Magyar Radír 2016 - Kiss Dániel: Még kell 25 forint

A Magyar Radír 2016 Országos Szépirodalmi Pályázaton díjat nyert mű.

– Még kell 25 forint – visszhangzott fülében az imént elhangzott mondat. Hirtelen mintha minden lelassult volna körülötte. Valahogy a kellemes tavaszi szél is tétován várakozva megpihent a befőttesüvegeket és az ásványvizes palackokat tartó polcok sarkán, várva az ő következő tettét. Nem akart oldalra nézni, mert akkor látta volna a háta mögött türelmetlenül szuszogó szomszédasszony réveteg tekintetét és ami még ennél is rosszabb, látta volna a nő mögött várakozó hetedikesek koslató szemeit, ahogy végigmérik őt. Ahogy szótlanul áll és ahogy idegességétől egyre izzadtabb ujjait próbálja elrejteni zsebeiben.
– Ha nincs még 25 forintod, nem tudom odaadni őket.
Úgy tett, mintha zsebeiben kutakodna azért a néhány forintért. Mintha valami mennyei csoda folytán ott teremtődött volna az összegyűrt papírzsepi-galacsinok között egy húszas és egy ötforintos vagy két tízes és egy ötforintos. De tudta, hogy semmit nem fog találni, mert neki nem volt több pénze.
Két kifli, egy tömlős sajt és persze a nélkülözhetetlen vámpíros rágó, ami pirosra színezi a nyelvet. Elengedhetetlen kelléke a reggeli utáni szünetnek, amikor az osztálytársnőit halálra lehet ijeszteni a rájuk kiöltött nyelvével, mert olyan, mintha véres lenne. Bár az igazat megvallva Jolika már kezd arra rájönni, hogy az nem vér. Igen, ugyanaz a poén nem jön be egymás után olyan sokszor, meg hát lehet, hogy ő is vett már ilyen rágót a sarki közértben.
– Öcsi, van 25 forintod vagy nincs? Ha nincs, ne tartsd fel a sort – mondta gúnyos hanglejtéssel a pénztárosnő.
Érezte, ahogy kiszárad a torka. Most legszívesebben láthatatlanná vált volna vagy elteleportálta volna magát valami távoli helyre, de azzal is elégedett lett volna, ha csak egyik pillanatról a másikra a kisbolt előtti buszmegállóban terem.
– Ha a rágót visszateszem, akkor kifutja?
Megvető sóhaj hagyta el a fölé tornyosodó pénztárosnőt, mintha egy monumentális óriás rekkent volna meg egy másodpercre. Hallotta a hetedikesek vihorászását a háta mögött, miközben ujjaival a nadrágja anyagát gyürkészte rendületlenül.
– Úgy jó lesz. És még vissza is kapsz 40 forintot.
Nem lakott messze az iskolától, körülbelül húsz percet kellett gyalogolnia a kapujuktól. A bolt pont félúton volt. Azon morfondírozott még, hogy csak jó lenne, ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenye vagy egy olyan karkötője, ami elteleportálja őt oda, ahová szeretné és akkor, amikor szeretné.
Előző este azt képzelte, hogy az ágyneműhuzat talán megfelelő lesz erre a célra. Hogy eltűnjön a szobájából, eltűnjön a házukból, a városból, vagy akár erről az egész világról. De akármennyire szorította magához a textilanyagot, akármilyen erősen koncentrált, nem varázsolódott el sehova, ott maradt az ágya mellett hevesen rázkódó mellkassal. Apa otthon volt.
Az iskola előtt összetalálkozott barátjával, Márkkal.
– Csá!
– Csá!
Köszöntötték egymást és bonyolult kézfogásukat gyorsan letudva együttes erővel lassították lépteiket, hogy a lehető legkésőbb érjenek be az iskolába.
– Mizu? Mit csináltál tegnap? Voltatok focizni? – kérdezte Márk.
– Nem, nem voltunk, majd esetleg ma szakkör után. De lehet, átmegyünk Feriékhez játszani az Xboxszal.
– Ja, az király. Átírták neki az új lövöldözős játékot, azt tutira ki szeretném próbálni, az nagyon dzsukel.
Ha ő felnő, biztos, hogy szuperhős szeretne lenni.
Ha szuperhős lenne, szuperképességei között szerepelne többek között a láthatatlanná válás művészete és a repülés. De ő nem olyan szuperhős lenne, mint a többi. Az magától értetődik, hogy embereket mentene égő házakból és tömegkatasztrófákat akadályozna meg, de ő a szolgálataiért pénzt kérne. Végül is aki megmenti a világot, az példás fizetést érdemel érte. De ha nem adnák önként a fizetséget, beteleportálná magát ő a bankba és elvenné a jussát.
