Megidézzük Közép-Európa győri ékszerdobozát – galéria a régi ETO-stadionról

Sikerek a hatvanas években

A Vagongyár a hatvanas években határozott arról, hogy a korszerűtlen ETO sporttelepet felszámolják. Ha megnézzük a győri zöld-fehérek impozáns eredménylistáját az évtizedből, aligha kérdőjelezhető meg a döntés. 1963-ban bajnokságot nyert a csapat, BEK-elődöntő a következő szezonban.

Az európai menetelésnek végül Eusébio Benficája vetett véget. 1967-ben bajnoki bronz és sorozatban három Magyar Kupa-győzelem (1965 és 1967 között) gazdagította az éremkollekciót.

Katlanhangulat

Az építkezés 1968-ban nyolc hektáron indult a kiskúti ligetben. Mai szemmel szinte hihetetlennek tűnik, de igaz: a beruházás kilenc éven át tartott. Az utolsó simításokat 1977 júniusában végezték az arénában. Utóbbi kifejezést nem véletlenül használjuk.

A kör alakú stadion vérbeli katlanhangulatot árasztott, 25 ezer győri szurkoló tombolása már jóval azelőtt „blokkolta” a vendégcsapatokat, mielőtt Verebes mester mágikus „aranycsapata” labdához ért. Érdekesség: az első tervet kicsit „faragták”, miután az építkezés útjára indult, az első elképzelések szerint több néző fért volna be a létesítménybe.

Belesimult a ligetbe

Kétségünk ne legyen arról, hogy a plusz pár ezer jegy, egy-két perc alatt talált volna gazdára a legszebb sikerek idején a nyolcvanas évek elején. A stadion lelátóit földfeltöltésekre húzták fel, a kiemelt részek vasbeton szerkezettel készültek.

„Ezzel a megoldással gazdaságos, de mégis attraktív szerkezetet tudtak létrehozni a tervezők, amely kellemesen simult bele a liget sík zöldjébe” – olvashatjuk a Moderngyor.com építész szakportálon. A stadion főtervezője, Lang János az épületért Ybl-díjat kapott 1978-ban.

Viharfelhők

A „magyar átok” azonban Közép-Európa győri ékszerdobozát is utolérte. Hiába ölünk rengeteg időt, energiát és nem utolsósorban költünk több zsáknyi pénzt emblematikus hazai épületekre, a folyamatos karbantartására nem figyelünk eléggé. A viharfelhők már a nyolcvanas évek végén gyülekeztek a stadion felett, a rendszerváltást követően, a kilencvenes években pedig napnál is világosabb volt, hogy a zöld-fehér aréna gyógyíthatatlanul beteg.

Egyik Olvasónk Facebook-hozzászólásában benne van minden. „Apám létesítményvezető volt itt és egyszer körbevezetett. Megmutatta, milyen siralmas állapotba van a stadion, ahogy az esővíz befolyt a vasbeton közé. A nagy beton-tartóoszlopokból kilátszott a rozsdás vas. Először csak néhány büfét és WC-t kellett lezárni, aztán egyre többet, a végén életveszélyessé vált az épület. A felújítás tetemes összegbe került volna”.

Irány az úttörő olimpia

Ilyen szomorkásan nem hagyjuk abba minden idők leghíresebb győri sportlétesítményének történetét. Jövő héten az 1977-es úttörő olimpia felé irányítjuk múltidéző hajónkat, amellyel ünnepélyesen felavatták a legendás stadiont 43 éve.