2021.03.28. 11:53
Pro Urbe díj – Vígh Attila: Hazámat szolgálom!
Pro Urbe díjat adományozott Vígh Attilának nemzeti ünnepünkön dr. Dézsi Csaba András polgármester a lovas kultúra és a magyar huszárhagyományok ápolása, népszerűsítése és oktatása terén tanúsított kitartó munkájáért, eredményes szakoktatói és edzői tevékenységéért, valamint a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz Egyesület alapításában és működtetésében vállalt meghatározó szerepe elismeréseként.
20210318 Győr Győr Megyei Jogú Város Polgármestere PRO URBE GYŐR díjat adományoz Vigh Attila (képen) részére a lovas kultúra és a magyar huszárhagyományok ápolása, népszerűsítése és oktatása terén tanúsított kitartó munkájáért, Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz Egyesület alapításában és működtetésében vállalt meghatározó szerepe elismeréseként. Fotó: Csapó Balázs CSB Kisalföld
Forrás: Kisalföld
Fotó: Csapó Balázs
Volt idő, amikor az 1945 előtti magyar katonai hagyományokról beszélni sem lehetett. Egyenruházatát, katonai kultúráját bemutatni, őrizni is tilos volt. Szerencsére egy-egy dicső korszakot a Kőszívű ember fiai, az Egri csillagok és számos történelmi film elevenített fel. A magyar katonai sírok koszorúzása azonban szóba sem jöhetett, mint ahogy március 15-én egy Petőfi szobornál megemlékezni is legényes, bátor tettnek számított.
Az elsők között állt huszárnak
- Eljött a fordulat, a demokrácia. A magyar katona nem volt már ellenség és nem csak a partizánokra lehetett emlékezni. A Pápai 7. Huszáregyesület 1992-ben alakult meg, a következő évben már huszártábort szerveztek Attyapusztán, ahol az országban akkor működő hét huszáregyesület teljes létszámmal vett részt. Természetesen ott volt a helyem, mint volt pápai belovaglónak, a lovas klub tagjának, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz és Jókai Mór regényein felnőtt, romantikus lelkű lovasembernek. Itt és akkor kezdődött az én és családom huszár története, ami remélem, soha nem ér véget. A Vígh család nyaralása ezután minden nyáron úgy alakult, hogy nyolc napot huszártáborban és egy napot a Balatonon töltöttünk-emlékezik vissza a kezdeti szép huszárévekre Vígh Attila, a Kisalföldi ASzC Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium lovasoktatója.
Iskolai képzés lett
A szocializmus idején csak Bábolnán és Tatán volt sportlovas- és lótenyésztő képzés. A rendszerváltás után sokan vettek, tartottak lovat, ezért szükség lett a lovas szakmunkásokra.
- Az 1990-es évek közepén megszűnt az érdeklődés a nagy- és kisállat tenyésztői szakmákra. Új, teljesen hiányszakma volt viszont a lótenyésztő. Ezért a Veres iskola akkori vezetősége elindította a teljesen új és rendhagyó szakképzést. Szakembert kerestek és rám esett a választásuk. Köszönöm nekik a mai napig – idézte vissza a lovas szakma győri indulását Vígh Attila.
Többször hívtak más iskolába tanítani. Nem mentem sehova, nem hagytam itt szeretett iskolámat és városomat. A városomat, hazámat szolgálom!”
- mondta Vígh Attila. aki azt vallja magáról, hogy sikerorientált, megalkuvást nem ismerő ember. Büszke rá, hogy tanítványa még nem bukott meg, viszont számtalan szép sikert értek el az országos versenyeken.
A katonai hagyományőrzés vonzó lett
- Az is természetes volt, hogy az iskolában már a második évben órarenden kívül sokat meséltem a magyar könnyűlovasságról. Az akkori tanítványok kerek szemmel, örömmel hallgattak és ezek után teljesítményük is megsokszorozódott. Szerencsés véletlenek folytán az akkori iskolavezetés és az őket követő igazgatók is bátran felvállalták és a mindig engedélyezték a lovas katonai hagyományőrzést. Megalakítottam a Lovas Nemzetőr Díszszakasz Egyesületet, amelynek célja Győr és környéke katonai és lovas hagyományainak ápolása, a hazaszeretetre és a honvédelemre való nevelés, különös tekintettel a gróf Zichy Ottó által 1848-ban felállított Győri Lovas Nemzetőrség hagyományaira. Az iskolában tanulóknak nem alanyi jogon jár a szakaszba való bekerülés. Az egyenruhát csak az a tanítvány öltheti magára, aki jó tanuló, jó lovas és a magánélete is rendezett-jelentette ki a Nemzetőr Díszszakasz parancsnoka.