A sport sokat adott és sokat kért

2019.12.18. 11:08

Pro Urbe Sopron díjat vehetett át Török Zoltán

A hűség napi ünnepségen Pro Urbe Sopron díjat vehetett át Török Zoltán, aki több mint 25 éve irányítja a Raabersport Kft. által működtetett női kosárlabdacsapatot. A sportember büszke a közösségre, amit létrehoztak és továbbépítettek. A kosárlabda sokat adott számára, de sokat is kért.

Bódvai Ildikó

A Pro Urbe Sopron díj azon magánszemélynek adományozható, aki sokat tett Sopronért, a város fejlődéséért, hagyományainak ápolásáért, kultúrájának megőrzéséért, illetve életútján maradandót alkotott. Török Zoltán irányítása alatt a női kosárlabdacsapat tizenkét bajnoki címét és nyolc Magyar Kupa-győzelmét ünnepelhette Sopron. A hazai sikerek mellett 1998-ban a Ronchetti-kupa elnyerésével a nemzetközi porondon is elismerést arattak, amit követett három Euroliga négyes döntőben való szereplés. Török Zoltán szakmai munkája elismerésének köszönhetően tavaly és idén is Sopront kérték fel a döntő megrendezésére. A csapat 2018-ban történelmi sikert aratva Euroliga-ezüstérmet szerzett. Az általa vezetett klub korábban Sopronért Emlékéremben, Sopron Sportjáért és Civitas Fidelissima díjban részesült.

– Bár a mostani díj személyemnek szól, mégsem vonatkoztathatunk el attól, hogy nagyon sok ember áldozatos munkája van mögöttem, legyen szó a mindenkori stábtagokról vagy azokról a támogatókról, akik hosszú időn keresztül segítették a munkámat. Nem utolsósorban ott vannak az edzők és a játékosok, akik a sportbéli eredményeket ténylegesen elérték – mondja Török Zoltán, aki évtizedek óta nélkülözhetetlen motorja, vezetője, ikonikus alakja csapatának. – Amikor 1995-ben a klubhoz kerültem, a csapat már a magyar bajnoki cím büszke tulajdonosa volt, amit 1993-ban szereztek – teszi hozzá a kitüntetett, aki fiatalon megismerkedett a sporttal, kézilabdázott és közel állt ahhoz, hogy akár sportkarriert is építsen. Mégis másfelé indult el.

– Tatabányán születtem, a gyerekkoromat Héreg községben, a Gerecse lábánál töltöttem. Tatabányán mindig is nagy kultusza volt a kézilabdának, de a szüleim azt mondták, a tanulás és egy jó szakma megszerzése fontosabb, mint az élsport. Így kerültem Sopronba az erdészeti szakközépiskolába, majd az egyetem faipari mérnöki karára. A kosárlabda középiskolás koromban került be az életembe, sokat köszönhetek akkori tanáraimnak, köztük Fábián Lajos tanár úrnak, akitől az alapokat tanultam. Elvégeztem az egyetemet, de az én álmom továbbra is a sport világa maradt. Egy év sodródás után kerültem előbb a férfi-, majd 1995-ben a női csapathoz – eleveníti fel Sopronba kerülését és pályája kezdetét a sportvezető, aki hivatásra, családra és igazi otthonra is talált a városban.

– Erős a kötődésem Sopronhoz, de hogy ez a kötődés mikortól való, annak nincs konkrét dátuma, események sorozata alakította. A tanáraim, aztán egy diákkori szerelem, amiből házasság lett, majd a gyermekeim születése, végül pedig a sport- és a kulturális élethez való csatlakozás együttesen formálták az én soproniságomat. A kosárlabdaklub sikerei mellett örömmel tölt el, hogy 2005 és 2015 között több mint hatvan előadás ment le az arénában közel százezer eladott jeggyel, döntően népszínházi produkciókból. Máig nagyon büszke vagyok arra, hogy a Miss Saigon előadás logisztikai és szervezési feladatait megoldottuk úgy, hogy egy hétvégén három előadáson több mint tizennégyezren nézték meg a produkciót. Ezt a rendezvényt tartom a legnagyobb szervezési teljesítményemnek – mondja, hozzátéve, mindig is kereste a vállalkozás lehetőségét. – A bevétel is számított, de ahogy haladtunk előre az időben, úgy vált mindinkább szerelemmé ez a fajta tevékenység. Éreztem a közönség szeretetét, hogy szükség van a városban a nagyszabású rendezvényekre, ahol tömegeket szórakoztatunk és gondolkodtatunk el egy helyen, egy időben.

A családdal kapcsolatban úgy fogalmaz: „Mind a három gyermekem az arénában nőtt, nő fel. A sporthoz és a munkámhoz való kötődésük elvitathatatlan, akárcsak a második feleségemé, Cserny Rékáé, aki sokszoros válogatott kosárlabdázó, korábban a klub egyik meghatározó játékosa volt.” Végezetül nem kerülhetünk ki egy igen fontos témát, az egészséget. „Engem ez a huszonöt év felemésztett. A kosárlabda sokat adott, de sokat is kért. Az életem ennek a közösségnek az építéséről, szolgálatáról szólt, amit vezethettem és vezethetek. Azt hittem, az erőm végtelen. Mindig az volt a legfontosabb számomra, hogy a versenyből, amiben éppen vagyunk, egyre erősebben jöjjünk ki. Ha az eredményeket tekintjük, azt hiszem, nem lehet ok panaszra, túléltünk minden válságot és a klub erősebb, mint valaha. Soha nem gondoltam volna azonban, hogy ezért a sikerért egyszer majd az egészségemmel is fizetnem kell. Nem panaszként mondom, csupán azért, hogy jelezzem: a küzdelmet, amit eddig a közösség építéséért folytattam, az abba tett energiát most másra kell fordítanom. Nem vagyok optimista ember, mindig a munkában hittem. Úgy tanultam, ez az egyetlen, amivel az élet bármely területén eredményt tudunk elérni. Most, a személyes küzdelmemben is ezt az utat járom.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában