyugdíjas

Amikor Farád temetőiben megújul egy elhanyagolt síremlék, akkor a helyiek tudják: vagy az elhunyt távoli rokonai tértek haza, vagy nagyobb eséllyel Élő Imre keze van a dologban. Imre bácsi az a nyugdíjas, aki szabadidejének jó részét a köznek szenteli. Az ő kezdeményezésére takarították ki nemrégen az evangélikus sírkertet és ő újított fel több, évszázados sírkövet is ugyanott. A napokban a katolikus temetőben tevékenykedett. Elsősorban szerettei sírját gondozta, de nem tudott „szó nélkül” elmenni több régi kő mellett sem.

– Az a gondolat vezet, hogy az elődök sírjainak gondozása a még élő rokonok kötelessége. Ha már nincsenek, a jólelkű közösségre hárul a feladat. Minden sírt meg kell őriznünk, hiszen akárki is nyugszik ott, megérdemli, hogy az a két négyzetméter a temetőben az övé maradjon. Különösen igaz ez azokra, akik életükben a közösséget szolgálták, az orvosokra, tanítókra, papokra – fogalmazta meg érzéseit Élő Imre a Kisalföldnek.

Imre bácsi két egykori falubeli plébános síremlékét tisztította meg. Harsányi Józsefét, aki 1886-tól 1922-ig szolgált a községben, és az őt követő Páyer Gyuláét, aki 1934-ig volt a falu papja. Ezeken kívül még két síron tette olvashatóvá a betűket. Átfestette a Krisztus-szobrot, újrafestette a betűket.

– Szüleimtől, nagyszüleimtől annak idején sokat hallottam a plébánosokról. Korábban is próbáltam rendezni sírjaikat, murvát szórtam le melléjük, illetve kis mécsestartót is készítettem. Gyertyát gyújtanak nekik a hívek, de a köveket már moha fedte. A közelben van egy kedves ismerősöm rokonai­nak sírja, nyilván örül majd, ha meglátja, hogy megtisztítottam. A negyedik az 1906-ban elhunyt Horváth Mihályé és feleségéé, Lébenyi Chapó Iréné, de azon még a betűket át kell festenem – sorolja az önkéntes teljesítéseket.

Élő Imre példája egyébként ragadós. Ottjártunkkor egy házaspár köszönte meg neki lelkesen, hogy megmutatta a technikát, amivel újjá lehet varázsolni az avult köveket. – Nem gondolom magamat valamiféle temetőgondnoknak, de szívesen gondozom a régi sírokat. És azzal a gondolattal is egyetértek, ha elfelejtjük halottainkat, előkészítjük, hogy bennünket is elfelejtsen az utókor – jegyezte meg a farádi nyugdíjas.