Hallgassa élőben!

Magyar Radír 2016 - Kiss Dániel: Még kell 25 forint

A Magyar Radír 2016 Országos Szépirodalmi Pályázaton díjat nyert mű.

– Még kell 25 forint – visszhangzott fülében az imént elhangzott mondat. Hirtelen mintha minden lelassult volna körülötte. Valahogy a kellemes tavaszi szél is tétován várakozva megpihent a befőttesüvegeket és az ásványvizes palackokat tartó polcok sarkán, várva az ő következő tettét. Nem akart oldalra nézni, mert akkor látta volna a háta mögött türelmetlenül szuszogó szomszédasszony réveteg tekintetét és ami még ennél is rosszabb, látta volna a nő mögött várakozó hetedikesek koslató szemeit, ahogy végigmérik őt. Ahogy szótlanul áll és ahogy idegességétől egyre izzadtabb ujjait próbálja elrejteni zsebeiben.
– Ha nincs még 25 forintod, nem tudom odaadni őket.
Úgy tett, mintha zsebeiben kutakodna azért a néhány forintért. Mintha valami mennyei csoda folytán ott teremtődött volna az összegyűrt papírzsepi-galacsinok között egy húszas és egy ötforintos vagy két tízes és egy ötforintos. De tudta, hogy semmit nem fog találni, mert neki nem volt több pénze.
Két kifli, egy tömlős sajt és persze a nélkülözhetetlen vámpíros rágó, ami pirosra színezi a nyelvet. Elengedhetetlen kelléke a reggeli utáni szünetnek, amikor az osztálytársnőit halálra lehet ijeszteni a rájuk kiöltött nyelvével, mert olyan, mintha véres lenne. Bár az igazat megvallva Jolika már kezd arra rájönni, hogy az nem vér. Igen, ugyanaz a poén nem jön be egymás után olyan sokszor, meg hát lehet, hogy ő is vett már ilyen rágót a sarki közértben.
– Öcsi, van 25 forintod vagy nincs? Ha nincs, ne tartsd fel a sort – mondta gúnyos hanglejtéssel a pénztárosnő.
Érezte, ahogy kiszárad a torka. Most legszívesebben láthatatlanná vált volna vagy elteleportálta volna magát valami távoli helyre, de azzal is elégedett lett volna, ha csak egyik pillanatról a másikra a kisbolt előtti buszmegállóban terem.
– Ha a rágót visszateszem, akkor kifutja?
Megvető sóhaj hagyta el a fölé tornyosodó pénztárosnőt, mintha egy monumentális óriás rekkent volna meg egy másodpercre. Hallotta a hetedikesek vihorászását a háta mögött, miközben ujjaival a nadrágja anyagát gyürkészte rendületlenül.
– Úgy jó lesz. És még vissza is kapsz 40 forintot.
Nem lakott messze az iskolától, körülbelül húsz percet kellett gyalogolnia a kapujuktól. A bolt pont félúton volt. Azon morfondírozott még, hogy csak jó lenne, ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenye vagy egy olyan karkötője, ami elteleportálja őt oda, ahová szeretné és akkor, amikor szeretné.
Előző este azt képzelte, hogy az ágyneműhuzat talán megfelelő lesz erre a célra. Hogy eltűnjön a szobájából, eltűnjön a házukból, a városból, vagy akár erről az egész világról. De akármennyire szorította magához a textilanyagot, akármilyen erősen koncentrált, nem varázsolódott el sehova, ott maradt az ágya mellett hevesen rázkódó mellkassal. Apa otthon volt.
Az iskola előtt összetalálkozott barátjával, Márkkal.
– Csá!
– Csá!
Köszöntötték egymást és bonyolult kézfogásukat gyorsan letudva együttes erővel lassították lépteiket, hogy a lehető legkésőbb érjenek be az iskolába.
– Mizu? Mit csináltál tegnap? Voltatok focizni? – kérdezte Márk.
– Nem, nem voltunk, majd esetleg ma szakkör után. De lehet, átmegyünk Feriékhez játszani az Xboxszal.
– Ja, az király. Átírták neki az új lövöldözős játékot, azt tutira ki szeretném próbálni, az nagyon dzsukel.
Ha ő felnő, biztos, hogy szuperhős szeretne lenni.