Bár nagyon elgondolkodtató volt az is, amit Feri mondott. Feri nyolcadikos és pályaválasztás előtt áll. Bár már lassan betölti a 16-ot. Szóval nem sokáig kell már az iskolában szenvednie, igaz, nem nagyon erőlteti meg magát semmiben. Ő azt mondta, közmunkás lesz a suli után. Megkapja azt az 50 ezer forintot és vesz magának majd belőle plazmatévét meg cigit. Anya már nyolc éve közmunkában van, de ő annyira nem lelkesedik érte, mint Feri. Szóval nem tudta eldönteni, mitévő legyen ezzel a dologgal. Még egyébként is ráér ezen gondolkodni, hiszen még csak hatodikos, és ahogy a dolgok állnak, lehet, hogy évet kell ismételnie, mert matematikából és angolból csak egyesei vannak.
Végtelenségig lelassított lépteik ellenére irreálisan gyorsan az iskola udvarára értek. Még be se fordultak a lócák felé, a hetedikesek idegesítő óbégatásba kezdtek.
– Megjöttek a migránsok! Migránsok! Jááá, migránsok! Büdös migránsok!
Mostanában mindenki ezekkel a migránsokkal jön. Mindenki velük van elfoglalva. Ő nem tudta, kik ők vagy hogy honnan jöttek, hová mennek, fogalma sem volt róla. Az iskolában tetszőlegesen bárkit lemigránsoztak, aki abban a pillanatban nem volt szimpatikus vagy hirtelen elmúlt a nagy barátság egymás között. Vagy egész egyszerűen, ha valakire rászálltak vagy kipécéztek valakit, akkor ennek kimutatásának legjobb módja volt a migránsozás.
– Anyád a migráns! – üvöltötte válaszul Márk és könyvektől mentes könnyű iskolatáskáját a földre dobva elkezdett a hetedikesek felé rohanni.
Hallotta a tompa puffanásokat a konyhából. Valami leesett a földre és éles hanggal csörömpölve kettétört. Apja artikulálatlan bömbölésben tört ki és ekkor azt kívánta, hogy bárcsak megsüketülne. Megvakulni nem akart, mert olyan erősen szorította le szemhéjait, ahogy csak tudta. Ismét egy tompa puffanás és egy elfojtott nyöszörgés szívszaggató pulzálása. 
Semmi percek alatt ő is az események középpontjába cseppent. Egyik karját valaki erősen megragadta. Tudta, hogy kék nyomot fog hagyni másnapra. Másik karjával pedig cséphadaró módjára ütlegelni kezdett mindenfelé. Nem látta, kit vagy mit érnek nem oly erős, de annál őszintébb ütései, mert valaki szembeköpte, és az undorító nyál teljesen szétkenődött a szemein.
– Még kell 25 forint – visszhangzott fülében a mondat, nem tudta, honnan kallódott elő az alig fél órája orra alá dörgölt mondat, de mikor eszébe jutott arca elvörösödésének pillanata és az, ahogy izzadt ujjaival a nem létező pénzérméket keresgéli zsebében, még erősebben próbálta ütni azt, akit ért.
Szeretett focizni. A sulitól nem messze volt egy nagy focipálya, amit már nem használtak hivatalos meccsekre. A füvet se nyírták, a pályát körülvevő rozsdaette kerítést pedig ragaszkodó szerelmes módjára ölelték körbe a gyomnövények. A kutya nem foglalkozott vele, ki van a pályán, ki nincs, ezért mikor kedvük szottyant, összetrombitálták a csapatot és több órán keresztül rúgták a lasztit. Ha nem volt kedvük meccset játszani, akkor vagy egy-
érintőztek, vagy kapuskiesőst játszottak. Szuper érzés volt elképzelni azt, hogy ő Ronaldo vagy Messi. Szuper érzés volt elképzelni, hogy végigviszi a félpályától a labdát és egy elegáns mozdulattal becsavarja a bőrt a jobb felső sarokba. Az egész stadion üdvrivalgásban tör ki és őt éltetik. Ő pedig gólörömben fürödve cigánykereket vet a kiszáradt füvű pályán, miközben emberek százezreinek ragyogó tekintete tapad rá.
Egy erős kéz ragadta meg a vállát. Irányába rúgott.
– Fejezd már be, gyerek! Mi bajod van? Megőrültél? – mély férfihang rivallt rá.
