Győri nyugdíjast mutatunk, aki hobbijával kimaxolja a karantént

Kenyér pult alól

„Rendszert viszek az életembe. Fontos, hogy most is legyen menetrend, ami szerint beosztom a mindennapokat. Vagy az unokám hoz ételt – kopog és leteszi az ajtó elé –, vagy magam vásárolok 9 óra és dél között.

1995 óta a Vásárcsarnokba járok – szép lett az új csarnok –, van bejáratott hentesem, pékségem. Amikor mindent elkapkodtak az emberek a járvány elején, akkor is jutott kenyér. Pult alól kaptam fél kilót” – kezdte Fekete László.

Kiállítás anno

Az adyvárosi nyugdíjas férfi az önkormányzattól kapja az ebédet 665 forintért. „Nem akartam ezzel élni, azt gondoltam, vannak nálam rászorultabbak, végül rábeszéltek. Nem bántam meg, finom az étel, nem kell főznöm, több idő jut a hobbimra” – hallottuk.

Az idős úr szabadidejében boldogan hímez, varr. Munkáiból győri kiállítás is nyílt egykori kiváló újságíró kollégánk, Harcsás Judit közreműködésével.

Aktívnak maradni

„Amikor hallom a nyugdíjas társaktól, hogy csak tengnek-lengnek, nem akarok hinni a fülemnek. Hogy lehet unatkozni? Az életet addig kell kihasználni, aktívnak maradni, ameddig lehet. Annyi sok szép történettel, üggyel, emberi kapcsolattal foglalkozhatunk.

A hímzés és a varrás életem legnagyobb traumáján, a feleségem elvesztésének feldolgozásán segített át. Miután elment a párom, így próbáltam kikapcsolni az agyam és arra koncentrálni, hogy tisztességgel felneveljem az unokánkat” – mondta Fekete László.

Különböző minták

Közel két évtized után az adyvárosi nyugdíjas kalocsai, rábaközi és torockói mintákat is hímez. „A szeretteimnek, barátaimnak mindig adok a legszebb munkáimból. Egyelőre most csak gyarapodik a szekrény terítőkkel, de nem lesz ez mindig így. Azért mi is alig várjuk, hogy véget érjen ez a rossz álom” – búcsúzott Fekete László.