A hét embere – Hefter László, győri üvegművész megtartotta székfoglaló előadását a Magyar Művészeti Akadémián – fotók

Hogyan került kapcsolatba az Akadémiával?

– Úgy kezdődött az akadémiai közreműködésem, hogy az Akadémia mellett működik egy nem akadémikusokból álló köztestületi szervezet, amelynek olyan művészek lehetnek tagjai, akik valamilyen tudományos fokozattal vagy állami elismeréssel rendelkeznek. Ez a köztestület választott meg arra a feladatra, hogy az Akadémián képviseljem őket. Két éven át láttam el ezt a feladatot. Talán eközben figyeltek fel rá, hogy számomra nemcsak az egyéni művészeti tevékenység az, ami fontos, hanem az is, hogy az a közösség, amibe tartozom, aktív legyen. Az, hogy megjelenjenek azok a gondolatok, észrevételek, amik segíthetik az Akadémia munkáját. Ugyanis ezt a szervezetet ezért hozták létre, én pedig igyekeztem ezeket meglehetősen aktívan képviselni. Talán pont erre figyeltek fel és választottak meg akadémikusnak.

A Szódásszifon Győr szimbóluma

Az Apor Vilmos katolikus iskola aula-kápolnája íves futású szentélyfal- ablakainak 40 m²-es, színes üvegdísze: az Égi és földi találkozás című kompozíció, a székesegyházban Szent István és Szent Imre herceg festett, ólmozott üvegképe, a Komédiás étterem üvegablaksora, a Hotel Fonte üvegtetője, a győri evangélikus püspökség Fénykeresztje, a győri Szent Anna Otthon kápolnájában található Kék csend és Oltárfények című munkái vagy a Győri Ítélőtáblán a művészi ólomüveg ablakai mind-mind kiemelkedőek a városban. Térplasztikai munkái közül Győr szimbóluma lett a Szódásüveg. Jelentős továbbá a győri Nádorvárosi köztemetőben a Lélekkapu című, három méter magas üveg-kő térplasztikája, valamint a Pannonhalma főterén felállított, a Pannon történet üveg és gránit kompozíciója.

– Mi az a fő gondolat, amit előadásában bemutatott?

– Amit a székfoglalómban szerettem volna elmondani, az arról szól, hogy én iparművészeti főiskolát végeztem, és arra kaptam megbízást és képzést a kiváló tanáraimtól, hogy feladatokat oldjak meg. Ha van egy feladat, amit művészi igényességgel kell megoldani, arra vannak az iparművészek. Ők olyan kreatív megoldásokat próbálnak találni, ami a tárgy- és eszköz- vagy a környezetkultúrában kialakít egy olyan tárgyi környezetet, mely által könnyebbé válik az életünk, praktikusabban tudunk megoldani dolgokat. Az építészet vonatkozásában pedig olyan atmoszférát tudunk teremteni egy belső térben, ahol könnyebb lesz dolgozni, kellemesebb élni. Ha díszítünk egy teret, ott jobban érezzük magunkat. Persze nem minden a szépről szól, vannak disszonanciák a művészetben is, amikre oda kell figyelnünk és szóvá kell tennünk.

Az ember, az idő és a fény hármassága

– Előadásának a Fényterek címet adta. Mit jelent az ön számára a fény?

– Több mint ötven éve folytatok érdeklődéssel párbeszédet az üveggel, a színekkel, a fényekkel, belesűrítve szakmám szellemi és mesterségbeli eredményeit. Az üvegművészet a fényről és a színekről szól. Arról a fényről, ami hihetetlen sebességgel érkezik meg egy épület ablakára, ott megtörik, lelassul és a téren belül megváltozik a jelentéstartalma. Levetülve a belső térbe megszínezi az architektúra részeit, a tárgyakat és azokat az embereket, akik éppen ott tartózkodnak. Ez a statikus fény eggyé válik a szinte mozdulatlannak tűnő idővel. Létrejön egy hármasság az idő, az ember és a fény között, ami meditatív atmoszférát teremt és arra késztet, hogy befelé forduljunk, hogy megpróbáljuk önmagunk érzelmeit jobban megismerni. Próbáljunk abba az ihletett állapotba kerülni, amikor előjön belőlünk az alkotókészség, a kezdeményezőkészség. Megteremtődik egy olyan csend, amiben ezek a tulajdonságok felerősödnek. A művészet szorosan egybeolvad és része lesz az épületnek, és annak egész hangulatát megváltoztatja. Az épületrészekbe illesztett üveg a hódolat, a békesség, az emberiesség és Isten jelenlétének jelzőfénye. Hitünkben erősödünk és gondolatainkban is inkább a közösségi és az egymáshoz tartozás élményét erősítjük.

Az utolsó mesterektől tanult

– Különleges helyet foglal el mind a magyar, mind a nemzetközi üvegfestészetben. Egy szinte kihaló szakmát mentett meg az utolsó pillanatban. Tudatosan lépett erre az útra?

– A főiskolán volt egy üvegfestő kurzus. Már a diplomamunkám is üvegablak volt. Talán a belső késztetésem és a szerencsés véletlenek folytán – miután 1976-ban Győrbe költöztem – lehetőséget kaptam rá, hogy üvegablakokat készítsek. A ’70-es, ’80-as évekre néhány exponált épület – mint például Országház, Mátyás- templom, bazilika – kivételével sajnálatosan háttérbe szorult az egyházi épületek üvegablakainak restaurálása. A műemléki felügyelőség feltételezte, hogy üvegművészként értek a restauráláshoz is. Felkértek egy munkára, amire úgy mondtam igent, hogy megpróbálkozom vele. Tulajdonképpen egyedül tanultam meg az üvegrestaurátor-szakmát. Németországban, Franciaországban próbáltam megtalálni azokat a műhelyeket és mestereket, akik még valamit át tudtak adni a tudásukból. 4–5 évembe került, hogy olyan szinten el tudtam sajátítani ezt a mesterséget, hogy elvállalhattam például a Pannonhalmi Főapátság, a győri bazilika, a budavári Mátyás-templom, a szegedi dóm és a Magyar Nemzeti Bank ólomüveg ablakainak restaurálási munkáit. Ezeket természetesen több kisebb-nagyobb munka előzte meg.

