2025.01.07. 13:00
A győri rendőr unokatestvérek félszavakból is megértik egymást
Nem mindennapi történet köti össze azt a két győri zsarut, akik már évek óta hivatásukban is egy irányba tartanak. Az unokatestvérek, Tóközi Imre alezredes és Tóközi István őrnagy más útvonalakon jutottak el a rendőri pályára. A két győri rendőr közös munkájuk során dolgoztak emberöléses ügyben és két elveszett gyermeket is sikeresen felkutattak.
Tóközi Imre győri rendőr alezredes története egy barátsággal kezdődött. Egyik osztálytársa rendőrnek készült, de nem akart egyedül jelentkezni. Mivel akkoriban még nem tudta, milyen pályát válasszon, csatlakozott hozzá. Az egyszeri kalandnak induló döntésből életre szóló elhivatottság lett. Imre nemcsak hogy a rendőrségnél maradt, hanem végigjárta a ranglétrát, majd elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát is.
Győrből Győrbe vezetett a győri rendőr útja
– 1996-ban vettek fel a Budapesti Rendészeti Szakközépiskolába. A kétéves gyakorlatomat a Győri Rendőrkapitányságon töltöttem – kezdte az alezredes.
Szinte minden területet kipróbáltam. Voltam közrendvédelmi járőr, a közlekedésin, a bűnügyön, igazgatásrendészeten és vizsgálóként is töltöttem el néhány hónapot. Utóbbi annyira sikeres volt, hogy felajánlották, menjek a vizsgálati osztályra az iskola elvégzése után. Elhatároztam, hogy megpróbálom a felvételit a Rendőrtiszti Főiskolára. Sikerült, ezért ott folytattam a tanulmányaimat
– fűzte hozzá.
2001-ben végezte el, és ezután a Dunakeszi Rendőrkapitányságra szerelt fel ügyeletes tisztként. 2004-ben ismét a Győri Rendőrkapitányságra került főügyeletesi, majd 2005-től a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányságra ügyeletvezetői beosztásba. 2009–2018 között a tevékenységirányítási központ osztályvezető-helyettesként teljesített szolgálatot, aztán kis kitérővel kilenc hónapig fegyelmi tiszt volt, majd ismét visszatért az ügyeletre, ahol jelenleg újra ügyeletvezetőként dolgozik Tóközi Imre, akivel korábban készített interjúnkat ITT olvashatják.
Vendéglátásból a rendőri pályára
István, Imre unokaöccse eredetileg a vendéglátás területén kezdte meg tanulmányait, de hamar rájött, hogy nem az ő útja.
Nagy hatással volt rá unokatestvére munkája, ezért úgy döntött, hogy követi példáját.
– A Budapesti Rendészeti Szakközépiskola elvégzése után a Készenléti Rendőrségre kerültem járőrként – mesélte István. – Sokféle feladatot láttunk el, főleg biztosításokat: a focimeccstől egészen a Debreceni Virágkarneválig. Rengeteget tanultam ott, jók voltak a mentorok. Csapatként összedolgoztunk, közösen intézkedtünk.
Pályájának meghatározó lépcsőfokai:
- 2003-ban került a járőrosztályra, mint objektumőr, fogdaőr, majd mint járőr látott el szolgálatot.
- 2008-ban jelentkezett a Rendőrtiszti Főiskolára levelező szakra.
- Miután végezett, a Győri Rendőrkapitányságra került váltásparancsnokként, majd szolgálatirányító parancsnok lett.
- Volt egy rövidebb kitérője, másfél évig vezette a járőr- és őrszolgálati alosztályt, de ezt követően ismét szolgálatirányító parancsnoki beosztásba került.
Van, amikor a két unokatestvér egy időszakban dolgozik, és ezt mindketten nagyon élvezik.
Félszavakból is megértjük egymást
– mondták.
István szolgálatparancsnokként kiválóan ismeri a várost, az embereket és a kollégákat. Ez a tudás elengedhetetlen az eredményes feladatvégzéshez. Imre tevékenységirányítóként a háttérből támogatja őt az időközben beszerzett újabb adatokkal, vagy indokolt esetben további egységek átcsoportosításával.
– Hozzánk fut be a küldés, a mi feladatunk az irányítás, azonban sok esetben a kevés információ alapján kell döntéseket hoznunk. Ugyanakkor a szolgálatparancsnok feladata is rendkívül fontos, nélküle nem működik a tevékenységirányítás. Sokszor ő rendelkezik a megfelelő hely- és személyismerettel, ő tudja, kik alkalmasak az egyes küldések megoldására önállóan, vagy éppen kinek kell ehhez még segítséget nyújtani akár a helyszínen is. Továbbá, a korábbi tapasztalatok alapján, az illetékességi területén kik jelenthetnek az átlagosnál nagyobb kockázatot az intézkedések során – magyarázta az alezredes.
– A jó munkához elengedhetetlen az összedolgozás – helyeselt István. – Sok esetben kell együtt dolgozni. Volt, amikor helyszínparancsnok voltam egy emberölésnél, és közösen dolgoztam a tevékenységirányítási központ ügyeletesével. Minden információt megadtak, amire csak szükségünk volt. „Alánk” dolgoztak. Gördülékenyen ment a munka. Nagyon jó háttértámogatást tudnak adni.
De sikertörténetként élték meg, amikor két elveszett kisgyereket sikerült megtalálniuk.
– A két kicsi a nagymamával érkezett a városba, de egy idő múlva elkeveredtek. A rémült asszony a rendőrséghez fordult segítségért. A térfigyelő kamerákkal kutattuk fel a két gyereket, és találtunk rájuk. A siker itt is a csapatmunkának, az összedolgozásnak volt köszönhető – elevenítette fel a történetet Imre.
