Hallgassa élőben!

Magyar Radír - Ligeti Eliza: Morzsákból az élet

A szoba hajnali árnyai között három kisgyermek aludt. Egy nagyobbacska lány üldögélt az ágyak mellett, hallgatta a halk lélegzetek bájos ritmusát, mint három kicsi kígyó, dallamuk úgy siklott, hol egybefonódott, hol különvált a csöndtől, akaratlanul ritmussá csiszolódva a lány elméjében. Lassan dobolni kezdett ujjaival a lábán, alig hallhatóan, nehogy a kicsik felébredjenek, új dallamot komponálva az apró álmokba, míg képzelete átemelte a határtalanba, először eltűnt az ágyvég, aztán a szoba fala, el a valóságos terek, s elméje magára húzta legszebbik álmát. Álmában zeneszerzőnek képzelte magát, a legjobbnak az országban, mit az országban, a földön, komponistának, aki pici fekete gyöngyökből a kottafüzet karcsú vonalai között művészeknek szab irányt, apró hangjegyekből szabályokat alkot, amikből dallamok nyílnak, s a dallamokból muzsikák. Állítólag volt tehetsége a zeneíráshoz.
Aranyka lassan megmozdította elzsibbadt lábait. Voltaképpen neki most nem is szabadna álmodozni, nem, neki most a valóságról kellene elmélkedni, összeszedetten, mérlegelve minden szavát, ahogy anyja kitanította, a valóságról, mely napok óta, éjszakáról éjszakára nyomasztotta, mert súlyos feladat várt rá: neki ma meg kell jelennie valamilyen ismeretlen bíráló előtt, aki majd róla meg az anyjáról sorsdöntő döntést fog hozni.
Élénken emlékezett a pillanatra, mikor anyja kibontotta a gépelt betűkkel címzett levelet, és felolvastatta azt az unokabátyjával. Emlékezett arra, ahogy megeredtek a szavak az ő édesanyjából, s mint valami ősi mágikus ráolvasás, úgy tapadtak fel a válogatott átkok a szoba minden falára, felültek a függönyökre, rátelepedtek az óramutató másodperceinek dallamára, és Aranyka nem bírta elfordítani a fejét, megbabonázva bámulta az anyját, aki, mint egy dühös királyasszony, egymagában igazságot tett, ott, abban a percben, a kicsi konyha ajtajában állva. A lány azt gondolta, ennek a bírónak, akárki legyen is, meg lett pecsételve a sorsa, ilyen bűbájos ráolvasást lehetetlen túlélni. Anyjáról sokan azt tartották, szemmel tud verni, rontást tud kötni, Aranyka megszokta, hogy tartanak tőle, s ez biztonságot jelentett neki is a mindennapokban.
Egyébként is, mindig biztonságos távolban éltek minden olyan helyzettől, ami a családra bajt hozhatott volna. Nem vétették észre magukat, rendben tartott kis otthonuk mindig volt, igaz, egyre gyakrabban költöztek egyik helyről a másikra, de senki nem mondhatta rájuk, hogy rendezetlenül öltöznének, vagy ne lenne tisztaság körülöttük. Az embereknek általában ennyi elég volt ahhoz, hogy hosszabb-rövidebb ideig tudomásul vegyék a jelenlétüket.
Aranyka belenézett a kitárt ablak üvegébe. Tizenhatéves-forma szemeiben ült valami különös, megfejtetlen titok. Talán az íve formázódott olyan szépen az arcába, mintha angyal ült volna modellt ismeretlen szobrászművésznek, vagy az az ibolyaszín szempár, ami egyes-egyedül megkülönböztette anyjától, akit gyakran a nővérének néztek, nem lehetett eldönteni, de szépséges titok volt, akárhonnan nézzük is. Aranyka néha attól tartott, anyja kiolvassa a szeméből, hogy ő lopva arról álmodik, zeneszerző lesz. Ezért hajnalonta, amíg a kicsik aludtak, vizsgálgatta a tükörnek is bevált üvegben, látszanak-e árulkodó jelek az arcán, bármi, ami elárulná, hogy ő zeneóráról zeneórára él az iskolában, a közöttük lévő többi tennivaló csak kényszerből érdekelte, és akármilyen napon hajlandó volt hiányozni az iskolából, csak azon a két napon nem, amikor zeneóra volt.
