Veres András: a szeretet leginkább önmagát akarja ajándékba adni

Ez a karácsony dr. Veres András győri megyés püspök számára is más lesz, mint az eddig megszokottak. Nemcsak a családját nem tudja meglátogatni, de a karácsonyi rituálékat sem tudják a hagyományoknak megfelelően megtartani. Az ünnep lényege azonban változatlan. Veres András szerint a szeretet állandó jó szándék, a másik ember üdvösségének az akarása, amely messze felülmúlja a pusztán érzelmi megnyilvánulásokat. Ez a keresztény élet lényege, amely az isten- és az emberszeretetben valósul meg.

„Jézus Krisztus mindenkinek a szívében megszülethet, hiszen mindenkinek a szívén ott van az ajtó, amelyen Isten kopogtat, de a kilincs belül van” – mondta lapunknak a püspök, aki mesélt gyermekkori karácsonyi élményeiről is, és arról, hogy a vírushelyzet hogyan befolyásolja az emberek Istennel való kapcsolatát.

- Isten megtestesülését Jézus Krisztusban, a szeretetet és a családot ünnepeljük ilyenkor. Mit gondol, hogyan tükröződhet a karácsonyunkban és a mi személyes életünkben a szeretet?

- E két fogalom „család” és „szeretet” összekapcsolása egyértelműen rámutat arra, hogy a szeretet messze felülmúlja azokat a pusztán érzelmi megnyilvánulásokat, amelyekkel sokan azonosítják.

Éppen a családban tapasztaljuk meg a szeretetnek azon gesztusait, amelyek túlmutatnak annak pusztán érzelmi karakterén. Ugyanis a szeretet elsősorban nem érzelem. Az érzelem esetleges, és nagyon gazdagító kísérője lehet, de a szeretet mégis valami több, az érzelmet felülmúló dolog. Minden ember ismeri, mindenkinek van róla sejtése, még akkor is, ha hiányt szenved belőle. Ilyenkor éppen a hiány mutat rá arra, hogy ha valaki nem is tapasztalja az igazi szeretetet, mégis van sejtése arról, hogy van igazabb, tisztább szeretet annál, mint amiben neki része van.

A szeretet Istentől való, minden ember Teremtőjétől, az az állandó jó szándék, amely semmilyen körülmények között nem akar a másiknak rosszat, csak jót. Végső soron pedig a másik ember üdvösségének az akarása. Ezért mondjuk, hogy a szeretet a keresztény élet lényege, amely az isten- és az emberszeretetben valósul meg. Jézus ezért ezt nevezte a főparancsnak. Az igazi szeretet mindig önzetlen, érdek nélküli.

- Ezekből a valódi szeretetmegnyilvánulásokból, az önzetlenségből, az érdeknélküliségből, a teljes odafordulásból egyre nagyobb a hiány az életünkben. Éppen emiatt sokan talán ebben, a legnagyobb ünnepben akarnak – például ajándékokkal – bepótolni mindent. Ön szerint hogyan lehet önfeledt és ilyen kényszerektől mentes a karácsonyunk?

- Az önzetlen, a feltétel nélküli szeretet kétségtelenül ajándékozni is akar, de nem valamit, hanem önmagát. Az időmet, a figyelmességemet, a megbocsátásomat, a jó szándékomat, a nyitottságomat és mindazt, amim van, de legfőképpen azt, aki én vagyok. Ezt megérzi a szeretett személy is, és ennél többet nem is vár el a másiktól. Hiszen önmagamnál többet nem is tudnék adni. Ahol ez nyilvánvalóvá válik, ott igazi szeretet és béke vesz lakást.

- Ezekben a napokban talán azoknak a lelkiismerete is megszólal, akik vasárnaponként nem járnak közösségbe, hogy gyakorolják a hitüket. Mit tapasztal, erősödik ilyenkor az ez iránti vágy, többen vannak ilyenkor a templomokban?

- Általában igen, karácsonykor többen jönnek a szentmisére, a közös imádságra. Számomra mindig nagy öröm, amikor látom, hogy olyan családok is elhozzák gyermekeiket megtekinteni a betlehemet, a jászolban fekvő Kisjézust, akik láthatóan kicsit idegenül mozognak a templomban. Semmi gond! Biztos vagyok abban, hogy Isten mindenkit meg tud szólítani, ugyanis mindenki szívén van egy ajtó, amelyen Ő kopogtat. A kilincs azonban belül van. Előbb-utóbb mindenki kinyitja ezt az ajtót. Az ember érdeke is az, hogy mielőbb bebocsássa Istent a szívébe, mert Isten nélkül csak ideig-óráig lehet élni. Ahogy egyik barátom szokta mondani: „Isten nélkül is lehet élni, de annak meg nincs értelme.”

