Annyian voltak a piacon 60 éve, mint most egy Thomas Anders koncerten

A Régi Győr közösségi oldalon rendre csodás fotók tűnnek fel a város múltjából.  Nemrégen a régi piacról készült fotó jelent meg. Olyan tömeg látható rajta, mintha csak a nemrég itt járt Thomas Anders koncertjén lettek volna. De nem, a felvételt 1962. június 11-én készítette Fényes Tamás.

A győri piac messzeföldön híres volt

A regigyor.hu oldalon az építéséről is olvashatunk: 

• 1936-37-ben kezdtek neki a Duna-bástya romjainak és a Bástya utca északnyugati 15 házának bontásához. 
• A tereprendezés után 1938-ban alakították ki a Dunakapu teret piactérnek.

A Győri Nemzeti Hírlap 1938. július 1-i számában azt írták: A dunaparti piac százharmincezer pengős költséggel megépül.

 – írták a Régi Győr oldalon.

Aztán egy időben a tér átépítése miatt máshol működött a piac, majd 2020-ban visszatért régi helyére.

Galériánkban is megcsodálhatja, hogy nézett ki a győri piac régen:

Az 1961-es fotót látva többen idézték fel gyerekkori emlékeiket

"Kislánykoromban anyukám nyaranta szombat hajnalonként felébresztett, mert tudta, milyen szívesen megyek vele a piacra. Még az egész ház aludt, rám adta pántos kis karton ruhámat és mentünk végig a Baross úton, Tejfölös köz... A város még szinte alig ébredezett, utcaseprők szorgoskodtak, locsolókocsi ment, isteni volt a levegő illata, magában hordozta a nyári nap minden ígéretét.

A piacon elképesztő színes forgatag fogadott bennünket, egy kislány számára maga a mennyország. Csak azt nem szerettem, amikor anyukám alkudozott, ami persze ott kötelező szeánsz. Úgy sajnáltam a kérges kezű, hajlott hátú néniket, akik megtermelték ezeket a csodálatos termékeket és még az áráért is küzdeni kellett! Mindig rángattam anyukám kezét, hogy hagyja már abba. De mindennek ellenére, nagy élmény volt, utána ment testvéreimmel a nagy borsófejtés, cseresznye magozás, és anyukám elkészítette a világ legfinomabb borsólevesét, cseresznyés, káposztás rétesét. Boldogok voltunk, pedig akkor nem is tudtuk, hogy azok vagyunk. Gyönyörű idők, hová tűntetek?"

"Igen varázsa , hangulata volt a régi piacnak. Már korán reggel indultak a piacra szép, friss áruért. Élő állatot, baromfit, kiscsibét, pulykát, libát, kakast, nyulat árusítottak. Közben anyáink tanítottak bennünket, belefújtak az állatok tollába, így kell megnézni elég sárga-e az állat bőre, mivel etetik...
Kóstolgatták a túró, tejföl ízét, hol melyik árusnál vásárolják meg. Alumínium bögréből mérték a tejfölt. Persze volt kedvenc tojásos, akinél, a legszebb volt a tojás sárgája, attól vásároltak. Kedves, idős nénik kérlelték vásárlókat: Aranyos, ne kelljen sokáig itt álldogálni már, csak két csokor petrezselyem maradt. Vegye meg ... Anyám nem tudott az ilyen kérésnek ellenállni, szegény árusnál mindig vásárolt valamit.....

...Találkozások helyszíne volt a piac, beszélgettek, nem siettek az emberek, a hölgyek kávéztak vásárlás után. A görögdinnyét lékelték, felvágtak kis kocka alakú dinnyét, kóstolásra kínálták. Akinek nem ízlett, mert nem elég piros, érett, nem volt kötelező megvásárolni.

Kereskedők, árusok szívesen kínálgatták az eladásra kerülő árút. A gyerekek a dupla szárú cseresznyéből fülbevalót csináltak. Tele kosárral, horgolt szákkal (szatyorral) cipekedve értek haza. Leírhatatlan élmény volt a piacra járni, és vásárolni!"