Művészi igényesség és mesterségbeli tudás

– Mit tart a legfontosabbnak a munkájában?

– Az iparművészetben nagyon fontos, hogy ahhoz a művészeti szemlélethez, amit a főiskolán kaptam, társuljon egy mesterségbeli tudás, ami az anyaggal, a technikával, a technológiával van összefüggésben. Ezek nélkül ezt a szakmát nem lehet művelni. Szem előtt kell tartani, hogy a természeti és az épített környezet összhangja megmaradjon. Az érdekek, az anyagiasság ne homályosítsák el azt. Komoly problémák lehetnek abból, ha ez az arány megbomlik. Kihatással lehet arra az érzelmi állapotra, ami a szabadsággal, önmagunk vállalásával összefügg.

– Az elmúlt közel fél évszázadban tanít. A saját életében megélt nehézségek motiválták arra, hogy minél több embernek átadja a tudását?

– Ez egy alaptulajdonságom lehet. Fontosnak tartom, hogy legyünk mindig nagylelkűek a tudásunk átadásában, mert utánunk is jön egy generáció, akiknek meg kell őriznie azokat a hagyományokat, értékeket, nemzeti kincseket, amelyek elődeink életük értelmeként és értékeként felhalmozódtak. Fontos volt számomra, hogy legyenek szakemberek. Munkáim során szembesültem azzal, hogy nincsenek, akik segíteni tudnának nekem. Akkor adódott a lehetőség, hogy a Kovács Margit-iskolában el tudjam kezdeni ennek a szakmának a képzését. Közülük aztán több művész is kikerült. Ha csak az üvegművészeket számoljuk, több mint tízen tervezőművészként dolgoznak.

A múlt értékeinek megőrzése

– Az Akadémia tagjaként mit tart a legfontosabb feladatának?

– A Magyar Művészeti Akadémia tulajdonképpen azért jött létre, hogy azt a kulturális erőteret megteremtse, amit azok a művészek – mint például M. S. mester, Balassi, Bartók, Csontváry, Moholy-Nagy László, Róth Miksa, Schaár Erzsébet – hoztak létre, akik olyan értékekkel, szellemi teljesítményekkel gazdagították a magyar kultúrát, amiket feltétlenül őrizni és terjeszteni kell. Az Akadémiának egyik feladata, hogy őrizze a múltat és azokat az értékeket, amelyek az ezeréves történetünkben fennmaradtak, napirenden tartsa és tanulságként folyamatosan beépítse abba a jelenbe, amelyben vagyunk. A jelennek viszont kötelessége, hogy reagáljon azokra az előzmények nélküli kihívásokra, amik a napjainkban születnek. Az, hogy milyen szellemiséggel, tudással, lelkiséggel, érzelmi indíttatással reagálunk ezekre, annak a minősége nagyon fontos. Az Akadémia azt képviseli, hogy ez a minőség méltó legyen az elődökhöz és biztosítsa a folytonosságot. A múlt-jelen-jövő hármasában kijelölje a célokat. Az a fajta küzdelem, amit Madách is említ, „küzdj, és bízva bízzál!”, benne legyen az életünkben. Ha valamit csinálunk, azt a legjobb tudásunk szerint és tiszta szívvel csináljuk. A Művészeti Akadémia szerintem ezt akarja képviselni, én magam is erre törekszem.

– Milyen a kapcsolata, vannak-e közös terveik az Akadémia többi győri tagjával?

– Büszke vagyok arra, hogy Győrből már öten vagyunk tagjai az Akadémiának. Kiss János balettművész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke mellett Jahoda Maja belsőépítész, Bede-Fazekas Csaba színművész és Reményi Attila zeneszerző. Kiss Jánossal már beszéltünk róla, hogy szeretnénk, hogy mi öten összejöjjünk, és az itteni kulturális élethez is valamilyen módon hozzá tudjunk szólni. Úgy érzem, hogy ebben mindannyian egyetértésben vagyunk.

Névjegy

Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, restaurátorművész.

Budapesten született 1943. szeptember 15-én. Győrbe 1976-ban költözött. Pannonhalmán 2007-ben hozta létre üvegstúdióját. Győrben számos munkájával lehet találkozni, üvegablakai éttermeket, templomokat, közintézményeket, magánházakat díszítenek, szobrai a város több pontján állnak. Mindig fontos volt számára tudásának átadása. Kezdeményezésére alakult a győri képző- és iparművészeti Borsos Miklós-szabadiskola („A szakkör”) 1978-ban, amit 40 évig vezetett, 1993-ban – egyedüliként az országban – létrehozta a győri Kovács Margit iparművészeti szakgimnáziumban máig is működő üvegműves szakot, ahol 12 évig tanította a szakmát, ahol ma már a volt tanítványai a tanárok.

Díjai:

1982 Győr város Borsos Miklós-emlékplakettje

1997 Ferenczy Noémi-díj

1998 Győr város kultúrájáért díj

2000 Győr város művészetéért díj

2004 Győr-Moson-Sopron megyei fődíj, őszi tárlat

2011 Szent László-díj