Anyjával persze egyáltalán nem volt könnyű megértetni, hogy az öt napból két napon miért akar ő iskolába járni. Az anyja szemében ez már lázadás volt, íratlan szabályok ellen. Ám egyszer, valamelyik iskolában kifogtak egy szigorú igazgatót, akitől még anyja is megrettent, mert oly nagy hatalmat tudott felmutatni, s az eset után elég volt annyit mondania, azokon a napokon az igazgató is tanít, ezért nem hiányozhat az órákról. S bár anyja ilyenkor hosszan vizsgálgatta a lánya tekintetét, mintha csak hazugság jeleit keresné benne, Aranykának szeme sem rebbent, még csak le sem sütötte, s rendre átment a vizsgálatokon. S bár szégyellte, hogy meglopja a családját azzal a két nappal, amikor iskolába megy, így történhetett, hogy hetente kétszer mégiscsak zeneórára járt. 
Aranyka szemébe világított a napsugár. Felidézte magában anyja szavait: nem beszélsz, csak akkor szólj, ha bólintok, és jól jegyezd meg, visszaküldenének minket, vissza a hegyekbe, de te, Aranyka, te már nem odavaló vagy. Mi köze lenne a testvéreidnek ahhoz a vidékhez, hát nem jobb nekünk itt, se hó, se medve, se hideg hegyek nincsenek. Még a lélegzetedre is figyelj, mert itt most hibát akarnak találni bennünk. Megkérdezem a szomszédokat, miféle ez a hivatalnok, aki azzal riogat, hogy megbüntet bennünket, elveszi a gyerekeimet, ha te nem jársz iskolába, jaj, minek is költöztünk ide, tudtam, már az első napon, amikor összetört kezemben a korsó, minden ok nélkül, magától, érted ezt, lányom? És Aranyka értette. Átérezte anyja vívódását, s bár tartott bűbájos erejétől, szívből szerette őt, szerette a féltestvéreit, a nevelőapját, az öregszüleit, dehogy akart ő semmi rosszat a családjának. Lassan bánni kezdte azt a heti két napot.
A kelő nap erejével együtt nőni kezdett benne is az indulat. Az a fajta indulat, amit csak akkor érzett, mikor elérkezett az első nap, és be kellett sétálni az új iskolák új osztálytermeibe, ahol már várták őt az új osztálytársak, kíváncsian és izgatottan. S hiába volt tiszta, rendes ruhája, szépen font haja, hiába az illedelmes köszönés, mindig két fejjel kilógott a legmagasabb osztálytársához képest is a tornasorból. Komoly munka lett volna megváltoztatni a gúnyosan méregető szempárokat, többnyire nem is sikerült, mert nem töltött elég időt ahhoz egyik iskolában sem. Ő nem tehetett arról, hogy még csak hatodik osztályos volt. Soha rossz jegy miatt meg nem bukott az iskolában, az osztályokat rendre kijárta, igaz, mindenféle nyári vizsgák árán, egyszerűen 10 évesen kezdett iskolába járni. Anyja azt mondta, ez így helyes. S ha anyja azt mondta, akkor az úgy is volt helyes. Volt feladata, komoly megbízatása, valakinek vigyázni kellett a kicsikre, amíg a család dolgozott, hogy megéljenek. A munkamegosztást Aranyka rendben való dolognak találta. Talán ezért sem jutott idő a barátkozásra. És egyébként is túl gyakran költöztek, évente ötször-hatszor, váltakozó ritmusban.
Most itt vannak, lassan három hónapja, ezen a helyen. Csöndes helynek tűnt. Amíg meg nem érkezett az a levél.
Anyja áldotta szülei bölcsességét, akik azt mondták, mindig kell vinni apró ajándékokat a szomszédoknak, legalább kétszer-háromszor, hogy emlékezzenek rájuk, s ha bármi baj adódna, legyen kihez fordulni. Ha ilyen gyakran költözik a család, nincs idő sokakkal ismerkedni, de egy-két informátor mindig jól jöhet.
