Holnap ítélet a villanyszerelők ügyében - Összefoglaló sorozat 3. rész

Eltűnt villanyszerelők ügyében indult sorozatunk második részében ott hagytuk abba, hogy a bíróság helyszíni tárgyalást tartott azon az Ikrényhez közeli telken, ahol a vád szerint a győri vállalkozó megölhette a villanyszerelőket.

Erről szól háromrészes cikksorozatunk

1. rész: M. Zoltán eltűnésétől a váci O. Vilmos rejtélyéig: mi történhetett a két férfivel? Hogy vezetett el a nyomozás a DNS-nyomoktól É. Imre ellentmondásos vallomásáig?
2. rész: Az eltűnt villanyszerelők tárgyalássorozata.
3. rész: Az ikrényi horrortanyától az utolsó szó jogáig.

M. Zoltánné Márti rettegve lépett be az Ikrény melletti telek kapuján a helyszíni bejáráson, hiszen úgy vélik, ide ment be és többet soha nem jött ki onnan Zoltán. Az eltűnt mosonmagyar­óvári villanyszerelő lánya, Adri azt mondta, olyan, mintha apja temetésére érkezett volna, hozzájuk csatlakozott még a sértett testvére, János, de sokáig nem jutott, ugyanis É. Imre jelezte, hogy még a négy fekete ruhás, felfegyverkezett őr mellett sem érzi biztonságban magát. É. Imre szerint öt éve hasonló alakok fenyegették meg halálosan ugyanitt, akik állítása szerint M. Zoltán emberei voltak. A vádlott állítása szerint korábban halálosan megfenyegette M. János is, ezért nem akarta, hogy velük tartson. Végül nélküle folytatódott a helyszíni tárgyalás. 
– Hatalmas ez a terület, de bejártuk a legfontosabb helyszíneit, megnéztük azt a vízaknát, ahol a vád szerint M. Zoltán az utolsó pillanatait töltötte – mondta el lapunknak dr. Lichy József sértetti képviselő. 

Tanya, ami alkalmas holttestrejtésre 

Megnézték azt is, hogy a kert mennyire alkalmas egy holttest eltüntetésére. – Ez a terület láthatóan van akkora, olyan domborzatú és kellően rejtett, hogy el lehessen tüntetni egy holttestet – vélték többen kifelé jövet. A kérdés akkor az volt, hogy a törvényszék helyt ad-e annak az ügyészi indítványnak, hogy a telken ásatásokat végezzenek. Végül a bíróság úgy döntött, igen, mivel a nyomozás során az ikrényi telken csak terület­kutatásokat végeztek, ásatásokat nem. A tavat búvárok nézték át, radarokkal, kutyás rendőrökkel fésülték át a területet, bármilyen ásás- és egyéb nyomot kutatva. 
– A nyomozó hatóság jogosan arra gondolt, hogy M. Zoltán testét elszállította a vádlott és máshol rejthette el, mivel a férfi autójában megtalálták a villanyszerelő DNS-ét. De azt sem szabad kizárni, hogy a test itt maradt, és telken belül szállította Imre, a vér pedig közvetett módon került az autóba – emelte ki dr. Lichy. 

A helyszíni tárgyalást követően több mint másfél év telt el, de végül a vádlott abdai zártkertjének felásása kezdődött a terep megtisztításával, valamint kijelölték a kutatóterületeket is. Végül nem találtak semmit. 
A törvényszéken viszont további bizonyítékok ismertetésével folytatódott az ügy. Hosszú idő után végre megjelent a bíróságon az a tanú, akitől lefoglaltak az ügyben egy fontos bizonyítékot, egy gáz- és riasztófegyvert. Előtte vagy a férfi nem jelent meg, vagy É. Imre hívott rosszullétek miatt mentőt magához.

