Projekt a megóvásukra

2020.02.22. 08:07

Százötvenezer tokhal kerül a Dunába

Az uniós program célja a tokhalak állományának megerősítése és megóvása.

Mészely Réka

A bécsi Duna-szigeten 2016 óta több mint százezer tokhalat tenyésztettek a „LIFE a dunai halakért” európai uniós projekt során a vadállomány megerősítésére és megóvására. A program elsősorban a kecsegékre fókuszál, és ezáltal akarja felhívni a figyelmet a Dunában található halfajták kihalásának súlyos veszélyére. A duzzasztóművek, vízi erőművek építése is veszélyezteti a tokféléket.

Bécs városa és a bécsi Agrártudományi Egyetem kutatói 2016 ősze óta dolgoznak a „LIFE a dunai tokhalakért” projekten. Az uniós program célja a tokhalak – elsősorban a kecsege – állományának megerősítése és megóvása, valamint az egészséges, önfenntartó populációk helyreállítása a Dunán. Tavaly kétszázezer ikrát helyeztek el a bécsi Duna-szigeten található tenyésztőkonténerben. A nőstények egy része a Duna magyarországi szakaszáról való, a többi halat pedig a projektcsapat fogta be. A szakemberek szerint eredményes a keltetés, hiszen 71 ezer egyed született már meg így. Erre az évre százötvenezer tokhal előnevelését tűzték ki célul. A fiatal egyedeket a Duna ausztriai, utolsó szabadon folyó szakaszaiban engedik szabadon, a Donau-Auen Nemzeti Parknál és Wachaunál. A halak jeladókat is kapnak, így élőhelyeiket fel tudják térképezni.

Az elmúlt években a környezetszennyezés és a túlhalászás miatt veszélybe kerültek a tokhalak. Mivel a populációjuk drasztikusan csökkent és élőhelyük korlátozódott, a legkisebb negatív hatások is komoly veszélyt jelenthetnek számukra.

Thomas Friedrich projektvezető, Gerald Loew, Bécs vízügyi osztályának vezetője, Ulli Sima környezetvédelmi városi tanácsnok és Josef Glößl, a bécsi Agrártudományi Egyetem egykori rektorhelyettese kecsegét enged szabadon.
Fotó: PID/Christian Houdek

– Hiába engedjük szabadon őket, ha az életkörülményeik nem megfelelőek – mondta lapunknak Fűzfa Zoltán, a Pisztráng Kör elnöke. – De a projekthelyszín megfelelő, hiszen a kecsegéknek kavicsos meder szükséges. A dunaszigeti ökopark szerint a szigetközi tokhalállomány eltűnt, ma főként a Közép-Duna mentén található stabilabb populáció. Tokfélékkel viszont itthon is több helyen foglalkoznak, elsősorban a húsa miatt. A kecsege nem vándorló hal, viszont 50–70 kilométert képes megtenni a megfelelő életkörülmények megtalálásáért.

A nagy testű tokfélék visszatelepítéséről, szigetközi helyzetéről írta diplomadolgozatát Horváth Balázs biológus, természetvédelmi mérnök.

– A tokfélék 28 fajából 13 veszélyeztetett, kettő a kihalás szélén áll. Huszadik századi állományuk 70 százalékkal csökkent. Eltűnésük oka egyrészt a túlhalászás, de a duzzasztóművek, vízi erőművek építése is veszélyezteti őket, ahogyan az élőhelyvesztés is – hangsúlyozta a szakember. Tőle tudjuk, hogy a legutolsó magyar vizát (180 kilogramm, 3 méter) 1987. május 16-án Pakson fogták.

Szilágyi Gábor, a Győri Előre Halászati Termelőszövetkezet ügyvezető elnöke a Kisalföldnek arról beszélt, hogy ők már több évtizede foglalkoznak a kecsegék szaporításával és visszahelyezésével. Étkezési célra is több tonnát értékesítenek, de képesek több tízezer előnevelésére is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában