2020.08.13. 07:57
Búcsú Áldozó Gézánétól
Pár hete még senki nem gondolta volna, hogy ma már nem lesz köztünk, de az élet kiszámíthatatlan.
Áldozó Gézáné 1941. augusztus 18-án született Gyóróban, szülei második gyermekeként, ikerterhességből. Öten voltak testvérek. A középiskola elvégzése után, 18 évesen a Himodi Általános Iskolában kezdte meg pályáját, akkor még képesítés nélkül. Munka mellett először elvégezte Győrben a tanítóképzőt, majd 1966-ban Pécsett a tanárképző főiskolán szerzett magyar–történelem szakos tanári képesítést. Még ugyanebben az évben kinevezték a Himodi Általános Iskola igazgatójává. Áldozó Gézával kötött házasságából született István fiuk, aki édesanyja nyomdokaiba lépve szintén a Pécsi Tanárképző Főiskolán végzett történelem–földrajz szakon. Jelenleg a győri levéltár intézményvezető-helyettesi feladatait látja el. Joli néni vezetője volt a környező települések történelemtanárait összefogó munkaközösségének, illetve 1990 és 2002 között mint önkormányzati képviselő is tevékenykedett szeretett falujában. 44 év pedagógusi munka után ment nyugdíjba.
Munkáját áthatotta a rábízott gyermekek szeretete, a diákok egyéni életkörülményeinek megismerése és az ehhez alkalmazkodó pedagógiai munka, a megfelelő didaktikai módszerek alkalmazása. Sokoldalúság, precízség és következetesség jellemezte, a nyugodt légkör megteremtése és a tanulókkal, szülőkkel, pedagóguskollégákkal való jó viszony.
Nem feledem azokat a zseniális történelemórákat, amiket tartott, és amelyekből még a főiskolán is építkeztem. Mikor megkérdezték tőlem egy-egy bemutatóóra után, hogy ezt a módszert kitől tanultam, büszkén mondtam, hogy Joli nénitől. Személyisége mély nyomot hagyott bennem, s a sors úgy hozta, hogy 2002-ben tanítványból kollégájává válhattam.
Széles látóköre, tudása alapján – ahogyan egyik pécsi évfolyamtársa mondta – még többre is hivatott lehetett volna, de ő nem volt nagyravágyó. Szeretett falujában maradt.
Felelős beosztása mellett is emberi tudott maradni. Mindig volt pár jó szava mindenkihez. Joli nénivel községünk egy meghatározó személyiségét vesztettük el, de emléke tovább él mindenkiben, aki ismerte, szerette, mert ahogy Juhász Gyula írta:
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek…”
Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük. Isten Vele!
Babosné Major Beáta, Joli néni volt tanítványa
