Tóthegyi citrom - A 600 forintos fagyi nyomába eredtünk

Akad annak némi diszkrét bája, amikor a közösségi médiában a kommentelők egymásra licitálnak, s épp azon kapnak össze, hogy az egyikük otthon 30, míg a másikuk csupán 20 forintért elkészít egyetlen gombóc fagyit. Lehet, hogy egy jó citrom gombócát én is összehozom 30 forintért otthon, de mivel nem vagyok demagóg – ellentétben sok emberrel hazánkban –, ebben a formában biztosan nem népszerűsíteném a nyári hűsítőt.

Fagyi otthon

Már csak azért sem, mert tisztában vagyok olyan egypontos gazdasági tényekkel, hogy a tóthegyi citromot magam keverném ki, aztán a családnak szintén magam kanalaznám ki – rögtön megspóroltuk két képzeletbeli munkatárs összes bérköltségét –, abban a hűtőben fagyasztanám le, amely egyébként is megy 0–24-ben, vagyis plusz-energiaköltséggel sem kell számolnom. Végül, de nem utolsósorban, mivel otthoni citromfagylaltról van szó, nem kívánom bérbe venni a konyhánkat saját magunktól a fagyikészítés idejére. A tóthegyi citromot némi irónia fűszerezi, de szükség van erre, hogy reálisan tudjunk beszélgetni arról, vajon sokat kérnek a fagyizók, ha átlagosan 600 forintért mérnek egyetlen gombócot? A félreértések elkerülése végett szerintem sem olcsó a fagylalt itthon, de ez elsősorban nem azért van így, mert a fagyiban utazók gátlástalanul nyerészkednek. Ennél sokkal összetettebb a kérdéskör.

Számomra egyébként az ehhez hasonló netes árháborúkban mindig az adott vállalkozás munkatársai­nak a bérköltsége a legizgalmasabb tétel. Jól emlékszem ugyanis arra, hogy 10–15 éve mennyire fontos téma volt, hogy a fizetések kezdjenek már végre felfelé kúszni. Ez azonban akkor működik jól, ha nemcsak az ipari parkban dolgozók bére emelkedik évről évre, hanem a diákmunkásoké is, akik kanalazzák a fagyit a vendégeknek. Ha az ő munkájuk ára visszaköszön a gombóconkénti 600 forintban, azzal nincs semmi gond. Sőt.