Munka közben mentett életet a nagyigmándi kéményseprő

Szeptember 18-a is úgy indult Motil László számára, mint egy átlagos hétköznap. Aznap Nagyigmándon látta el kéményseprői munkáját, amikor elért a Kurta sor 22. számú ház elé.

„A hölgy már tartott a kiskapu felé, hogy kinyissa nekem, amikor megláttam, hogy szédül és egyre jobban támolyog. Kértem, hogy dobja ki nekem a kulcsot, de egyből észrevettem, hogy ehhez már nem lesz ereje. Gondolkodás nélkül átugrottam a kiskaput és még azelőtt sikerült elkapnom a hölgyet, hogy a földre esett volna, így szerencsére nem ütötte be a fejét. Ekkor azonban már nem tudott beszélni, csak mutogatott. Gyorsan bevittem a házba, beültettem egy olyan karosszékbe, ahonnan nem tudott kiesni. Adtam neki vizet és borogatást tettem a tarkójára. Ettől jobban lett és már el tudta mondani, hogy hol találom az életmentő gyógyszerét, amit beadtam neki. Később lefektettem az ágyra, a megfelelő pózba, ugyanis a hölgynek nemrégiben volt egy gerincműtétje. A házban senki nem tartózkodott, a hölgy férje éppen a boltban volt. Viszont tudtam, hogy a lányuk öt házzal lejjebb lakik, így amikor a hölgy már olyan állapotban volt, hogy magára mertem hagyni, értesítettem a lányát” – idézte fel a történteket Motil László.

A kéményseprő az életmentés után egyből folytatta a munkáját, azonban pár házzal arrébb rádöbbent rá, hogy nem sokkal korábban életet mentett. Nem csoda, hogy könnyekben tört ki. Az adrenalin végig dolgozott benne, egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal cselekedett. Például az is csak később jutott eszébe, hogy a ház udvarán akár egy nagy termetű kutyával is szembe találhatta volna magát.

A kéményseprőt a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságán dr. Góra Zoltán tűzoltó vezérőrnagy, országos katasztrófavédelmi főigazgató Hősies Helytállásért elismeréssel tüntette ki.

„Nem ezért csináltam. Ösztönből jött minden és ha kell, akkor újból megtenném. Ilyen a természetem, nem nézem, hogy kiről van szó, mindenkinek segítek, akinek kell” – vallotta magáról a kéményseprő.

Motil László még szeptember 18-án visszatért a Kurta sorra, ahol a hölgy és a család is megköszönte neki az életmentést. Azóta Nagyigmándon lépten-nyomom megismerik a hős kéményseprőt, akinek még mindig szokatlan ez a hírnév. Mint mondja, nem vágyott ekkora figyelemre, ő csupán egy egyszerű kéményseprő, aki végzi a dolgát, és bízik benne, hogy amit csinál, azt jól is csinálja.

Végezetül elárulta, hogy ez volt az első életmentés, amit munka közben hajtott végre, de korábban már kétszer megtette. Mindkét esetben ittas férfiakon segített, akik a téli hidegben az utcán feküdtek. Egyikük este, a másikuk reggel, amikor a hőmérséklet nagyon alacsony volt. Mivel ittasak voltak, igazából senki sem törődött velük, így nagy a valószínűsége annak, hogy a fagyhaláltól Motil László mentette meg őket.