Így adódott, hogy Aranyka édesanyja nyugodtan átsétálhatott a vízimalomban élő ravasz képű szomszéd emberhez, hogy megtudja, miféle is az a hivatalnok, aki előtt jelenésük lesz. A szomszéd pedig elmondta, hogy miféle, hogy az ő kutyáit hogyan vitette el, őtet magát meg hogyan bírságolta meg könyörtelenül és igaztalanul, tönkretéve a renoméját egy életre a szomszédok előtt. Elmondta még, hogy kikkel történt hasonló eset, hogy nem menekül senki, aki annak a bestiának a karmai közé kerül.
Aranyka álmatlan éjszakáin maga elé képzelte a bestiát. Könyörtelennek tartotta, már amiatt is, hogy több mint egy hetet váratta őket a meghallgatással. Azóta nem tud aludni, forgolódik hajnalig. Nehéz teher ült a vállára, mikor anyja elmondta, hogy őt kifejezetten kötelezték a vallomástételre. Megfogadta, hogy ha már mennie kell, átnéz a hivatalnokon, aki bántani akarja őket, és nem válaszol semmire, boszorkányos lesz, mint anyja szokott, ha valakit meg akar félemlíteni. Elvégre őmiatta van ez az egész. A reggelihez hozzá sem nyúlt. Szeme sarkából látta, hogy a felnőttek asztalán sem fogy a tálról semmi. Anyja meghagyta, hogy a szép ruhái közül válasszon, haját fonatba fogja, és erősítse meg magát, mert hamarosan útnak indulnak. A tárgyalásra.
A hivatalnok irodája az emeleten várt rájuk. Mintha labirintus lett volna az egész épület, a folyosón beszélgető emberektől kellett segítséget kérniük. A hivatalnok emberei lehettek. Fegyelmezetten, szigorú hanggal mutatták az irányt. A folyosó sötét volt. Minden olyan súlyosnak tűnt hirtelen. Végül megérkeztek az ajtó elé. Aranyka anyjára nézett, aki már harci díszbe öltözött nagyasszonnyá vált, lányára pillantott és erőteljesen bekopogtatott.
Rövid, határozott válaszként hangzott, hogy szabad. Nem maradt más út előttük, elöl anyja, mögötte Aranyka belépett a tárgyalóba. Délcegen, amennyire nő délceg tud lenni, ha ilyenféle csatákba kell vonulnia, mindenre elszántan, mint a tigris, kit ellenfél sebzett meg, s már erőn felül kell küzdeni ellene.
Aranyka dühösen megdöbbent. Hiszen ez a hivatalnok egy nő. Egy nagyon fiatal nő. Hát milyen világ ez! Korra, talán mint az ő anyja. Ő lenne a kegyetlenül szigorú ember, aki a vízimolnár kutyáit megölette, aki azt forralja, hogy visszaküldi őket? Aki miatt egy hete nem alszik egy szemhunyást sem? Ezt még ő maga is szemmel fogja verni, nem kell ide az anyja ereje.
A hivatalnok minden mozdulatukat figyelte. Hallotta lélegzetük feszes ritmusát, látta bennük az elszánt keménységet. Hellyel kínálta őket. A hivatalnok rendelkezésére állt már minden adat ahhoz, hogy ügyükben megalapozott, szigorú döntést hozzon. A család úgy települt át egy másik országból, de az elmúlt évek során soha, sehol nem létesítettek lakóhelyet. Az anya fiatalon szült, a gyermek az anyja nevét viseli, apja ismeretlen, nevelőapja és három kisebb testvére van, a lány életkora alapján már rég középiskolás lehetne, de még csak hatodik osztályba jár, két hónap alatt 124 óra igazolatlan iskolai hiányzást gyűjtött össze, most éppen az ő településének iskolájában. Azt is tudta, hogy a család sokat dolgozik, megélnek belőle. Csakhogy itt és most, az addigi békés láthatatlanságból egyszerre láthatóvá váltak.
A hivatalnok a feljelentés adatai alapján kíváncsi lett a két Arankára. Az iratokból kirajzolódtak a súlyos terhek, amiket ez a két ember már jó ideje cipel. S ahogy beléptek az irodájába, a nagyobbik Aranka mindenre elszántan, a kisebbik dacosan és kialvatlan szemekkel, már tudta, addig nem engedi el őket, amíg nem tud előkaparni a történetükből valami mellettük szóló érvet.