Pincében talált pisztoly 

– Imre akkor fizetett, amikor épp volt pénze, de gyakran elmaradt a kifizetéssel. Voltak, akiknek több ezer euróval tartozott. Többen mondtuk neki, ha nem fizet, nem megyünk többet dolgozni. Ilyenkor általában megadta a tartozást – mondta el E. János, aki M. Zoltánnal együtt dolgozott az eltűnése előtt Salzburg­ban, egy osztrák milliomos kastélyán. – A milliomos hetente utalta Imrének a pénzt, nem is értettük a kollégákkal, hogy mit csinál annyi pénzzel, mert nekünk meg nem fizetett – idézték a férfi korábbi vallomásából. 

A tanú elmondta, hogy amikor É. Imre győri családi házának pincéjében dolgozott, egy halom gyúlékony szemetet kezdett odébb pakolni, hogy biztonságosan tudjon flexelni. Azonban egy nem mindennapi dologra bukkant. Az egyik kupacban szemet szúrt neki egy pisztoly, ami állítása szerint már nem új volt. Sőt, először azt hitte, játék fegyver, olyan rossz állapotban volt, ezért hazavitte a fiának, de mielőtt odaadta, észrevette, hogy riasztólövedékek vannak benne. – Mivel hiányzott már belőle, gondolom, használhatták korábban. Ez egy életveszélyes pisztoly, ezért a fegyverszekrényembe zártam – árulta el a tanú, aki korábban számos fegyvert tartott otthonában vadászati célból, így jól ismeri azokat. 

É. Imre tagadja, hogy fegyvere volt 

– Soha nem láttam ezt a pisztolyt. Soha nem volt fegyverem, éleslőszeres és gázfegyverem sem. Erről sem tudom megállapítani, hogy gázfegyver-e. Nem volt nálam, nem is tőlem származik, és az ingatlanomban sem volt hasonló se – hangoztatta É. Imre. 
A szakvélemény szerint a lefoglalt 9 milliméteres riasztó- és gázfegyver emberi élet kioltására ugyan nem alkalmas, de súlyos, életveszélyes és maradandó sérüléseket lehet vele okozni, valamint adtak már le vele lövést. A rendőrség a pisztoly mellett egy tárat és 4 töltényt foglalt le, amiből három riasztó- és egy gázlövedék volt. Közben a vádlott telkéről lefoglaltak egy fegyverdobozt, ami pontosan annak a pisztolynak a doboza volt, amit E. János leadott a rendőrségen. Sőt, még az ebben talált toldat is pontosan illeszkedett a puskacsőre. 

Lőpor a kézen és a ruhán 

Fizikus és genetikus szakértők megállapították, hogy a férfi kezén, pulóverének ujján és két nadrágján is, amit az M. Zoltánnal való találkozásakor viselt, lőpormaradványok vannak. Kiderült, hogy a kezén tűzfegyverből származó gyú­elegyet találtak, ekkor állt elő É. Imre azzal, hogy fekete ruhások letérdeltették, a kezét a tarkójára kellett tennie, és amikor átlőttek a feje felett, akkor szállhatott a lőpor a kezére. Viszont a szakértő szerint a gyúelegy arra a személyre kerül, aki elsüti a fegyvert, mivel a lövéskor hátrafelé csapódik. 

Megbukott a hazugságvizsgálaton 

A másik lényeges bűnjel a két hazugságvizsgálat eredménye volt. Az O. Vilmos eltűnésekor készült poligráfos vizsgálatból az derült ki, hogy É. Imre megtévesztő választ adott arra a kérdésre, tud-e valamit O. Vilmos hollétéről. Azaz a nem válaszával hazudott. Arra a kérdésre, hogy megölte-e, nem jelzett be a gép. A szakértő szerint, aki a vizsgálatot készítette, befolyásoló tényező volt, hogy a vizsgálat előtti napon helyszíni szemlét tartottak az ikrényi tanyán, ahol nem találtak semmit. Az eredménytelen kutatás magabiztossá tehette. 

