Új rektor a győri egyetemen

Dr. Baranyi Péter több mint száz egyetemen volt előadó, évekig tanított ázsiai intézményekben. Az általa megalkotott új kutatási tudományterület a digitális tudásra épül, matematikai és informatikai találmányait világszerte alkalmazzák. A professzor művészi igényességgel alkot – tudományos pályája kezdetén egy avantgárd szobráért díjat kapott, amiért két hétig Cézanne szobájában lakhatott –, a harmóniát és az esztétikumot egy matematikai képletben is képes megteremteni. Egyetemi ember, akinek az univerzitás egyszerre jelent művészeti, tudományos és életminőséget. Beiktatásával a Széchenyi István Egyetem a XXI. században landolt.

Nincs és nem is lesz kerítés

– Túl van rektorságának első három hetén. Milyen teendői voltak, milyen impressziói vannak?

– Nem teljesen mennyből villámcsapásként ért a feladat, jól felkészültünk, hogy az átadás-átvétel zökkenőmentes legyen. Nyári szünetben vagyunk, nem a napi égető feladatok vannak előtérben, hanem a felkészülés a komoly munkára.

– Korszakos elődei voltak – Czinege Imre (2002–2005), dr. Szekeres Tamás (2005–2013), dr. Földesi Péter (2013–2021), akik más-más karaktert tettek hozzá az egyetemhez. Hogyan folytatja az elődök munkáját?

– Köszönöm Szekeres és Földesi professzor uraknak, hogy segítettek abban, hogy megfogalmazhassam a víziómat, ami a szerethető és tekintélyes univerzitás. Nagy megtiszteltetés és megelőlegezett bizalom, hogy a munkájukat folytatom. Az, hogy az egyetemnek nincs és nem is lesz kerítése, szimbolikusan is azt jelenti, hogy aktívan részt veszünk a térség jövőjének feltalálásában.

Hiszem, hogy a különböző tudományterületek és a művészetek kölcsönösen gazdagítják egymást, ezáltal erősödnek az intézményi karok.

A híres egyetemek emberközpontúak

– Világot járt professzor, négy éve a tudományos doktori iskolát vezeti az egyetemen, azt gondolom, pontosan tudja pozicionálni az egyetemünket és látja a kitörési pontjait. Hol tartunk és hova juthatunk?

– Sokat voltam Ázsiában, Kínában és Japánban sokáig, Dél-Koreában rövidebb ideig és a másik irányban, Amerikában, Ausztráliában is sokfelé. Az egyetem mindenhol az egyik legbonyolultabb szerkezet, mert versenyez az oktatásban, a kutatásban, az üzleti világban. Én azt fogalmaztam meg, megtapasztalva a nagy egyetemek működését, hogy a hallgató, a tanár és a tudós egyaránt egységesen pillérei az egyetemnek, fontos, hogy ők is jól érezzék magukat, megkapják azt a szellemi kényelmet és nyugalmat, ami az eredményes munkájuk feltétele.

– Elolvastam egy rövid prezentációját Japán, a felkelő kutatás országa címmel, amiben ki is emelte az ottani szellemi kényelmet és a miliőt. A nagy kérdés mégiscsak az, hogy a nyugati típusú, angolszász oktatási kultúrára épülő egyetemek vagy a keleti típusú egyetemek – Japánban a laborokban „laknak” a hallgatók, hálózsákokban alszanak, mindent alárendelnek a kutatásaiknak – lehetnek-e hatékonyak Magyarországon.

– Én inkább onnét indulnék ki, hogy mindkét oktatási kultúrában tisztelik és szeretik az embert. Az angolok az angol stílusban, az ázsiaiak az ázsiai stílusban. A híres, nagy egyetemeken nagyon magas az emberközpontúság. Megtaláljuk a saját utunkat a kelet-közép-európai, magyar kultúránkban. Az üzenet mindegyik helyen ugyanaz: a tanáraink, a hallgatóink, a szakembereink, a munkatársaink a legfontosabbak. Mi élő egyetem vagyunk, a munkaidő után is színes élet van a campuson, a város szövetében létezünk. Nincs kerítésünk, bármikor lehet hozzánk jönni és mi is szívesen megyünk.