Aranyka a Vacsoracsillagot nézte az égen. A csöndben halk ciripeléssel babrált valahol egy bogár, de Aranyka nem tudott a dallamára figyelni. A délelőtt történteken gondolkodott. Anyját életében először látta tehetetlennek. Jóformán belefagytak a szavak, ahogy a hivatalnok megállította a szóáradatát, amikor éppen azt akarta ecsetelni, hogy a lánya nyolc évig milyen nagy beteg volt, bár erről minden papírja odahaza maradt, s amúgy is, mit kezdenének itt azokkal a papírokkal, azok más nyelven voltak megírva, s hogy őtőle még soha senki nem kérte igazolni a lánya betegségét, elég volt az ő becsületszava, sem azt, hol van Aranyka iskolaidőben. Dolga van. 
Aranyka látta a villanást a hivatalnok szemében, és látta az anyja is, és Aranyka látta, ahogy anyja megértette, most jobban teszi, ha csendben marad. A hivatalnok egyébként sem beszélt sokat. Inkább csak kérdezett. De nem azon a félelmetes nyelvezeten, amivel a tárgyalást megnyitotta, hanem apró, egyszerű kérdésekkel, hogy van-e Aranykának kedvenc tantárgya az iskolában, vannak-e barátai, mit szeret az életében, s Aranyka maga is meglepődött azon, hogy egyre bátrabban mondogatta a válaszokat az idegennek. Csak amikor azon kellett elgondolkodnia, hogy a családi tradíció folytatása mellett vajon jutnak-e neki saját álmok, saját célok, amikért küzdhet majd a saját életében, hosszan hallgatott, mint akinek hirtelen semmiféle hang nem jut az eszébe. És ibolyaszemében lassan, nagyon lassan összegyűlt egy könnycsepp. Még látta a hivatalnok tekintetét, mielőtt csöndben szétmorzsolta volna a pillantásaival. Nehogy az édesanyja észrevegye.

 
A novellát a kéthetente csütörtökön megjelenő Regényújságban találják.

Napi keresztrejtvény
Napi sudoku – könnyebb verzió
Napi sudoku – nehezebb verzió
Futács Márkó győztes góllal mutatkozott be az Olimpija Ljubljanában
A középcsatár végigjátszotta a meccset, amelynek 53. percében volt eredményes.
Gyász
Nem dobog már a szív, mely a jóság tükre volt. Ajkad sem szól többé, mert már lezárt, néma, holt. Megállott a két kéz, mely mindig csak adott, végsőkig küzdöttél, de erőd már elfogyott. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, édesapánk, nagypapánk, apósunk, testvérem, sógorunk és rokonunk, BALICS ERNŐ 64 éves korában elhunyt. Temetése 2021. október 20-án, szerdán 15 órakor lesz a győrújbarát-hegyi temetőben. Előtte engesztelő szentmise 14.15 órakor kezdődik a kisbaráti templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Örök álom zárta le drága szemed, megpihenni tért két dolgos kezed. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédi, testvér és rokon, GACS LÁSZLÓNÉ Lipi Anna életének 94. évében elhunyt. Temetése 2021. október 20-án 13 órakor lesz a rábakecöli temetőben. Engesztelő szentmise előtte, 12.15 órakor a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
,,Ha majd alszom zúgó lomb alatt, ne zavarjátok édes álmomat. Boruljatok le halkan, csendesen, és gondoljátok, hogy nem fáj semmi sem. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Szeretett Testvérünk, Nagynénénk, Sógornőm és Rokonunk GEISZTLINGER ANNA életének 75. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatóját 2021. október 20-án, szerdán 13 órakor tartjuk a lébényi római katolikus temetőben. Előtte engesztelő szentmise lelki üdvéért 12.15 órakor lesz a lébényi római katolikus templomban. Ezúton mondunk köszönetet a Mosonmagyaróvári Aranykor Idősek Otthona dolgozóinak, és mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Nem fogjuk már elgyengült kezed, nem simítjuk őszülő fejed, nem tekint ránk aggódó szemed, megpihenni tért két dolgos kezed, drága jó Édesanyánk, Isten veled. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, anyósom, rokonunk és ismerősünk, GREGOSITS IMRÉNÉ szül. KARSAI ILONA a Pannon-Víz nyugdíjasa életének 74. évében, hosszú betegség után elhunyt. Temetése 2021. október 21-én, csütörtökön 15 órakor lesz a győr-szabadhegyi, Szabadi úti új köztemetőben. Engesztelő szentmise a temetés után lesz a Kálvária úti Kamillus-templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HORVÁTH ERNŐ soproni lakos 83 éves korában elhunyt. Engesztelő szentmise lelki üdvéért 2021. október 20-án 15 órakor lesz a soproni Szent György-templomban, ezt követően szűk családi körben helyezzük végső nyugalomra a templom altemplomában. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy lehetett. Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KISS LÁSZLÓNÉ szül. Horváth Mária életének 81. évében csendesen elhunyt. Temetése 2021. október 20-án, szerdán 15 órakor lesz a veszkényi temetőben. Engesztelő szentmise a temetés előtt, 14.15 órakor kezdődik a helyi templomban. Egyben köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
