Misi főispán dédapja egykori villájában lakik Mosonmagyaróváron

A Hegyiek neve mára mondhatni eltűnt a köztudatból, pedig az elmúlt században nemcsak a város, hanem a vármegye életéből is kivették a részüket. A nemesi család feje, dr. Hegyi Gyula volt a vármegye megcsonkítás előtti utolsó főispánja, bátyja, Miklós – többek között – ugyanebben az időben alispánként tevékenykedett.

A Hegyi család

A Moson Megyei Lexikonban úgy fogalmaznak dr. Hegyi Gyuláról, hogy „kezdeményező és szervező tehetsége korán megmutatkozott”. Megszervezte a Gyermekvédő Ligát, árvaházat létesített, a Moson vármegyei tűzoltószövetség újjászervezése tartozott az első tettei közé. A korabeli Mosonvármegyékben pedig olvasható, hogy az ő buzgóságának köszönhető a vármegye telefonhálózatának kiépítése, életre hívta a megszűnt mosoni tüdőbeteg-szanatóriumot. De elnöke volt a Szarvasmarha-tenyésztő Egyesületnek, s vezető szerepet töltött be a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesületben. Tizennégy évig volt Magyaróváron főügyész. 1917-ben királyi tanácsosi címet kapott, ugyanezen év augusztusában nevezték ki főispánná. A lexikon szerint „a baloldali radikalizálódás őt is kiszorította a helyéről. Ennek ellenére kétszeri lemondását Károlyi Mihály nem fogadta el, sőt, teljhatalmú kormánybiztosnak nevezte ki. 1919 februárjának végén testvérbátyjával, Hegyi Miklós alispánnal végérvényesen lemondtak.” A konszolidáció után Frigyes királyi herceg uradalmának jogtanácsosa volt, majd visszavonult.

Gyula bátyja, dr. Hegyi Miklós 1899-től volt a megye aljegyzője, 1901-től a járás főszolgabírája. 1915-ben lett alispán.

Dr. Hegyi Gyula nevéhez fűződik a „Hegyi-villa” megvásárlása is, az épület máig áll Mosonmagyaróváron, a Királyhidai és a Gyári utcák sarkán. Eredetileg egy bécsi üzletember építtette a villát magának, ám nem kívánt itt letelepedni, így került a családhoz, akik megvásárolták 1924-ben. A telek 5,5 holdas volt, üvegházakkal, teniszpályával, úszómedencével. A családot még a II. világháború idején kirakták a villából, az orosz hadsereg később főhadiszállásnak nevezte ki a helyet.

János nyugdíjasként teremőr lett

Dr. Hegyi Gyula fia, dr. Hegyi János is meghatározó szerepet töltött be a XX. században. 1939-ben Moson és Magyaróvár egyesítésekor hatósági biztosként tevékenykedett és ellenőrizte a törvényesség megtartását. A Moson Megyei Lexikonban olvasható, hogy 1941–1945 között a járás szolgabírája volt, 1945 után járási jegyző. 1947-ben ő intézte Oroszvár, Dunacsúny és Horvátjárfalu közigazgatási átadását, amit a párizsi békében Csehszlovákiához csatoltak. „1947-ben, a nagy hansági tőzegtűz idején a védekezés egyik irányítója, szervezője volt, 1954-ben a nagy dunai árvíz idején biztosként tevékenykedett. 1970-ben gyámügyi főelőadóként ment nyugdíjba, s 1982-ig a Hansági Múzeumban teremőrként dolgozott” – írja a lexikon. 2001-ben hunyt el.

Máig laknak egykori villájukban

János gyermekének, Győri Tibornénak (született Hegyi Johanna) sikerült a család egykori lakhelyéül szolgáló kastélyból egy lakrészt visszavásárolnia, amiben fia (János egyik unokája), Győri Mihály lakik menyasszonyával. „Az apósom nagyon sokat adott arra, hogy az ősök tisztelete megmaradjon, magyar érzelmű volt. Az egész családot motiválta a nemzetünk felemelkedése” – kezdte Győri Tibor, Johanna férje, aki elkezdte beleásni magát felesége családjának a történelmébe. A család Tibor szerint jelentős vagyonnal rendelkezett. „Bizonyíték erre a hagyatékzáró végzés.”

