Fellebbentjük a fátylat a méhek titkos életéről - galéria, videó

A pannonhalmi méhész, Valiczkó Tamás édesapja, Valiczkó Lajos 1985-ben kezdett el méhészkedni. Tamás gyerekként már ott sürgölődött a méhek körül. Névjegyén is az a kép látható, ahogy édesapjával kaptárakat készítenek. Apáról fiúra szállt a tudás, majd a fiú a hagyományokat megőrizve továbbfejlesztette az örökséget.

Mindent saját kezűleg, nagyon gondosan készített apa és fia. Azt a mézet is, amiért évek hosszú során visszatérnek a vásárlók, mert igényességet, emberi szót, alapos információt kapnak a termékekről. Mintha csak saját családtagjaiknak ajánlanák.  

Ez azóta sincs másként, Tamás amellett, hogy a méhekkel foglalkozik, mindent saját maga készít, amire a méhészkedéshez szükség van. A méhek otthonát, a kaptárokat, a szobáikat, azaz a kereteket, amelyekben a műlép van, amibe a méhek a belehordják a nektárt és a virágport, de a raktárt, a pörgető helyiséget is saját kezűleg készítette.

Tamás az építőiparban dolgozott szerkezetlakatosként, de most már a fával jobban szeret dolgozni. Évek alatt úgy felfejlesztette a méhészetet, hogy abból tudjon megélni, így már főállású méhész. Édesapja 82 évesen is még tevékenykedik, 9 családot lát el, Tamásnak most mintegy 100 méhcsaládja van, de volt már hogy 280 méhcsalád is gyűjtötte a mézet neki, amíg rentábilis volt a méztermelés. Sajnos az utóbbi időben nagyon sok innovációra van szükség a sok munka mellett, hogy meg lehessen ebből élni. Családjaival egész nyáron oda vándorol, ahol virágzó, mézelő növényeket találnak.    

A méhek mindenek előtt                        

– Évekig itt, Pannonhalmán voltak a méhek, de el kellett költöztetni őket az intenzív mezőgazdaság, a túl sok vegyszerezés miatt. Most Bábolna határában vannak, egy nyárfás-akácos részen telelnek. Ott tavasszal nagyon jól indulnak a füzeken, a patakparton kiváló virágpor és nektárforrás tárul eléjük és viszonylag távol vagyunk az intenzív mezőgazdaságtól. Onnan egészségesen tudnak indulni tavasszal a méhek –árulta el Tamás, miért csak néhány kaptár van a pannonhalmi telepén. Azoknak is meg van persze a feladatuk. Gyakran tartanak bemutatót a gyerekeknek, hogy lássák, hogyan élnek, mit csinálnak, és megtanulják azt is, milyen fontos, nélkülözhetetlen feladatuk van ezeknek az apró, ám annál szorgalmasabb kis élőlényeknek a természet rendjében. 

Tamás az egész környéket bejárja az év során dolgozóival: 

• Mezőörs, Pér környékén repcével kezdenek, majd 
• a vértesi erdőkben akácmézet gyűjtenek, 
• ott van gyalogakác is, ami ha nem fagy el, egy nagyon zamatos vegyes mézet ad. 
• Mennek facéliára, 
• mustárra, 
• olajretekre, aztán 
• a Lővérekben szelídgesztenye mézet gyűjtenek a méhecskék. Ez a méz nagyon kedvelt, sok jótékony hatása van. 
• A környéken napraforgóról tudnak hordani, majd 
• a Vértesben a nyárfák alatt szolidágó, azaz aranyvessző várja őket, bár ez utóbbi már nem úgy működik mint régen, amikor szinte a beteleléshez szükséges élelmet biztosította a méheknek. A szárazság miatt szinte elenyésző nektárt ad.  

– Virágporral is foglalkozunk, mert egyre többen keresik. Fajtánként szedjük aztán szárítjuk. Nagyon szeretem úgy bemutatni a standunkon, hogy egy színű a virágpor  – mesélt egyik szenvedélyéről Tamás. – A virágporral nagyon jól tudjuk pótolni a vitaminokat, aminosavakat és ezek természetes formában vannak jelen a virágporban. Az ajánlás szerint tejsavval vagy gyümölcssavval együtt kell fogyasztani, így hatékonyabban tudja feldolgozni a szervezet. Az emberek egyre tudatosabbak, sokat olvasnak az egészséges élelmiszerekről ezért egyre többen keresik – mondta Tamás, aki propoliszt is termel. Ez egy egy olyan ragacsos anyag, amit a növények rügyeiről gyűjtenek a méhek, ez az ő természetes antibiotikumuk. Bekenik vele kaptár minden kis rését, a sejteket is ezzel fertőtlenítik. Egy termelő időszakban a kaptárban mintegy 60 000 méhecske dolgozik. A párás, meleg környezeteben a baktériumok melegágya lehetne, de ez a természetes anyag meggátolja a baktériumok elterjedését. Alkoholos oldat formában tinktúrát készítenek belőle, amit vagy mézbe téve, vagy magában is fogyasztani lehet.   

Egy apiterápiás házikóban lelhet nyugalmat. A fából készült ház padja alatt hét kaptárban, kaptáranként 60 ezer méh zümmög. A kaptárból kiáramló méz, propolisz és virágpor illat, illetve a méhek rezgése gyógyító, idegnyugtató hatású. Kiváló légúti és tüdőbetegségekre, ízületi bántalmakra, tünetekre, de relaxációs lehetőség is, a hajszolt, mindennapi életből ki lehet kapcsolódni benne, szinte megáll az idő.

Gyimesi Barbara pannonhalmi gazdálkodóval, a Pannonhalma Provance megálmodójával közösen fejlesztik a mézkínálatot is. Barbara mentát, levendulát termeszt, az ezzel ízesített mézeik keresettek, ahogy a krémesített napraforgó méz is különleges állagával és ízével fogja meg a kóstolókat.

Végül fény derül a titokra

De mit is csinál ilyenkor a méhész és a méhek? 
– Február első hetében serkentő etetést alkalmazunk. Először cukorlepényt kapnak, ami forrásvízből és porcukorból készül. Ehhez adunk tölgyfa kéreg kivonatot, a betegség megelőzése miatt. Ahogy melegszik az idő, kapnak egy fél literes zacskóban híg cukorszörpöt, amiben gyógynövény kivonatok és B vitamin is van, mert a rovaroknak nagyon jót tesz. Addig kapják zacskóban a szörpöt, amíg kint hideg van. Amint melegszenek az éjszakák, a kaptárban kialakított etetőkeretbe kerül  a szörp, amivel addig etetjük őket, ameddig a külső nektárforrást nem találnak, mert attól kezdve nem is foglalkoznak ezzel az élelemmel, mert számukra kedvezőbb a természetes forrás. A méhek már 10-12 fokban kilátogatnak a kaptárból nektárt, virágport keresni.