Ha szuperhős lenne, szuperképességei között szerepelne többek között a láthatatlanná válás művészete és a repülés. De ő nem olyan szuperhős lenne, mint a többi. Az magától értetődik, hogy embereket mentene égő házakból és tömegkatasztrófákat akadályozna meg, de ő a szolgálataiért pénzt kérne. Végül is aki megmenti a világot, az példás fizetést érdemel érte. De ha nem adnák önként a fizetséget, beteleportálná magát ő a bankba és elvenné a jussát.
Bár nagyon elgondolkodtató volt az is, amit Feri mondott. Feri nyolcadikos és pályaválasztás előtt áll. Bár már lassan betölti a 16-ot. Szóval nem sokáig kell már az iskolában szenvednie, igaz, nem nagyon erőlteti meg magát semmiben. Ő azt mondta, közmunkás lesz a suli után. Megkapja azt az 50 ezer forintot és vesz magának majd belőle plazmatévét meg cigit. Anya már nyolc éve közmunkában van, de ő annyira nem lelkesedik érte, mint Feri. Szóval nem tudta eldönteni, mitévő legyen ezzel a dologgal. Még egyébként is ráér ezen gondolkodni, hiszen még csak hatodikos, és ahogy a dolgok állnak, lehet, hogy évet kell ismételnie, mert matematikából és angolból csak egyesei vannak.
Végtelenségig lelassított lépteik ellenére irreálisan gyorsan az iskola udvarára értek. Még be se fordultak a lócák felé, a hetedikesek idegesítő óbégatásba kezdtek.
– Megjöttek a migránsok! Migránsok! Jááá, migránsok! Büdös migránsok!
Mostanában mindenki ezekkel a migránsokkal jön. Mindenki velük van elfoglalva. Ő nem tudta, kik ők vagy hogy honnan jöttek, hová mennek, fogalma sem volt róla. Az iskolában tetszőlegesen bárkit lemigránsoztak, aki abban a pillanatban nem volt szimpatikus vagy hirtelen elmúlt a nagy barátság egymás között. Vagy egész egyszerűen, ha valakire rászálltak vagy kipécéztek valakit, akkor ennek kimutatásának legjobb módja volt a migránsozás.
– Anyád a migráns! – üvöltötte válaszul Márk és könyvektől mentes könnyű iskolatáskáját a földre dobva elkezdett a hetedikesek felé rohanni.
Hallotta a tompa puffanásokat a konyhából. Valami leesett a földre és éles hanggal csörömpölve kettétört. Apja artikulálatlan bömbölésben tört ki és ekkor azt kívánta, hogy bárcsak megsüketülne. Megvakulni nem akart, mert olyan erősen szorította le szemhéjait, ahogy csak tudta. Ismét egy tompa puffanás és egy elfojtott nyöszörgés szívszaggató pulzálása. 
Semmi percek alatt ő is az események középpontjába cseppent. Egyik karját valaki erősen megragadta. Tudta, hogy kék nyomot fog hagyni másnapra. Másik karjával pedig cséphadaró módjára ütlegelni kezdett mindenfelé. Nem látta, kit vagy mit érnek nem oly erős, de annál őszintébb ütései, mert valaki szembeköpte, és az undorító nyál teljesen szétkenődött a szemein.
– Még kell 25 forint – visszhangzott fülében a mondat, nem tudta, honnan kallódott elő az alig fél órája orra alá dörgölt mondat, de mikor eszébe jutott arca elvörösödésének pillanata és az, ahogy izzadt ujjaival a nem létező pénzérméket keresgéli zsebében, még erősebben próbálta ütni azt, akit ért.
Szeretett focizni. A sulitól nem messze volt egy nagy focipálya, amit már nem használtak hivatalos meccsekre. A füvet se nyírták, a pályát körülvevő rozsdaette kerítést pedig ragaszkodó szerelmes módjára ölelték körbe a gyomnövények. A kutya nem foglalkozott vele, ki van a pályán, ki nincs, ezért mikor kedvük szottyant, összetrombitálták a csapatot és több órán keresztül rúgták a lasztit. Ha nem volt kedvük meccset játszani, akkor vagy egy-
érintőztek, vagy kapuskiesőst játszottak. Szuper érzés volt elképzelni azt, hogy ő Ronaldo vagy Messi. Szuper érzés volt elképzelni, hogy végigviszi a félpályától a labdát és egy elegáns mozdulattal becsavarja a bőrt a jobb felső sarokba. Az egész stadion üdvrivalgásban tör ki és őt éltetik. Ő pedig gólörömben fürödve cigánykereket vet a kiszáradt füvű pályán, miközben emberek százezreinek ragyogó tekintete tapad rá.
