Máté Richárd – A művészeti titkár, aki sikeres stratéga is

Egy backgammon tábla mellett foglaltunk helyet a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy terme előtt, hogy hobbijáról, szenvedélyéről és sikereiről meséljen nekünk Máté Richárd.

„Minden férfinak kellene, hogy legyen egy szenvedélye”

– indította a beszélgetést Máté Richárd, akinek egy olyan játék vált a azzá, amit viszonylag kevesen ismernek.

A backgammon a szerencse mellett a stratégiáról szól. A színházi munkádban tudod hasznosítani a játékkal megszerzett tudást?

A művészeti titkárnak – sok más teendője mellett – az egyik legfontosabb munkája, a havi műsor összeállítása. Ez nem csak a bérletrendszer struktúrájának átlátását követeli meg, hanem azoknak színészeknek a színházaival is egyeztetni kell, akik máshol is játszanak. Körülbelül negyven színházzal tartom a kapcsolatot, akikkel segítjük egymást, hogy az ő és a mi havi műsorunk is létrejöjjön, és ne forduljon elő az, hogy egy színész egyszerre két színházba van kiírva. Talán ebben a stratégiai gondolkodásban kapcsolódik egymáshoz a színházi munkám és a backgammon.

Hogy kezdődött ez a szenvedély? Mikor kezdtél backammont játszani?

Először talán már több mint 10 évvel ezelőtt találkoztam a játékkal. Akkoriban volt egy nagyon jó baráti társaságunk, nagyon jó időszak volt, sokat jártunk össze, és egyik alkalommal Szasza és Ági (Szalai Judit és Varga Ágnes a Győri Balett táncművészei – a szerk.) játszották később pedig Klinga Peti (színész, Győri Nemzeti Színház – a szerk.) barátommal szenvedélyünkké vált. Korábban soha nem hallottunk mi sem róla, de ettől kezdve 6-7 éven keresztül rengeteget játszottunk. A játék szabályait egyébként nagyon könnyű megtanulni, de mégis nagyon komoly mélységei vannak, Világbajnokságot, Európa Bajnokságot rendeznek belőle.

Hogyan jutottál el a baráti játékoktól a versenyzésig?

Kíváncsiságtól hajtva elkezdtem az interneten keresgélni, hogy hol játsszák, kik játsszák ezt a játékot. Így akadtam rá, hogy Budapesten már játsszák ezt a játékot, és egy esztergomi versenyre is, amin elindultam, és – azt hiszem, borzasztó nagy szerencsével – a második lettem. Azóta pedig a párommal, aki fotós, vagy fotóstúrát, vagy backgammon túrát szervezünk. Az első nagyobb verseny amin naivan és kezdőként részt vettem, az a Monte Carlóban megrendezett világbajnokság volt, ahol a középkategóriában indultam el.

Volt segítséged, hogy felkészülj a versenyekre?

A verseny előtt német nyelven olvastam el kétszer a backammonosok bibliáját, Paul Magriel – profi póker-, sakk- és backgammonjátékos –, Backgammon című 500 oldalas stratégiai könyvét. Tulajdonképpen ez volt a felkészülésem és hát persze kétszer kikaptam, de hatalmas élmény volt neves játékosokkal játszani. Azóta egy számítógépes szoftver segíti a felkészülést, a kamerával felvett játékok elemzése által.

Baráti társaságodon kívül hol van lehetőséged játszani?

Először megpróbálkoztam azzal, hogy létrehozok itt Győrben egy klubot, de végül úgy alakult, hogy Bécsbe járok ki versenyezni.

Eddigi, talán legnagyobb sikered is az osztrák fővárosban érted el, november közepén a bécsi Backgammon Hotspot verseny kétnapos fináléjáról a 2. helyezéssel jöhettél haza. Hogyan zajlott ez a versenysorozat?

Ezt a versenyt egy éve hozta létre egy osztrák állami bajnok, Stefan Parlow. A versenysorozat 10 hónapon át zajlik, minden egyes állomása egy önálló verseny is, de pontszámokat is gyűjtenek a játékosok, ami alapján jutnak be a nagydöntőbe. Így sikerült bekerülnöm az eredményeim alapján a legjobb 20 helyezett közé és jogosulttá váltam indulni a fináléban, az egyik legfiatalabb játékosként. Kétnapos volt a verseny, reggeltől estig játszottunk. Itt az volt a rendszer, hogy akkor kell elbúcsúznia a versenytől a játékosnak, ha négy alkalommal kikapott.

Milyen volt maga a döntő?

Amikor a döntőbe jutottam, nekem még két életem volt, ellenfelemnek már csak egy. Úgy ültem le játszani, hogy ha én nyerem meg a hétpontos versenyt akkor bajnok vagyok, ha nem, akkor van még egy esélyem, de akkor sem szomorkodom, ha nem sikerül. Én játszani szeretek. Végül a második helyet sikerül behúznom.

Ez után a siker után mi az újabb célkitűzés?

Igyekszem minél több bécsi, vagy más nemzetközi versenyre kijutni. Pont most hétvégén, Kovács Zoli barátommal a Backgammon Szabadidő és Diák Sportegyesület elnökével és még pár tagjával, játékossal megyünk Zágrábba egy nemzetközi versenyre. Ez önmagában is nagy élmény lesz így együtt is és amiatt, hogy megint a backammonról fog szólni ez a hétvége.

Mai tudásunk szerint a Backgammon a perzsa birodalom, vagyis a mai Irán, illetve Irak területéről származik, és a legrégibb olyan játék, amiről történelmi feljegyzések vannak. Egyes, az egyiptomiak, sumérok, rómaiak és perzsák által játszott táblás játékok többszáz évre visszavezethetően a backgammonnal rokoníthatók.

A backgammon az egyik tagja annak a táblajátékcsaládnak, amelyet jellegzetes, 24 háromszögből álló táblán játszanak 2×15 koronggal és dobókockával. Rokonai – a teljesség igénye nélkül – a Görögországban játszott tavli, a török tavla, az izraeli shesh-besh, az orosz nardi, az amerikai acey-deucey, a francia tric-trac. A magyar nyelv ostábla néven őrzi az emlékét ennek a nálunk a középkortól űzött játéknak. Nem szerencsejáték, ahogy azt sokan hiszik, hanem stratégiai harcászati játék, sok tekintetben ugyanolyan nehéz a mesterévé válni, mint a sakknak. A Backgammon a közép-keleten régóta népszerű, bár világszerte nem volt az egészen az 1920-as évekig, amikor bevezették a duplázó kockát, ami a játékot széleskörűen elterjedtté tette. Jelenleg újjáéledő népszerűségnek örvend.