Anya a csillagok között – egy csonkán maradt mosonmagyaróvári család megrázó története

„Mindenhonnan ömlik a szeretet, jönnek az ünnepek, de te igazából a hátad közepére kívánod az egészet. Elvesztettem a páromat, aki a gyermekeim anyja. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést” – fogalmazott a mosonmagyaróvári Meleg Péter, aki december 12-én elbúcsúzott feleségétől, két gyermeke, Szonja és Patrik édesanyjától.

A 30 éves Nagy Alexandránál áprilisban diagnosztizáltak rákot, és bár nagyon erősen küzdött, a daganat túl agresszív volt.

Az étkezőasztalon szürke keretben fekete-fehér felvétel – egy angyalka és egy mécses vigyáz Alexandrára. Péter szüleinél fogadja az újságírót. Feleségénél először a gyomrában, majd a májkapuéren fedeztek fel daganatot. „Mire észrevették, már hét centiméteres volt. Az orvosi stáb sem értette, hogy egy 30 éves nőnél hogyan fordulhat elő. Kérdezte tőle az egyik orvos, hogy nem fogyott-e, mondtuk neki, hogy de igen, ugyanis sportolt és eladóként dolgozott, ott egész nap pörgött. Voltak panaszai is az egészségével kapcsolatban, ezért részt vett néhány kivizsgáláson” – idézte fel Péter.

Két gyomorfekélyt is felfedeztek, az egyikben volt a daganat. Alexandra május elején már kemoterápiát kapott, ám akkor is nőtt három centimétert a tumor. Ekkor megműtötték, s újabb kemoterápiát kapott. De sajnos az sem használt már, a végén már tizenöt centis volt a daganat.

Meleg Péter elküldte felesége leletét Budapestre, Bécsbe, Prágába, Svájcba, de sehol nem tudtak rajta segíteni. „Mindenki korrekt és segítőkész volt az egészségügyben, de sajnos túl agresszív volt a daganat” – meséli szomorú történetük részleteit az apa. „Nagyon küzdött a feleségem. Az elején összetört, aztán mondta, hogy fel kell állni és csinálni. Amikor már látszott a vége, még akkor is pozitív volt. Jól példázza a hozzáállását, hogy egyszer jöttek rokonok látogatni, hogy erőt adjanak neki, viszont mielőtt elmentek, azt mondták nekem, hogy ők töltődtek fel tőle. Hiszen ő mindig tudott mosolyogni. Amikor megláttuk az utolsó CT-eredményt, én vagy egy órája néztem, majd felé fordultam, s akkor is nevetett.”

Péter szerint felesége igazi anya volt: „Kezét-lábát odaadta volna a gyerekekért. Ha feleannyit tudok velük törődni, mint ő tette, már büszke leszek magamra. Tudják mind a ketten, hogy mi történt, elmondtam nekik, hogy anya felment a csillagok közé és onnan figyeli őket. Azóta integetnek az égbolt felé az anyukájuknak. De kérdeznek is. Szombat reggel mondta a kislányom, hogy anya üresen hagyta az ülését az autóban, s érdeklődött, ki fog odaülni. Pénteken is szólongatom Szonját a lakásban, de nem válaszol. Bementem az egyik szobába, ő ült az ágy szélén, lógatta a lábát. Kérdeztem, mi a baj, amire azt mondta, hogy hiányzik neki anya. Mondtam neki, hogy nekem is. Igyekszem nem sírni, mert valakinek erősnek kell lennie, de rengeteget sírok én is. Az elmúlt pár hónapban, amikor már szintbe állt az élet, mindig jött rá egy lapáttal, s amire azt is megszoktuk, akkor még jött valami” – tudtuk meg Pétertől.

Hozzátette: rengetegen segítenek nekik a családon túl is, hol pár jó szóval, hol anyagiakkal. Gyűjt nekik mozgásstúdió, fogászat, ingatlaniroda, a saját és a felesége munkahelye is. Vasárnap Mosonszolnokon szerveztek jótékonysági futballtornát a helyi sportcsarnokban. Tizennyolc csapat jelentkezett három nap alatt, nevezési díj nem volt. Többen ajánlottak fel mezeket, amelyekre lehetett licitálni. Volt magyar válogatott, ETO és a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club által viselt csapatpóló, zsíros kenyeret, forralt bort pedig ingyen adtak az önkéntes szervezők a kilátogatóknak.

„Ezúton is mindenkinek megköszönöm a sok-sok segítséget – fogalmazott Péter. – Utolsóként azt kérte tőlem a feleségem, vigyázzak a gyerekekre, s ennek minden erőmmel eleget fogok tenni.” A Jóakarat hídja olvasóink adományaiból 500 ezer forinttal támogatta a családot.