Egy erős kéz ragadta meg a vállát. Irányába rúgott.
– Fejezd már be, gyerek! Mi bajod van? Megőrültél? – mély férfihang rivallt rá.
Ferenc bá’, a technikatanár volt. Ő igyekezett szétválasztani az egymásba gabalyodott gyerekeket, kik köré lelkes nézőközönség gyanánt az egész iskola odasereglett, persze senkinek nem jutott eszébe szétválasztani őket az ügyeletes tanár megérkezte előtt.
– Szétverem a fejed, köcsög!
– Megöllek! Kitépem a beled!
– Fejezzétek már be, az isteneteket! – érezte Feri bá’ leheletén az olcsó kávé aromáját, biztos a reggeli kávéjának tanári szobában történő meghitt elfogyasztását szakította félbe a csetepaté.
– Nyomás, mindegyik fel az igazgatóiba!
Nem igazán ijedt meg az igazgatói iroda nevének említése hallatán. Nem is tudta, hogy a tanárok miért emlegetik olyan nagy elánnal olyan gyakran azt a helyet, hiszen ő már többször járt ott, többször kapott fejmosást és az ellenőrzőjébe beírást, fenyegetést, hogy kitiltják az iskolából, de soha nem történt semmi, amúgy se érdekelte, ha figyelmeztetést, megrovást vagy intést kapott. Az esetek zömében egész egyszerűen letagadta, hogy nála van az ellenőrzője, vagy rossz telefonszámot adott meg az osztályfőnökének, ha az valamelyik szülőjével kapcsolatba szeretett volna lépni. És ha kirúgják? Akkor mi lesz? Nem dől össze a világ. Ferit is kirúgták, mégis él, mint Marci Hevesen.
– Már megint a fiatalúr! Én ezt nem hiszem el, hogy nem telhet el úgy hét, hogy ne lenne valami baj veletek, srácok. Miért kell ezt csinálni? – az igazgató egyébként is egekben lévő vérnyomása most kritikusan megemelkedett és ez szembetűnően látszott karmazsinba szökött arcbőrén.
– Ezek a kis taknyosok kezdték! Leanyáztak minket, mi csak megvédtükmagunkat… – védekeztek teljesen hihető tekintettel és hanglejtéssel a hetedikesek.
– A francokat! Ti migránsoztatok le minket! Már egy hónapja ezzel cikiztek minket! – állt a sarkára Márk, hangja remegett és meg-megbicsaklott.
Elképzelte, hogy a focipályán van a barátaival, ahogy a nyarat jóslóan jelző langyos tavaszi szél végigsimogatja arcát, ahogy érzi a fűszálak cirógató érintését a vádlijain. Ahogy szalad a kapu felé és kicselezi a feléje rohanó hátvédet.
„Fiatalúr! Fiatalúr! Hahó! Nincs hozzáfűznivalója?” – nagy elbambulásában nem hallotta, ahogy az igazgató már sokadjára az ő nevét szólította. Mióta betessékelték őket az irodába, a cipője orrát nézte.

A novellát a kéthetente csütörtökön megjelenő Regényújságban találják.

A Mindmegette karácsonyi ajánlata
Karácsonyi menüötletek
A Mindmegette karácsonyi ajánlata
Házi szaloncukor egyszerűen
hirdetés
Ötletből érték – de kié lesz a haszon?
Fidelitas: a baloldal saját nemzetünkre mondott nemet (videó)
Egy erdélyi születésű fiatal mondja el az ifjúsági szervezet videójában, hogyan élték meg a tizenhét évvel ezelőtti eseményeket.
Harminc európai ország nyitja egybe közlekedési adatrendszereit
Az okostelefonokon vagy a járművekben nagyobb gyakorisággal frissíthető, pontosabb digitális térképek segítik a jövőben a tájékozódást.
Xavi a hazai vereség ellenére is büszke játékosaira
A klublegenda edzőként negyedszer irányította a Barcelonát.
Montenegróban is kimutatták az omikron változatot
Az új vírustörzset egy családnál azonosították, amelynek egyik tagja a közelmúltban tért vissza a Dél-Afrikai Köztársaságból.