– Említette, hogy nem úgy esett be a rektori pozícióba, nyilván vannak sejtései arról, hogy a tavaly augusztusban felépített egyetemi modellben mi a rektornak a feladata. Ezt már tisztán látja?

– Feladatom egyrészt világos, másrészt természetes. Az számomra teljesen tiszta, hogy az eddigi tapasztalataimmal a legjobban szolgáljam a hallgatókkal és munkatársakkal közösen létrehozott 2020 és ’30 közötti fejlesztési tervet. Világos számomra, hogy ez csapatmunka. A hallgatók, a munkatársak, a vezetőség közösen megfogalmazott egy tervet és ezt közösen fogjuk végrehajtani. Közös lehetőségünk és közös felelősségünk, hogy a térség gazdaságának, társadalmának jövőjével kapcsolatos kihívásokra széles látószögű és integrált válaszokat tudjunk megfogalmazni. Ezen belül én a tudományos részre szeretnék erősen fókuszálni.

Tizenöt év munkája berobbant

– A tudományos térben nagy elismeréssel szólnak a munkásságáról, egyik szakterülete a virtuálisvalóság-alapú, komplex operációs rendszer, ami az én olvasatomban annyit üzen, hogy ez nagyon XXI. századi kutatás. El tudná mondani, mi ez?

– Egy tudóstól ilyet nagy felelősség kérdezni, mert nem lehet leállítani és napokig fog beszélni. Kutatásaim egy része erősen matematikai jellegű, és van filozófiai jellegű oldala is. A matematikai jellegű munkáimba nem mennék részletekbe, ha megengedi, mert ahhoz rengeteg előismeret szükséges, csak annyit szeretnék mondani, hogy kétszáz év alatt fejlődött ki a szinguláris érték felbontás, ami a mátrix algebra egyik legnagyobb áttörése. Én ezt átdolgoztam folytonos függvényekre, majd többdimenziós változatra is, amit úgy hívok, hogy tenzorszorzatmodell-transzformáció. Úgy tudnám elmondani, hogy nagyon bonyolult, összetett rendszermodelleket próbálok lebontani egyszerű, jól érthető összetevőkre. Szétbontom a bonyolult matematikai leírást egyszerűbb elemekre, annak valamilyen kombinációjára. Ez a matematikai transzformáció az irányításelméletben külön iskolát teremtett és hidat képez a klasszikus matematikai leírásmódok és az új, mesterséges intelligenciában használt lágy számítástudományi eszközök között. Tizenöt év munkája egyszer csak berobbant és most már az egész világon használják. Érdekes, hogy a tudomány világában is mennyit számít a szerencse.

Nem engedtem el az elméletemet, nem törődtem bele, hogy csak én hiszek benne. Ez egy érdekes tanulság az életemben, a szívem mélyén éreztem, hogy ez fontos és utolérte az idő a felfedezésemet.

– Új tudományterületet is alkotott, a kognitív infokommunikáció fogalmát, szemléletmódját az ön és tanítványa, Csapó Ádám nevéhez kötik. Szintén volt tanítványaival közös találmányban jegyzik a nevét a virtuálisvalóság-alapú böngészőben.

– Az infokommunikáció tágabb értelemben az informatikai eszközökön végzett kommunikációt és feldolgozást jelenti. Hétköznapi nyelven azt mondanám, hogy a mobiltelefontól kezdve az interneten, böngészőkön át minden, ami az új generációnak a kezében ott van, éjjel-nappal használja, figyeli. Az infokommunikációs világ filozofikus kérdését tettem föl 2010-ben Csapó Ádámmal, akkori tanítványommal, ma már híres kutatóval.

A digitális eszközökkel összeolvadva új ember „született”, akinek merőben új kognitív képességei jelentek meg ebben a környezetben.

