Itt az öt döntős Kedvenc ápoló, indul a szavazás!

Ahogy sejtettük, nehéz döntést kellett hoznia a szakmai zsűrinek, hisz a határidőig hatvanöt(!) jelölés érkezett, s azon túl is még további húsz történet közül kellett kiválasztani azt az öt nevet, akik közül hamarosan kikerül a Kedvenc ápolónk. Azért azt tudni kell, hogy bármi is lesz a vége, a nevezettek, s persze ez az öt ápoló már most győztes.

A fotókat és a neveket már látják, de mielőtt a nővéreket bemutatnánk, a legfontosabbakat hadd mondjuk még el. A mai naptól a kisalfold.hu-n lehet szavazni a jelöltekre (már csak erre az ötre), közülük kerül ki a győztes. (Szavazni a cikk alján, a jelöltek ismertetése után, vagy nyitóoldalunkon lehet.) Nem túloztunk akkor, amikor azt mondtuk, hogy valójában mindannyian nyertesei ennek a kampánynak, hiszen olyan visszajelzéseket kaphattak a betegeiktől, illetve a hozzátartozóktól, amelyeket a betegágy mellett talán nehezebb kimondanunk, leírni könnyebb.

Látni fogják, hogy valamennyi történet mögött az ember áll, aki embert és nem feltétlenül beteget, illetve betegséget gyógyít. Jöjjenek hát a döntősök, egy-egy történet megidézésével pedig az indoklást is mutatjuk:

Borbély Ildikó (Győr)

A Petz-kórház intenzív osztályán dolgozó ápolóról ezt írta a jelölője: „Amikor először találkoztunk, bemutatkozott, és biztatott, hogy ha bármire szükségem van, szóljak nyugodtan és ő rögtön ott terem. Sosem kellett hívnom, mert hívás nélkül is úgy éreztem, hogy mindig mellettem van, folyamatosan érdeklődött a hogylétem felől. (...) Miközben a szakmai feladatát is maximálisan ellátta, számomra nagyon sokat jelentettek ezek a figyelmességek. (…) Ildikó kivétel nélkül éjszakás műszakban ápolt, s számomra ott az éjszakák sokkal félelmetesebbek voltak, mindig nagyon nehezen teltek. (…) Éjszaka úgy éreztem, hogy csak mi vagyunk, csak rá számíthatok.”

Horváth Veronika (Mosonmagyaróvár)

Veronika a Karolina-kórház sürgősségi részlegén dolgozik: „A munkaszeretete és nővéri kitartása példaértékű, az elmúlt évek során rengeteg embernek segített minden tudásával, erejével és segítségével felülkerekedni az aktuális betegségen, és az ebből adódó fájdalmon, traumán. (...) Bokagipszemet követően ő tanított meg a hasi injekció iránti félelmem leküzdésére és ezt követően sikeresen alkalmaztam magamon a vérhígító beadását. De ő segített a tüdőrák miatt fulladó édesapámnak az oxigén alkalmazását is megtanítani, illetve megnyugtató szavakkal reményt, erőt adni, mint apukámnak, mint nekünk, a családnak, ezzel a szörnyű betegséggel együtt élni…”

Németh Istvánné (Sopron)

Ritának hívta mindenki, aki jelölte az Erzsébet-kórház koraszülött intenzív osztályáról: ˝Mikor bekerültünk oda, minden új volt és ijesztő, de ő ott volt mellettünk, erőt adott és megnyugtatott minket. Mindent részletesen elmagyarázott, hogy ne legyen olyan ijesztő amit látunk. Gyermekünkkel úgy bánt, mint egy édes nagymama, több sorstársunk is az ő nevére emlékszik onnan. Segített anyává válni, mivel nekünk nehezebb, gyermekünktől elválasztva megélni a szülés, születés csodáját. Nyugodt szívvel hagytam ott két etetés között a kisbabámat, mert tudtam jó kezekben van. Köszönjük, hogy vannak még ilyen nővérek, akiknek a hivatásuk az életük.˝

Pusztai Julianna (Sopron)

Több jelölést és rengeteg szavazatot kapott a Erszébet-kórház sebészetének sztómaterápiás nővére is: „Julcsit, akinek neve már fogalommá vált a városban, akkor ismertem meg, amikor a barátnőmhöz járt hospice nővérként. (…) Az élet aztán úgy hozta, hogy én is kórházba kerültem, ahol hat hetet töltöttem. Itt találkoztam újra Julcsival. Tőle nyugodtan kérdezhettem, mindig segített. Még a szabadnapján is bejött, ami – nem kell mondjam – nagy biztonságérzetet adott kiszolgáltatott helyzetemben. Ezek után nem volt kérdés, hogy őt kérjem meg a házi ápolásomra. És mivel egy idő után már naponta kellett infúziót kapnom, ő naponta jött és jön is. Ha esik, ha fúj, ha fagy, ha a lánya ballag, ha egyéb családi programja van, ha szabadságon van, ő jön...”

Sütő Anita (Győr)

Súlyos betegek mellett állt helyt nap mint nap a Petz-kórház pulmonológiáján Anita nővér: „Szőke, mosolygós, nyugalmat árasztó ápolónő, aki úgy bánik velem (velünk), hogy a fájdalom sem fáj. Ízig-vérig a szakma embere, igazi gyógyító. Az első pillanattól a végéig úgy fogom fel a kezelést, hogy „wellnesz”, mert ő úgy áll hozzám. Ha valami bánt, csak rám néz, olvas a gondolataimban, elég egy gesztikuláció. Jöjjön, levesszük a vért, semmi pánik, ügyesek leszünk – mondja, s kezeléskor ugyanígy. A nehéz és nehezebb pillanatokat elviselhetővé teszi. (…) Ha a kollégáinak kérdése van, higgadtan, megértéssel válaszol; ha el kell mennie valamit odaadni, alázattal fordul mindkét fél felé: és megoldja.”