Gyász
Drága férjem, KOVÁCS LÁSZLÓ emlékére halálának 1. évfordulóján A múló évek nem felednek, nem halványul emléked, mert a szeretet, amit adtál, egy életre emlékeztet Rád. Soha nem múló fájdalommal emlékezünk: feleséged, lányod, unokád
Fájó szívvel, soha el nem múló szeretettel emlékezünk PÁPAI LAJOS (1937-1996) halálának 25. évfordulóján. Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. (Juhász Gyula) Szerető családod
Soha el nem múló szeretettel emlékezünk RÁCZ LÁSZLÓNÉ halálának 1. évfordulójára. Emlékek varázsa melegíti lelkem, szívemben érzem őt, soha nem felejtem. Álmok, emlékek, szép szavak, ez minden ami a múltból megmaradt. Tátongó űr lelkemben a hiány, néha kicsit csendesül, de örökké fáj. Szerető családod
Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el.” Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy GONDÁR TIBOR életének 65. évében hazatért a Megváltóhoz. Szeretett halottunktól 2021. december 7-én, kedden 14 órakor veszünk végső búcsút a darnózseli temetőben. Az engesztelő szentmise a lelki üdvéért 13.15 órakor lesz a helyi templomban. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönettel: a gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KOVÁCS ÁRPÁD a Soproni Sörgyár volt dolgozója és a Postás futballcsapat volt kapusa életének 79. évében elhunyt. Temetése 2021. december 8-án, szerdán 13 órakor lesz a soproni Szent Mihály-temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MADÁR ZSOLT életének 49. évében elhunyt. Temetése szűk családi körben megtörtént a kisbaráthegyi evangélikus temetőben, ahol a szülei mellé helyeztük örök nyugalomra. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MEZEI GÉZA gyirmóti lakos életének 96. évében csendesen elhunyt. Temetéséről a családja később intézkedik. Gyászoló család
Tiéd a csend, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom. Fájó szívvel tudatjuk, mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MOLNÁR GYULÁNÉ szül: Kasza Terézia Margit (lövői lakos) életének 77. évében hosszú betegség után elhunyt. Hamvait 2021. december 9-én, csütörtökön 10.30 órakor helyezzük örök nyugalomra a soproni Szent Mihály-temetőben. Gyászoló családja
„Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el. Aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesapánk, nagyapánk, testvérünk, sógorunk és apósunk MOLNÁR KÁROLY „Karesz Bogesz” életének 68. évében váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása szűk családi körben megtörtént. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
A mélybe csak tested merül el, csak ő tűnik el a föld alatt, de lényed lényege ezerfelé szóródva is köztünk maradt. Isten akaratában megnyugodva, mégis fájdalommal teli szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a drága édesanya, nagymama, szeretett unokatestvér és rokon, STEIDL ERZSÉBET szül. Hideghéty Erzsébet türelemmel viselt betegség után, életének 69. évében csendesen elhunyt. Drága halottunkat 2021. december 4-én helyezzük örök nyugalomra Joisban. Gyászoló család
„Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Minket örökre itt hagytál.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapám, apósom, testvérem, rokonunk és barátunk SZABÓ LÁSZLÓ életének 87. évében csendesen elhunyt. Temetése december 7-én, kedden 15 órakor lesz a máriakálnoki temetőben. Előtte 14.30 órakor lesz az engesztelő szentmise a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Véget ért az alagút; Te végre ott lehetsz a napos oldalon! Ég veled! Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy Szerettünk SÁGHI ISTVÁN életének 86. évében elhunyt. Drága halottunk hamvasztás utáni búcsúztatása 2021. december 7-én, kedden 13 órakor lesz a hédervári temetőben. Az engesztelő szentmisére 12 órakor kerül sor a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, örök álmát őrizze béke és nyugalom. Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapám, nagyapám, testvérem, apósom, sógorunk és rokonunk VARGA MIKLÓS kónyi születésű, győrsövényházi lakos életének 70. évében csendesen elhunyt. Temetéséről később intézkedünk. Gyászoló család
Köszönetet mondunk a Csukás Zoltán Mezőgazdasági Iskola egykori tanulóinak, akik fiunk, CSONKA VILMOS sírjánál megemlékeztek a 45. osztálytalálkozó alkalmával. A szülők
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, SZÉP ATTILA búcsúztatásán részt vettek, utolsó útjára elkísérték, sírjára a kegyelet virágait elhelyezték, és mély gyászunkban velünk osztoztak. Gyászoló szerettei