Retro – Sátorerdő, avagy 300 ruhaárus Győrben

Hogy a nagybetűs élet egyszer visszatér-e a Mosoni-Dunához közeli térre, a jövő titka. Amint magunk mögött tudjuk a járványt, a győri városvezetés a piac visszaköltözését tervezi a Dunakapu térre. Ez akár már 2021 márciusában megtörténhet. Addig is folytassuk időutazásunkat a múltban.

„Hetipiac” szerdán és szombaton

Maradunk a közéleti vonalon. Győrben 1974 szeptemberében hoztak tanácsrendeletet a helyi vásárokról, piacokról. A kellően szigorú hangot megütő, egyes pontokon vígjátékokat idézően fontoskodó rendelet próbálta a győri szokásokat egyetlen láncra felfűzni, csúnya hivatali nyelvvel élve egységesíteni. A tanácsrendelet érintette a Dunakapu teret is. Deklarálták, hogy „hetipiacot”, kirakodóvásárt szerdán és szombaton rendeznek a városmagban. „Marhalevél váltásának kötelezettsége alá eső állat kivételével bármely termék árusítható” – írta a Kisalföld több mint 46 éve.

Vagyis ekkor még csirkét, libát, kakast, kecskét vígan kínáltak az árusok. Aki megsértette a piaci szabályok egyikét Győrben, példás büntetésre számíthatott. A piacfelügyelők akár 1000 forintos – óriási pénz volt a hetvenes években – bírsággal sújthatták a renitenseket.

Filléreken alkudni

A hetvenes években tartották magukat a szolid árak a Dunakapu téren. 1975 júliusában 15 forintért kínálták a paprikát – igaz, a paradicsom hiánycikk volt –, a sárgabarackot 10–12 forintért, a vöröshagymát alig 3 forintért adták, az almáért 10–11 forintot számoltak, szép görögdinnye pedig 18–20 forintért került a családi asztalra. Élő baromfit kilónként 32–36 forintért lehetett hazavinni. A régi piacok hangulatához – szinte már csak a játék kedvéért is – hozzátartozott az alkudozás.

Hosszú percekig tartó disputák bukhattak el filléreken. Korabeli riportunk szerint fiatal háziasszony nem engedett a „negyvennyolcból”, s harminc fillér miatt inkább máshol keresett leveszöldséget. Ezért persze a kofák nem haragudtak meg. A mediterrán országok piacain, különösen Dél-Itáliában, a mai napig így köttetnek az üzletek.

Amikor csehszlovák, lengyel, osztrák vásárlók is látogatták a Dunakapu teret

A rendszerváltás hajnalán, a nyolcvanas évek végén a Dunakapu téri piac már messze földön híres volt. Bécstől Varsóig, Prágától Bukarestig érkeztek vásárlók. Szombatonként körülbelül háromszáz sátrat állítottak fel. Vásárosok jöttek Kecskemétről, Szentesről, Szolnokról, szerte az országból. Így a piac terjeszkedni kezdett, a „sátortábor” a Káptalandomb és a folyópart irányába is elnyúlt.

A nyolcvanas években húzóerővé váltak a ruhaárusok. Korabeli győri mondás szerint „olyan ruhadarab nincs a világon, amit ne lehetne beszerezni a Dunakapu téren”. S ehhez még a kínaiak „segítsége” sem kellett.