Győri retro – amikor szétnyílt a kocsisor a 7-es busz előtt

Jó érzés

Amikor csuklós busszal szállította az utasokat, Czifrik úr akkor is örömmel tűnt fel a Volán-relikviák vásárán.

„Mindig úgy voltam vele, kiváló alkalom, hogy beszélgessünk az utasokkal, kicsit megismerjük egymást. Jó érzés, hogy a régi törzsutasaim megjelölnek a Facebookon, ha találkozunk a városban, mindig megkérdezik, hogy vagyok, váltunk pár szót egymással” – kezdte a Ménfőcsanakon élő sofőr, aki 26 éven át, 1988-tól 2014-ig rótta a várost – egy évet leszámítva – csuklós buszokkal.

Megtiszteltetés volt

„Szakmailag és emberileg jó közösségbe kerültem a nyolcvanas évek végén. A Győrben közlekedő, helyi buszokat vezető sofőrök között volt kollegialitás. Szolidaritást vállaltunk, több barátság kötődött. Mai szemmel nézve hihetetlennek tűnik (a győri helyi buszközlekedés huzamosabb ideje sofőrhiánnyal küzd – a szerk.), de egykoron rangot, megtiszteltetést jelentett Győrben buszokat vezetni” – hallottuk a tapasztalt buszvezetőtől.

Késések nélkül

„A rendszerváltás környékén mennyire sikerült tartani a menetidőket?” – kérdeztük. „Még a kilencvenes években sem voltak gondok a késésekkel. Ritkán fordult elő, hogy komolyan megcsúsztunk volna. Az emlékezetes eset volt, amikor a 7-es busszal beragadtunk a kocsisor közepén. Több utas aggódott, hogy el fog késni a munkahelyéről, kérdezték, most mi lesz?

A szabadidőmben néha jártam kirándulóbuszokkal külföldön. Olaszországban és Törökországban láttam, hogy a dudáló buszt elengedték az autósok. Gondoltam, ebben a helyzetben megér egy próbát a trükk. Meglepetésemre a győri autósok vették a lapot, s szinte azonnal megnyílt előttünk az út. A munkába siető utasok sem akartak hinni a szemüknek, de ami a legfontosabb: egyiküknek sem kellett magyarázkodniuk késés miatt a főnöküknek” – elevenítette fel Czifrik Lajos.

Zrikálni a főnököt

A Kisalföld Volán idején a buszvezetők korrekt viszonyt ápoltak a cégvezetéssel. „Amikor a forgalmi irodában kávéztunk, a vezérigazgatónk, Pócza Mihály és a helyi üzletág vezetője, Lencse Gyula is néha benézett hozzánk. Elegánsan át tudtak lépni azon is, ha a jelenlétükben néha kicsit zrikáltuk őket. Régen is voltak vitatott ügyek, konfliktusok, de ezeket nyitottsággal, párbeszéddel sikerült orvosolni. Jó lépés volt a vezetőink részéről, hogy ezekben az ügyekben mindig meghallgattak bennünket és gyakran kiálltak értünk” – közölte Czifrik Lajos.

A kedvenc járgányok

A nyugdíjas sofőr kedvenc útjai közé tartozott, amikor Bácsára és Szentivánra szállította az utasokat, a buszok között pedig az Ikarusra esküszik. „Nem szeretem a nagy szavakat, de a 280-as a legstrapabíróbb jármű, amit valaha vezettem. Később Ikarus 417-es lett a »buszom«. Ebből a típusból összesen hetet gyártottak, Németországba szánták ezeket, de végül nem kellettek. Az egyikkel éveken át jó kis párost alkottunk” – búcsúzott a ménfőcsanaki sofőr.