Hal az ünnepi asztalon: drága, év közben nem eszünk, karácsonykor mégis veszünk

Két győri halboltban vettük szemügyre a kínálatot, hogy megtudjuk, mit visznek ilyenkor a helyiek. A vásárcsarnokban lévő és a Magyar utcai halboltban is tömött sorok fogadtak minket, utóbbinál az utcán is kígyózott a tömeg. Pedig utóbbi helyen a pucolt kárászt 2390 forintos kilónkénti áron kaphatunk, pontyot 2380-ért, busát 2530-ért, amurt 3480-ért, harcsát 6860-ért. Drága? Nem drága? Egyszer egy évben megengedik maguknak a helyiek? Az eladóktól ezt nem tudjuk meg, ugyanis egymásnak adják a kilincset a vásárlók, megállás nélkül dolgoznak.

– Ha olcsóbb lenne a hal, biztos többen vennének, és nem csak az ünnepek előtt ennénk – foglalja össze a kiábrándító valóságot a Magyar utcai halbolt mellett lévő halsütöde egyik alkalmazottja, Burkus Emőke, mikor arról faggatom, miért van náluk is ekkora pörgés. Panírozás közben Emőke aztán tovább fejtegeti, naponta körülbelül kettőszáznegyven adag ecetes halat készítenek, amihez hozzávetőlegesen negyven kilogramm halat használnak fel.

– Hűtőben tárolva akár két hétig is eláll – teszi hozzá, és ez meg is magyarázza, miért pörög az üzlet annyira, hogy párosával viszik a győriek már most az ecetes halat. Ez sem olcsó: pontyból 2890 forintért, cápaharcsafiléből 1770 forintért kínálnak egy adagot. Mint mondja, sokan tartanak a szálkától, nekik a cápaharcsafilét ajánlják, a hagyományos vonal kedvelői viszik a pontyot.

Féltjük a konyhát

– Nemigen szeretik bemocskolni a konyhát! Az étterembe konyhakész halért rengetegen jönnek a házgyári lakásokból – ezt már a gyirmóti Aranyhal étteremhez tartozó halastó alkalmazottja, Nagy József mondja el nekünk. – Látja a statisztikát maga is, nem? – veti oda a kérdést, majd folytatja is. – Kevés halat eszik a magyar. Pedig nézze, van itt nekünk tükörponty, gyönyörűen pucolható, az amurnak finom a húsa, a harcsa meg szálkamentes! – mutat a tóban elkerített részben úszkáló halakra.

Nagy József úgy számol, az élő hal fele kárba veszik, így nem meglepő, hogy inkább a konyhakész verziót viszik inkább. Rögvest meg is cáfolja ezt a győri fiatalember, Mikó Máté, aki élő halat vinne.

– Csak futár vagyok! – szabadkozik Máté, mikor arról kérdezem, mit készít a halból. – Hazaviszem, és karácsonyra lesz belőle pontypatkó rántva, esetleg ecetes hal.

Míg kiválasztja tó vizéből a legfinomabbnak tűnő halat, Nagy Józseffel meg is tárgyalják, hogy a vásárlók nagy része pont ugyanígy tesz.

– Kirántják, és ami marad, abból lesz az ecetes hal – összegzi.

Ezért drága a hal

Telefonon értük el Erős Norbertet, a fent említett Aranyhal étterem ügyvezetőjét.

– Egy kiló szürkeharcsafilé tízezer forint körül van, ebből a pénzből negyven-ötven szelet rántott hús is kijön – matekozik az ügyvezető. – Az élő hal kilója nálunk 2100 forinttól indul a tónál, a feldolgozás során körülbelül a fele veszteség: feje, farka, pikkely satöbbi. Így máris ott tartunk, az ár egyből a kétszeresére ugrik, és bele kell számolni a munkadíjat is. Könnyen kijön a nyolc-tízezer forintos kilónkénti ár.

Erős Norbert szerint nemcsak az anyagiak miatt nem eszünk halat az év nagy részében.

– Rácponty? – teszi fel költői kérdésként. – Manapság már az sem tudják, mi az. Lacacot, rákot keresnek, ezt látják a filmekben, meg ez mutat jól a közösségi médiában a fotókon.

Erős Norbert szerint a fiatalok számára nem vonzó a horgászat, így emiatt is kevesebb hal fogy, hiszen érdeklődési körön kívülre esik. Adódik is a kérdés, honnan veheti biztosra a haltól elszokott vásárló, hogy az áru friss-e.

– Azonnal árulkodó a színe és az illata! – vágta rá. – A hallal nem tudnak trükközni sem, szinte azonnal érezhető, hogy romlott. Biztosra veszem, hogy a kevésbé hozzáértők is kiszúrják, ha kétes a minősége.