2025.01.26. 07:45
Családi program ismét a disznóvágás
A télhez régen hozzátartozott falun a disznótor. Fontos esemény volt a család életében a disznóvágás, hiszen ilyenkor biztosították a család hús- és zsírkészleteit, másrészt közösségi esemény is volt. Ma már nem sok helyen vágnak disznót, többnyire a boltokban vásárolják meg a húst és húskészítményeket. Sokan szeretnének azonban részesei lenni a régi szokás felidézésének vagy azért, mert régen átélték, vagy mert még nem volt benne részük. A sokorópátkai Sokoró Fogadóban rendszeresen szerveznek disznótoros hétvégéket, ahol a vendégek végigélhetik és ehetik a disznóvágás minden mozzanatát, hagyományát, láthatják, hogyan kerül az étel az asztalunkra.
Régen a hagyományok szerint a disznóvágás ideje Disznóölő Szent András napjától, vagyis november 30-tól, egészen a farsangi időszak végéig, azaz a torkos csütörtökig tartott. Nagyböjt idején már tilos volt vágni, azonban úgy kellett kiszámolni az utolsó vágás időpontját, hogy az elláthassa a családot a húsvéti sonkával.

Fotó: Molcsányi Máté
Disznóvágás anno
Régen sok családban tartottak disznót. Feldolgozására összegyűlt az egész család, akár a rokonság egy része is, és segítettek egymásnak. Jó előre összehangolták, kinél mikor kerül sor rá. Ez azért is fontos volt, mert a környék szakavatott böllérét is be kellett osztani. Aztán szép lassan kikopott még falun is a disznóhízlalás, vágás, elmaradtak a disznótorok, a jó kis közösségi összejövetelek. Nosztalgiából, s mert van rá igény, országszerte szerveznek hagyományos disznótorokat közösségek, vendéglátóhelyek. A sokorópátkai Sokoró Fogadó az igényeknek megfelelően szervez disznótorokat. A hétvégén is majdnem negyven érdeklődő kísérte végig a disznó feldolgozását.
Disznótoros hétvége a Sokoró Fogadóban
Fotók: Molcsányi MátéVolt, aki nagycsaládostól érkezett. Pénteken a fogadóban ünnepelték a családtagok születésnapját, s másnap együtt vettek részt a régi hagyományokat felelevenítő eseményen. Volt, aki karácsonyi ajándékba kapta párjával együtt a pihenős hétvégét, s idézte fel gyerekkori emlékeit. Az ország számos pontjáról érkeztek, de hamar megismerkedtek egymással, gyorsan eltelt a hét vége.

Fotó: Molcsányi Máté
Nem könnyű munka a disznóvágás
Alig világosodott ki, a vendégeket pogácsával, pálinkával kínálták, aztán Németh Rudolf prímás kíséretében elindultak felébreszteni a főszereplőt. A vendégek szerencséjére a fogadó hozzáértő házigazdái végezték eztán a legnehezebb munkát. Miután elővezették a malacot, kíméletesen lecsendesítették, aztán a feldolgozóhelyre szállították, ahol a disznó szőrét perzseléssel, mosással megtisztították, majd feldolgozták. A vendégeknek közben finom lilahagymás zsíros kenyeret, teát, forralt bort és a hideg ellen is védő pálinkát kínáltak a hölgyek, Pinezitsné Hankó Lilla és Hankóné Kapl Tímea. Nos, ebben biztosan hasonlított a régi idők disznóvágására, mint abban is, hogy a tízóraira sült máj, böllér máj, sült vér, házi füstöltek és egyéb finomságok kerültek az asztalra.

Fotó: Molcsányi Máté.
Minden részét feldolgozták
Az természetes volt régen is, hogy mindent fel kell használni. A sertéshájat és a szalonnát kiolvasztották és ebből nyerték a házi zsírt. A szalonnát sok helyen sózták, máshol meg is füstölték. A bontás után maradó kisebb húsrészeket lebőrözték, a bőrök egy részét abálták és ez lett a hurka és a disznósajt alapanyaga. A lebőrözött szalonnát felkockázva kisütötték, ebből lett a töpörtyű. Az egyéb húsokat és a nyers zsírszalonna egy részét a kolbászkészítéshez összedarálták. A belsőségeket, mint például a szívet, májat, lépet vízben megfőzték, azaz abálták, aztán a hurkába töltötték. A beleket megtisztították a hurka és a kolbász betöltésére. A sonkát, a szalonnát és a csülköt általában lesózták, aztán füstölték és eltették húsvétig. A hurka és a kolbász receptjét a családok generációkon át változatlanul őrizték, és a legnagyobb titokban tartották. Mindenki meg volt győződve arról, hogy az övé a legjobb recept. Általában májas és a véres hurka is készült. Az egész napos munka után jött a nap fénypontja, a disznótor.

Fotó: Molcsányi Máté.
Nem maradhat éhes senki sem
A fogadó vendégei délben sem maradtak éhesek. Ebédre "könnyű" toros káposzta, kemencében sült pecsenye, savanyúság került az asztalra, délután pedig részt vehettek a házi rétes készítésében, amit a vacsora után desszertként tálaltak.
Ha valaki jól beosztotta a gyomrát és elég pálinkát ivott ahhoz, hogy mindezek után el tudja fogyasztani a szokásos disznótoros menüt, azt vacsorára
- orjaleves,
- kemencében sült oldalas,
- sült kolbász,
- véres hurka és
- májas hurka,
- rántott borda,
- hagymás törtburgonya,
- párolt káposzta várta.
Mint ahogy régen a munkában segítő rokonok kóstolót vihettek haza a disznóölésből, ez most sem volt másként. A régi hagyományokat felidéző hétvégéről is jókora csomaggal távozhattak a vendégek, akik állítják, hogy a friss alapanyagokból, helyben készült ételeknek nincs párja. Hát ezért is volt hasznos régen, hogy kéznél volt egy-két Dezső az ólban a család ellátására!