Nehéz, küzdelmes volt élete, amely most véget ért, fáradt, beteg teste megpihenni tér. Lelked velünk maradt, szívünk nagyon fáj. Nyugodj békében, drága Édesanyánk!” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága jó édesanyánk, anyósom, nagymamám, MAGYAR JÓZSEFNÉ szül. Tóth Margit életének 75. évében csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2021. október 20-án 14.30 órakor lesz a fertőendrédi temetőben. Előtte, 14 órakor engesztelő szentmisét mondatunk. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagypapánk és rokonunk, PAPP JÁNOS életének 85. évében elhunyt. Temetése október 20-án, szerdán 15 órakor lesz a hegyeshalmi temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
S mikor völgyünkre tört az áradat s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.” Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SMUCK LÁSZLÓNÉ szül. Szüts Mária életének 85. évében elhunyt. Temetése 2021. október 20-án, szerdán 13 órakor lesz a halászi temetőben. Az engesztelő szentmisére 12.15 órakor kerül sor a helyi templomban. Köszönetet mondunk azoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló család
Nem dobog már a szív, mely a jóság tükre volt, ajka sem szól többé, mert lezárt, néma, holt. Megállott a két kéz, mely mindig csak adott, soha semmit nem kért, el nem fogadott.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VÁRALLYAY JÁNOS életének 77. évében csendesen elhunyt. Temetése szűk családi körben megtörtént Mosonmagyaróváron, a Feketeerdei úti új temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett Feleségem, drága Édesanyánk, Nagymamánk, Anyósunk, Testvérünk és Rokonunk, VÉGHNÉ SZALONTAI ERZSÉBET életének 63. évében örökre megpihent. Temetése október 21-én, csütörtökön 15 órakor lesz a nyúli temetőben. Lelki üdvéért a temetés előtt, 14.15 órakor tartunk engesztelő szentmisét. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, mély fájdalmunkban velünk éreznek, és sírjára a szeretet virágait elhelyezik. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik Koós Gyula Szany temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, és fájdalmunkban velünk együtt éreznek. Gyászoló család
„Küzdelmes volt az út, mely véget ért, a tested megfáradt, pihenni tért. Végső utadra indulj megnyugodva, szeretetünk elkísér égi otthonodba.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett fiam, rokonunk és ismerősünk, POLCZER LAJOS életének 63. évében csendesen elhunyt. Temetése 2021. október 20-án, szerdán 16 órakor a tét-szentkúti temetőben lesz. Előtte, 15 óra 30 perckor az engesztelő szentmisét, ravatalozását a helyi katolikus templomban tartjuk. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
,,Amikor már testemet roskadozva vittem, csendesen, váratlanul átölelt az Isten. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága Feleségem, Édesanyánk, Nagymamánk, Anyósunk és Rokonunk, SZABÓ IMRÉNÉ szül. Mozgai Irén volt csikvándi lakos életének 73. évében csendesen elhunyt. Temetése 2021. október 19-én, kedden 15 órakor lesz a győr-ménfőcsanaki, Koroncói úti temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
,,Nem az a fájdalom, amelytől könnyes a szem, hanem, amit a szívünkben hordunk némán, csendesen. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósunk, nagypapánk, keresztapánk és rokonunk, ZSÉDELY JÁNOS Öcsi életének 76. évében csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2021. október 19-én, kedden 16 órakor lesz a győrszentiváni régi temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család