- A papok számára a karácsony nemcsak ünnep, szolgálat is. Elmondja, hogyan alakul egy megyéspüspök szentestéje és a karácsony napja?

- A járvány miatt most egy kicsit másképpen, ezért inkább azt mondanám el, ahogy máskor szokott történni. A szenteste első részét a kispapokkal és az elöljáróikkal töltöm imádságban, majd vacsorával, azután pedig közös ünnepléssel, köszöntéssel, ajándékozással, énekléssel. Majd visszavonulunk mindnyájan, készülni az éjféli szentmisére, Jézus születésének meghirdetésére. Utána nyugovóra térünk. Mivel Karácsony napja olyan nagy ünnep, hogy nemcsak egy szentmisét mondunk, tíz órakor tartjuk az ünnepélyes nagymisét a Székesegyházban, természetesen a kispapok asszisztenciájával. Utána ők hazautaznak a családjaikhoz tovább ünnepelni.

- A hívekkel, a paptársaival igen, de a családjával is tud karácsonykor találkozni? Vagy idén ez is másképp lesz?

- Igen, úgy tűnik idén ez is másképpen alakul. Szüleim már nem élnek, de a nővéremmel és a családjával szoktam ilyenkor találkozni. Valószínűleg idén ez nem valósulhat meg. Majd pótoljuk az új esztendőben. Telefonon tudunk beszélni. Amikor személyesen találkozhatunk, még jobban fogunk örülni, hogy újra megölelhetjük egymást.

- A régmúlt, akár a gyerekkori karácsonyainak hangulatából, hagyományából mi az, amit a mai napig a legnagyobb szeretettel őriz?

- Bennem az éjféli mise olyannyira erős emléket hagyott, hogy anélkül nem is tudom, milyen lenne a karácsony. Elevenen él bennem az emlék, hogy még nagyon kicsi voltam, amikor szüleim azt mondták, nagyon hideg van, jobb lenne, ha én otthon maradnék, nem mennék velük az éjféli misére, majd karácsony napján együtt megyünk a templomba. Olyannyira keserves sírásra fakadtam – mesélte el később édesanyám –, hogy nem volt szíve még egyszer arra kérni, hogy inkább maradjak otthon, hanem elvittek magukkal. Az éjféli mise nélkül nekem ma is hiányos lenne a karácsony ünnepe. Valószínűleg sokan éreznek hasonlóképpen.

- Különleges volt az idei év. A koronavírus járvány első és második hulláma is komoly kihívások elé állították az Egyházat is. Mit tapasztalt, milyen hatása van ennek a vallásos hétköznapokra, lelkipásztorként hogyan tekint vissza erre az évre?

- Sajnos a magunk mögött hagyott év lelkipásztori szempontból nagyon szegényesre sikeredett. Több olyan esemény elmaradt plébániai, de egyházmegyei szinten is, amelyek tudom, sokakban hiányérzetet hagytak. Akik nem erősen elkötelezettek a vallásos életben, félő, hogy ezután még kevésbé fogják keresni a templomi közösséget. Mások véleménye szerint ennek éppen a fordítottja lesz igaz, amikor majd újra félelem nélkül jöhetnek templomba az emberek. Majd meglátjuk! Azt viszont szinte bizonyossággal érzem, hogy a szekularizáció előrehaladásának kedvezett az elmúlt idő. Bár az is lehet, hogy ezzel csak a kihívás lett nagyobb. Minden papnak és hitoktatónak most világosabban rajzolódnak ki a feladatok a saját plébániájukon.

- Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, de talán a karácsonyainknak van egy, a világ aktualitásából fakadó üzenete is. Ön szerint ez idén micsoda?

- Szent Pál arra figyelmeztette övéit, hogy ők nem a félelem lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét kapták, ezért éljenek is ennek megfelelően (vö. 2Tim 1,7). Ne hagyjuk mi sem, hogy a félelem úrrá legyen rajtunk! Vannak, akik a betegségtől, a járványtól való félelem miatt az összeroskadás szélén vannak. Ez a keresztény emberhez méltatlan lenne.