45 éve történt tragédia nyomában – Forró vas ölte meg a három kohászt Győrben

Dermesztő hiba

Kulcsár Béla fiatal kohómérnökként dolgozott 1976-ban az olvasztóműben. Az öntödében gyártották az acélt, mely a kupolókemencéből öntöttvasként 1550 Celsius-fokon üstökben került a konverterekbe.

– A tehergépkocsik futóművének féltengelyét hőkezeltük, Horváth Ede, a korlátlan hatalmú vezérigazgató sürgette a termelést. A rézöntő végzettségű gyáregységvezető, Lőrincz elvtárs kérdőre vonta a hőkezelő üzem vezetőjét, hogy miért nem végeztek még a hőkezeléssel. Az üzemvezető jelentette, hogy a műveletet 900 fokon végzik és nyolc óra kell hozzá. A gyáregységvezető ötletelt és megparancsolta, hogy végezzék 1800 fokon, akkor csak négy óra kell hozzá. Azzal nem számolt, hogy az acél 1528 fokon megolvad! – elevenítette fel a dermesztő hibát a volt kohómérnök.

Kiváló üzem

A Reptéri Acélöntödét, Közép-Európa legmodernebb öntödéjét propagandafogásból hidegüzemmé nyilvánították, ezzel a dolgozók elestek a melegüzemi pótléktól. A munkások hófehér kezeslábasban, a mérnökök fehér, műszálas köpenyben jártak. Az olvasztóműből pneumatikus csőposta vezetett a laboratóriumba, hogy minél gyorsabban érjen oda a minta, a pénz nem számított. A falakat római mozaik borította és mindennek patyolattisztaságúnak kellett lennie, mert folyamatosan jöttek a párt- és állami delegációk.

A termelésnek mennie kellett mindenképpen

– Nagyjából tudtuk csak szabályozni a reakciókat, volt, hogy néhány száz kilogramm acél kifröccsent, beterítve a környéket, de a termelésnek menni kellett. Képzeljék el, milyen meleg volt egy ilyen fröccsenés után és milyen nehéz volt a megszilárdult, alaktalan acélt felszedni. Nagyot kellett ugrani, hogy kitérjünk előle.

Egy alkalommal szerencséje volt Aczél György miniszterelnöknek, mert az egyik konverter röviddel utána terítette be a helyet ott, ahol járt. Ha pár perccel később jön, minden bizonnyal Vályi Péter miniszter sorsára jut, aki 1973-ban a diósgyőri kohászati művekben égett halálra. Hiába mondtuk a vezetőknek, hogy a sorozatos robbanásokból akár nagyobb baj is lehet – jegyezte meg olvasónk, Kulcsár Béla.

Hősökké váltak

Így érkezett el 1976. július 4., amikor beleöntötték a 3-as konverterbe a folyékony vasat, óvatosan ráfordították a szélszekrényre és már okádta is a szikrát, ahogyan ez máskor is lenni szokott. Amikor a szén kezdett a vasból kiégni, az olvasztár hiába fordította vissza a konvertert, hogy lassítsa a reakciót, az láncreakciószerűen köpte ki magából az 1550 fokos folyadékot – a 3,5 tonnából 2,5 tonnát –, mindent beterítve, köztük a mellette álló embereket: Polgár György üzemvezetőt, Tibold Lajos olvasztárt és Horváth Imre villanyszerelőt, akik pár nappal később belehaltak sérüléseikbe.

– A fiúk a hőseinkké váltak. Nekem hatalmas szerencsém volt, mert mint olvasztóüzemi mérnöknek nekem is ott kellett volna akkor lennem, de a Jóisten a laborba vezérelt, lejelenteni az adagnaplókat – fejezte be a visszaemlékezést Kulcsár Béla. A kupolóból csapolják a folyékony vasat. A Magyar Ifjúság 1975. november 21-i cikkében büszkén írt a győri öntödéről, az ország élüzeméről.

Megsárgult lapon

Szűkszavú hírben számolt be az esetről a Kisalföld 1976. július 6-i száma, de a következő napokban folyamatosan követte a sérültek sorsát. Az egész várost megrázta a tragédia. Végül senkit nem vontak felelősségre a baleset miatt. Egykori kollégáik a napokban koszorút helyeznek el az elhunytak sírjain a győri nádorvárosi temetőben és Gyömörén. A Kisalföld híre a tragédiáról.