Mihály szívesen emlékszik vissza nagyapjára. Mint mondja, egy régi Bibliát őriz tőle, amit neki címzett. „Az íróasztalomon még mindig kint van a fotója” – mesélte. „A villa még most is a város egyik legszebb épülete, el sem tudom képzelni, hogy a korabeli Magyaróváron mit jelenthetett” – tette hozzá Mihály.

Sok méltóság fordult meg náluk

„Édesapám mesélte, hogy nagy társadalmi élet zajlott náluk. Státuszuknak megfelelő társadalmi életet éltek. Ezekkel a baráti kapcsolatokkal tudták erősíteni a pozíciójukat. IV. Károly utolsó magyar király a vadászatok alkalmával volt elszállásolva náluk, de Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös felesége, Stefánia belga királyi hercegnő második férjével, Lónyay Elemér Ödönnel is járt a családnál” – fogalmazott Johanna. Férje, Tibor hozzátette, apósa, János nem szerette a Habsburgokat, de kötelező érvényűnek tartotta őket, mint államhatalom.

Szétlőtték az oroszok a festményeket

Tibor apósát „kellemes embernek” írta le. Úgy fogalmazott, hogy gyorsan teremtett bárkivel kapcsolatot s a barátsága örökre szólt. „Nem beszélt nekünk a vagyoni dolgokról, a tudás és a családi összetartás volt számára az érték.” Tibor elmondta, hogy apósáék nagy ingatlanvagyonnal rendelkeztek, ám azokat is elkobozták.

„A budapestit, amely a Dózsa György úton áll, huszonnégy óra alatt kellett elhagyniuk, Mosonmagyaróváron a Széchenyi sörözőnél lévőből pedig kitelepítették őket, mert az indoklás szerint két hétig üresen állt az ingatlan. Az előbbi lakást egy nap alatt kiürítették, s több barátnak, ismerősnek adtak bútorokat, különféle holmikat. De volt olyan is, hogy amikor a Hegyi-villát az oroszok használták, a bejáratba beállították apósomat a katonák, hogy mutassa meg, mi a személyes holmija. Ő rámutatott erre-arra, meg is fordultak vele a katonák és visszavitték az épületbe, csakhogy hátul is volt egy teherautó, amire a kiválogatott bútorokat pakolták. Ez akkor derült ki, amikor elvonultak és semmi sem maradt, egyedül csak a festmények, azok egy részét pedig pisztollyal átlőtték. A székeket is vagy eltüzelték, vagy kivágták a közepüket és vécének használták” – tudtuk meg Győri Tibortól.

Pár személyes tárgyat őriznek

Johanna őrzi édesapja díszmagyarjáról a gombokat, egyiket gyűrűbe is foglalták, míg Krisztián, Johanna legnagyobb fia nagyapja óráját tette el emlékül. „Nem beszéltünk sokat arról a korról, amikor a családunk ilyen tisztségeket töltött be, hiszen apuék meg voltak félemlítve. Egyszer gyerekként elvitt a levéltárba és beleültetett a főispáni székbe, ám ezt is csak a leírt visszaemlékezésekből tudom” – mesélte a lánya. Hozzátette: édesapja azért kényszerült dolgozni a múzeumban teremőrként, mert olyan kevés volt a nyugdíja. „Elfogadta, hogy teremőrként kellett dolgoznia. Elvonult a világtól. Ott legalább a régiségek között volt. Azt mondanám, olyan nagy tudással rendelkezett, hogy olyan volt, mint egy élő lexikon” – tudtuk meg Johannától.

A Botos család

Dr. Hegyi János testvére, Hegyi Mária Botos Bélához ment feleségül. Az ő gyermekeik is szép karriert futottak be. Gábor a megyei közgyűlés első elnöke volt, míg Balázs államtitkári, helyettes államtitkári tisztséget töltött be, s később Cipruson magyar nagykövet volt.