Ferenc bá’, a technikatanár volt. Ő igyekezett szétválasztani az egymásba gabalyodott gyerekeket, kik köré lelkes nézőközönség gyanánt az egész iskola odasereglett, persze senkinek nem jutott eszébe szétválasztani őket az ügyeletes tanár megérkezte előtt.
– Szétverem a fejed, köcsög!
– Megöllek! Kitépem a beled!
– Fejezzétek már be, az isteneteket! – érezte Feri bá’ leheletén az olcsó kávé aromáját, biztos a reggeli kávéjának tanári szobában történő meghitt elfogyasztását szakította félbe a csetepaté.
– Nyomás, mindegyik fel az igazgatóiba!
Nem igazán ijedt meg az igazgatói iroda nevének említése hallatán. Nem is tudta, hogy a tanárok miért emlegetik olyan nagy elánnal olyan gyakran azt a helyet, hiszen ő már többször járt ott, többször kapott fejmosást és az ellenőrzőjébe beírást, fenyegetést, hogy kitiltják az iskolából, de soha nem történt semmi, amúgy se érdekelte, ha figyelmeztetést, megrovást vagy intést kapott. Az esetek zömében egész egyszerűen letagadta, hogy nála van az ellenőrzője, vagy rossz telefonszámot adott meg az osztályfőnökének, ha az valamelyik szülőjével kapcsolatba szeretett volna lépni. És ha kirúgják? Akkor mi lesz? Nem dől össze a világ. Ferit is kirúgták, mégis él, mint Marci Hevesen.
– Már megint a fiatalúr! Én ezt nem hiszem el, hogy nem telhet el úgy hét, hogy ne lenne valami baj veletek, srácok. Miért kell ezt csinálni? – az igazgató egyébként is egekben lévő vérnyomása most kritikusan megemelkedett és ez szembetűnően látszott karmazsinba szökött arcbőrén.
– Ezek a kis taknyosok kezdték! Leanyáztak minket, mi csak megvédtükmagunkat… – védekeztek teljesen hihető tekintettel és hanglejtéssel a hetedikesek.
– A francokat! Ti migránsoztatok le minket! Már egy hónapja ezzel cikiztek minket! – állt a sarkára Márk, hangja remegett és meg-megbicsaklott.
Elképzelte, hogy a focipályán van a barátaival, ahogy a nyarat jóslóan jelző langyos tavaszi szél végigsimogatja arcát, ahogy érzi a fűszálak cirógató érintését a vádlijain. Ahogy szalad a kapu felé és kicselezi a feléje rohanó hátvédet.
„Fiatalúr! Fiatalúr! Hahó! Nincs hozzáfűznivalója?” – nagy elbambulásában nem hallotta, ahogy az igazgató már sokadjára az ő nevét szólította. Mióta betessékelték őket az irodába, a cipője orrát nézte.

A novellát a kéthetente csütörtökön megjelenő Regényújságban találják.

Gyász
„Csendesen alszik, megpihent végleg, angyalok bölcsője ringatja már. Nem jöhet vissza, hiába hívjuk, emléke szívünkben otthont talál. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, édesapánk, nagypapánk, dédink, apósunk és rokonunk, KONDOR GYÖRGY döri lakos életének 86. évében csendesen elhunyt. Temetése 2019. október 17-én 13 órakor lesz a döri temetőben. Engesztelő szentmise a temetés előtt, 12.15 órakor a helyi templomban. Egyben köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útján elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
„Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MAROSI ALAJOS életének 74. évében, 2019. október 5-én súlyos, türelemmel viselt betegségben csendesen elhunyt. Hamvait szűk családi körben helyeztük örök nyugalomra. Gyászoló szerettei
„Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Szerető szíveddel oly sokat adtál, Isten kegyelméből most megváltást kaptál. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy CSERPES JÁNOS (Hanesz) 2019. 09. 06-án, életének 92. évében elhunyt. Felejthetetlen halottunk búcsúztatója 2019. október 18-án 16 órakor a soproni Szent György-templomban tartandó misét követően a templom urnatemetőjében lesz. Drága emléke a szívünkben él! Gyászoló család
„Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok. Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, szeretett édesapám, fiam, papánk, apósom, testvérem, sógorunk, nagybátyánk, keresztapánk, unokatestvérem, rokonunk és barátunk, GYŰRŰ LÁSZLÓ építész 71. évében rövid szenvedés után, családja körében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2019. október 18-án, pénteken 12 órakor lesz a győr-szabadhegyi új köztemetőben. Egyúttal köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Én a földön csak átvonuló vagyok... (zsoltár) Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy kedves hozzátartozónk, PAP JÓZSEFNÉ szül. Visy Alfonza Jozefa volt tanítónő életének 95. évében csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatója 2019. október 19-én 13 órakor lesz a rábapordányi temetőben. Engesztelő szentmise a temetés előtt, 12.15 órakor a helyi templomban. Külön köszönetet mondunk a győri Szent Anna Otthon minden dolgozójának lelkiismeretes munkájukért, valamint mindazoknak, akik utolsó útján elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló szerettei
„Ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. (Szt. Pál) Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, édesapánk, nagypapánk, testvérünk, apósunk és rokonunk, BÓNA GYÖRGY LÁSZLÓ csornai lakos életének 80. évében váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni végső nyugalomra helyezése 2019. október 18-án 15 órakor lesz a csornai Szent Antal-temetőben. Engesztelő szentmise 2019. október 25-én 18 órakor a Jézus Szíve-templomban. Egyben köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útján elkísérik, és gyászunkban velünk osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Hittünk, bíztunk, reménykedtünk, hogy tévedés talán, rettenetes a fájdalom, hogy nem élhetünk együtt tovább. Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett fiunk, testvérünk, unokánk, rokonunk, TAKÁCS BENCE (Picur) életének 22. évében, október 9-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatója 2019. október 17-én, csütörtökön 15 órakor lesz a veszkényi temetőben. Az engesztelő szentmise 14.15 órakor kezdődik a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és mély gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család és a mentős bajtársak
„Küzdelmes volt életed, legyen áldott pihenésed. Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Drága Keresztanyánk és Rokonunk, SZABÓ REZSŐNÉ Horváth Anna életének 89. évében örökre megpihent. Hamvasztás utáni búcsúztatása október 18-án, pénteken 16 órakor lesz a ravazdi temetőben. Lelki üdvéért október 19-én, szombaton 18 órakor mondatunk engesztelő szentmisét. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik utolsó útján elkísérik, gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló szerettei
„Küzdöttél, de már nem lehet, csend ölel át és szeretet. Csak az hal meg, kit felednek, örökké él, kit igazán szeretnek. Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy LOCSMÁNDI LÁSZLÓ (dió) életének 88. évében csendesen elhunyt. Temetése 2019. október 18-án, pénteken 14.30 órakor lesz a süttöri temetőben. Engesztelő szentmise a temetés előtt, 14 órakor a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Nekem már mindenhogyan jónak kell, hogy legyen. (2019. 10. 09.) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesapám, nagyapánk, nagybátyánk, keresztapánk, apósom, nászom, rokonunk, BÉLYI GÁBOR (asztalosmester) életének 93. évében csendesen elhunyt. Temetési szertartása 2019. október 18-án, pénteken 17 órakor lesz a vámosszabadi (Vámosi) temetőben. Előtte engesztelő szentmisét 16.15 órakor a helyi katolikus templomban tartunk. Köszönjük mindenkinek, aki utolsó útjára kíséri vagy megemlékezik róla. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Örök az arcod, nem száll el a szavad. Minden mosolyod a szívünkben marad. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett feleségem, lányom, édesanyám, testvérem, menyem és rokonunk, NÉMETHNÉ TELL ANDREA életének 53. évében türelemmel viselt, súlyos betegség után elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása október 18-án, pénteken 14 órakor lesz az óvári temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KRIZSNÁNSZKY LAJOS TAMÁS életének 81. évében elhunyt. Temetése 2019. október 18-án, pénteken 14 órakor lesz a győr-nádorvárosi köztemető régi ravatalozójából. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy KRASZNAI FERENCNÉ szül. Huszár Margit, a sokak által tisztelt és szeretett Gitke néni 2019. október 4-én, 91 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének. Drága halottunkat 2019. október 21-én 13 órakor helyezzük örök nyugalomra a sopronbánfalvi temetőben. Részvétnyilvánítások mellőzését kérjük. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósunk, nagypapánk, testvérünk és rokonunk, HORVÁTH ISTVÁN „BIMBI” 70 éves korában váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása október 18-án, pénteken 15 órakor lesz az óvári temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Hálás szívvel mondunk köszönetet a diáktársaknak, az osztályfőnöknek, akik 45 éves osztálytalálkozójuk alkalmából emlékeztek IFJ. KLEÉ ISTVÁN osztálytársukra. Köszönettel: szülei és hozzátartozói.