Digitesi a kertásás és a görkori

Mihály Gyöngyi testnevelő nemrégiben tért haza szülőfalujába, Mosonszentmiklósra, ahol régi-új iskolájában nagy örömmel meg is kezdte a tanítást. A bezárást azonban a helyi Széchenyi István Általános Iskola és AMI sem kerülhette el, így csakhamar otthonról kellett szerveznie a diákok mozgatását. A pedagógust a kezdeti lépésekről kérdeztük.

– Az utolsó tanítási nap péntekre esett, de az iskolavezetés segítőkészségének köszönhetően mi már vasárnap átállhattunk az új rendszerre, a Microsoft Teamsre. A KRÉTA-ból ide került be az összes osztály, illetve minden tanulónk. A harmadik osztályosoknak, illetve az ötödiktől nyolcadikig korosztálynak tartok testnevelést, így nekik kellett megoldanom az online tesiórákat – mesélte lapunknak Mihály Gyöngyi. – A digitális oktatásnak, legyen az akármilyen tárgyban, most három követelménynek kell megfelelnie. Az első a kialakult helyzet miatt mindenképpen a megnyugtatás, a második a kontaktus pedagógus és diák között, a harmadik pedig az értékelés, mert ugyebár ez nem szünidő.

A testnevelő munkáját tovább nehezítette, hogy a harmadikosoknak és az idősebb gyerekeknek életkori sajátosságaiknál fogva más-más programmal kellett készülnie. Míg az alsósok részletes mozgásprogramot kapnak, addig a nagyobbak testnevelését honlapajánlások, edzésterv és mozgáspiramis segíti. Rendes körülmények között a tanulóknak heti négy testnevelésórájuk, illetve egy táncórájuk van, és ez bizony most sincs másként.

– Ez most kimondottan a pedagógus szabad „mozgásterét” jelzi, hogy az anyagot naponta vagy hetente egy adagban adja-e le – mesélte a pedagógus. Külön öröm számomra, hogy a gyerekek komolyan veszik a napi penzumot. Van olyan, aki az okosórája adataival igazolja, hogy mennyit teljesített aznap, és van, aki edzésnaplót vezet, amit természetesen majd az iskolába való visszatéréskor fogok láttamozni.

A gyerekek napi mozgásteljesítményénél nem kell feltétlenül futásra vagy fekvőtámaszra gondolnunk. Kiválóan megfelel a görkorizás, bicajozás, rollerezés és más hasonló testmozgások is. Sőt, volt olyan diák, aki a kertásást kérte értékelendő teljesítménynek, melyet a testnevelő azonnal el is fogadott.

– Fontos, hogy a gyerekek ne érezzék nyűgnek, iskolai elvárásnak a napi mozgást. Az a célom, és az oktatási módszereimmel is arra törekszem, hogy a diákjaimnak természetes mozgásigényük legyen. A jelenlegi helyzet persze nagyon speciális és a szülőkre is nagyobb feladat hárul, mint általában. A győri Bercsényi testnevelés szakán mi mindig úgy köszöntünk tanárainknak, hogy „Erőt, egészséget!”. Manapság is ezt a formát használom mosonszentmiklósi tanítványaimnál, egy apró változtatással: „Erőt, de most elsősorban egészséget!”