Visszajuttatták a márványtáblát

Csorna közigazgatási területéhez számos major tartozott az elmúlt évszázadokban. Ezek egyike volt a premontrei uradalomhoz tartozó Gyöngyösmajor, melyből egy emlék a közelmúltban – Szalay Balázsnak köszönhetően – visszakerült az apátsághoz.

A mai 85-ös főút közelében lévő major Gyöngyössy Pál prépostról (1820–1857) kapta a nevét, ezért említik a hivatalos iratok többféle módon, köztük Gyöngyösy-majorként is. Az adatok szerint 1882-ben 6 lakója volt, 1920-ban 52, 1947-ben 21, 1960-ban 26, 1970-ben 18. A birtokról látták el terményekkel a csornai apátságot, de szállítottak távolabbi rendházakba is. A második világháború idején kezdődött a szépen gondozott major hanyatlása. A német csapatok kezdték a fosztogatását és a szovjetek fejezték be, de előbb még az oda beszállásolt leventék dohányzás közben leégették a tehénistállót. Horváth Lóránt Ödön nyugalmazott apát 1948 nyarától töltötte novíciusi idejét Csornán. Kedves emlékeket őriz a Gyöngyösy-majorból.

„A majorban például cukorrépát szedtünk vagy aratáskor kévét gyűjtöttünk. A jó lelkű hívek segítettek és fiatal tanárainkkal együtt szívesen dolgoztunk, mert akkor már kevés alkalmazott volt” – emlékezett Ödön apát. A háború után új magtárat építtetett a rend. Bejárata felett egy táblát helyeztek el a következő felirattal: „Az 1946–1948 években épült Simonffy Jenő prépostsága alatt.” Az 1970-es években bontották le az épületet, a márványtáblát Kristóf István és családja őrizte egészen mostanáig. Szalay Balázsnak adták, aki visszajuttatta a premontreieknek.

A rendi levéltár irataiból világossá vált, hogy a kommunista hatalom gazdaságilag is próbálta ellehetetleníteni a rend működését. 1950 januárjában „a csornai gazdaságra nehezedő terhek következtében beállott gazdasági lehetetlenülés állapotára tekintettel” az apátság átadta az államnak a birtokot, ami az Új Élet Termelőszövetkezet kezelésébe került. Szűcs Lászlóné Horváth Erzsébet az ötvenes években lakott a majorban szüleivel, a 85 esztendős Horváth Péter a hatvanas években dolgozott ott. Jól emlékeznek a cselédlakásokra, a három nagy istállóra és a kétszintes magtárra. Az 1970-es évek közepére lakatlanná vált a terület. 1976-tól 2007-ig szemétlerakóként használták. Szalay Balázs kéri, ha valakinek van még emléke a majorokról, egy-egy fénykép vagy történet, ne engedje feledésbe menni és ossza meg a helytörténészekkel. A [email protected] címen érhetik el a kutatót.