M. Zoltán esetében azonban már másik módszerrel vizsgálták, azt kérdezték, megölte-e Zoltánt, illetve tudja-e, hogy hol van a holtteste. A szakember rávilágított, hogy aki eléri a mínusz 5-ös értéket, az hazudik. – É. Imre esetében a vizsgálaton mínusz 15-ös érték jött ki, ami igen magas megtévesztési érték és biztos eredmény. Mínusz 14-es értéknél már egy ezred százalék esély van arra, hogy a gép téved és tényleg igazat mondott a vizsgált személy – mondta el Krispán István. Az is kiderült, hogy a gép a lelepleződéstől való félelmet érzékeli. Az, hogy ki mennyire tudja a reakcióit kordában tartani, egyénfüggő. 

Hipós és telefonos trükk az eltűnt villanyszerelők ügyében

Meghallgatta a Győri Törvényszék azt a pénztárosnőt, aki tanúvallomást tett, miszerint: az M. Zoltán eltűnése utáni napokban É. Imre vádlott nagy mennyiségű hipót és gyorskötő cementet vett nála a festékboltban. A rendőrök megkeresték az említett 8 liter hipót, és a lefoglalás után kivizsgálták, hogy ezeket valójában 2018 áprilisában vásárolták-e. Ugyanis a vádlott azt állította, ezeket letartóztatása miatt nem tudta felhasználni, és a mai napig a pincéjében állnak felbontatlanul. Meg is találták porosan az üvegeket, azonban a sorozatszámból kiderült, hogy a flakonokat ugyanaz év júniusában gyártották, tehát már jóval azután, hogy letartóztatták É. Imrét. 

Dr. Takács Róbert ügyész prezentációval készült az egyik ülésre, amelyen feltüntették az É. Imréhez köthető telefonhívásokat és a közúti videófelvételeket, valamint M. Zoltán mosonmagyaróvári villanyszerelő mobilcella-információit. Az adatok jól bizonyítják, hogy 2018. március 31-én a hajnali órákban az Abda melletti benzinkúton találkozott a sértett és a vádlott, majd továbbhajtottak a férfi ikrényi telkére. M. Zoltán telefonja március 31-én 6.50-kor adott utoljára digitális jelet, azóta elérhetetlen. A rendelkezésre álló adatok szerint a vádlott 7.14-kor tűnt fel autójával az egyik öttevényi elágazónál. M. Zoltánra nézve pedig sem cellainformáció, sem videófelvétel nincs arról, hogy elhagyta volna a feltételezett bűntény helyszínét. Így az ügyészség szerint nem állja meg a helyét É. Imre története a fekete ruhásokról. 
Mivel É. Imre ezen a hétvégén Ausztriában hagyta a mobiljait, és rokonai telefonjairól kezdeményezett hívásokat, így azokat vizsgálták a szakértők. 

Nem elmebeteg a vádlott 

A pszichológus és pszichiáter szakvélemény szerint nincsen olyan kóros elmeállapota É. Imrének, ami korlátozta volna a cselekmény és a következmények felismerésében. Csak személyiségzavart állapítottak meg nála. – Viselkedése merev és modoros, valamint távolságtartó volt. Megállapítottuk, hogy a vádlott frusztrációtűrése csökkent, kevesebb benne az empátia és hideg érzelmek vezérlik – jegyezték meg. 
Ezeket követően sorra vették hosszasan a begyűjtött tárgyi bizonyítékokat, majd mire a hét év végét a perbeszédekkel lezárhatták volna a Győri Törvényszéken, É. Imre védője kétszer nem jelent meg a tárgyalásokon. Végül folytatni tudták és kitűzték az ítélethirdetés napját holnapra. Mivel az ügyészi védői és a sértetti képviselő, valamint M. Zoltánné felszólalásáról is hosszas beszámolót készítettünk néhány hete, legközelebb az elsőfokú döntésről adunk hírt.