A kognitív infokommunikáció azt kutatja, hogy ennek az új embernek milyen kiterjesztett képességei vannak az életében, a tudásában, a cselekedeteiben. Nézzünk meg egy mai gyermeket! Kezében a mobiltelefonnal nő fel, és az agya már másképp fejlődött. Változott a társadalmi beilleszkedése, a mentális képességei. A változás a következő generációban még inkább megjelenik, az is lehet, hogy előbb-utóbb a fejünkben lesz egy csip, ami már telefonál és önti az internetinformációt a gondolkodásunkba. Most ott tartunk, hogy a hallgatóink tanulnak könyvből, telefonon, weben, teljesen hibrid módon. Ez az új hallgató miben lett jobb? Miben lett kevésbé jobb? Erről szól a kognitív infokommunikáció. A természetes és mesterséges digitális világ kognitív képességei összekeverednek, mint egy koktél. Ezt a koktélt vizsgáljuk és kutatjuk. Itt külön figyelmet fordítunk a 3 dimenziós virtuális valóságra. Egyértelműen látszik, hogy ez már nem csak jövőkép az életünkben.

A tudósvilág két százalékában

– A kutatási eredményeit oktatóként is alkalmazza?

– Az én laboromban informatikusok és pszichológusok is egyaránt vannak, és ugyanazon a témán dolgoznak. Én a tudományt a maga multi- diszciplinaritásával együtt és a művészetet egynek látom, és valahol az én lelkemben is egyként vannak. A matekkönyvemet is úgy írtam meg, mint egy ilyen regényt. Az eleje patetikusan indul, a közepén hömpölyög és a végén egy nagy csattanó. Az én fejemben a tudomány és a szépség egy tőről fakad. A képletemen, amit létrehoztam, megmondom őszintén, a jelölést azért változtattam, mert leírva, kinézetileg nem volt szép. Belátom, ez viccesen hangzik. Kínában és Japánban jött az első gondolat ezzel kapcsolatban, mert ott láttam, hogy óriási energiát fektetnek a kandzsikba, hogy szépek legyenek. Külön művészete van ezeknek az írásjeleknek. Ott éltem ebben a világban, lerajzoltam a képletemet és azt láttam, hogy nem elég szép. Kicseréltem egy-két jelölést benne és így szeretek ránézni, mert szép lett. Külön törődtem vele, hogy jó érzés legyen ránézni. A lányom építésznek tanul, sok rajzművészi és festői díjat nyert gyerekként. Egyszer megkértem, hogy a képletemet is rajzolja le, hogy ő hogyan látja. Amennyire lehet, azt a kalligrafikált képletet használtam, amit ő akkor lerajzolt. Ennyire meg tud szeretni az ember egy képletet, hogy külön művésszel is megrajzoltatja, de ez Ázsiában természetes. Nemcsak a képletet, hanem a mögötte húzódó teljes szerkezetet is széppé tesszük.

– Közel ötezer hivatkozásban szerepel a tudományos munkássága, ami a műszaki tudomány területén nagyon magas. Korosztályában talán a legtöbb?

– Mindig van, aki többet ér el nálunk. Ők a példaképeink. De nem ez a verseny a fontos, hanem hogy elmondjuk, ha hiszünk abban, amit kitalálunk. Az egyik kedvenc mondatom: Condita decrescit, vulgata scientia crescit. A megosztott tudomány gyarapszik, az elrejtett elvész.

– A Stanford Egyetem kiadott egy listát, ami 31 paraméter alapján vizsgálta a tudósokat. Eszerint ön a világ tudósainak első két százalékába tartozik. A két százalékba tartozó magyar tudósok között – beleértve az elhunytakat is – a negyvenedik. Ezért egy filozofikus kérdés a végére: ha a világ két százalékába tartozó tudós rektor a hátára veszi az egyetemet, milyen messzire juthatnak a intézményi ranglistán?

– Szerintem sikereket csapatban érhetünk el. A Széchenyi István Egyetem tudósai is értik, látják a jövőt, az azt formáló irányokat, amit el kell mondanunk, közkinccsé kell tennünk a térség számára. Az QS világranglistáján intézményünk előkelően a 801–1000. helyen szerepel, emellett idén másodszor került a világ legjobbjai közé a Times Higher Education listáján, amely az egyetemeket az ENSZ által megfogalmazott, 17 fenntartható fejlődési cél alapján vizsgálja. A további fejlődést segíti, hogy a modellváltás következtében a következő időszakban egyre inkább saját lábára áll intézményünk. Sikereink eddig is közös munka eredményei voltak és ezután is azok lesznek. Minden kézre egyaránt szükségünk van.