Győri diákok kísérték a versvándort

Radnóti Miklós születésének 110. évfordulóján Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor végigjárta a költő utolsó útját, egészen a bori haláltáborból Abdáig. Tegnap ért 820 kilométeres útjának végére.

Kihantoltak Abdánál 22 férfiholtestet 1946. június 23-án. Az exhumálásnál megtalálták Radnóti Miklós költő holttestét, a viharkabátja zsebében egy ceruzával teleírt notesszel. Ez a füzetecske a költő utolsó verseit tartalmazta, átirata után ebből született a Bori notesz, mintegy reményt adva az embernek: ami igazán fontos, az nem veszhet el, megmarad kárhozott idők ellenére, a földbe temetve is. Mert örök és egyetemes érték.

Radnóti Miklós munkaszolgálatos csoportja 1944. szeptember 17-én indult el a bori haláltáborból, a költőt végül Abda közelében lőtték agyon. Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor Radnóti Miklós születésének 110. évfordulóján végigment az „erőltetett menet” összes stációján. A 820 kilométeres út augusztus 31-én kezdődött, s kedden ért véget Abdánál. A lélek útja-zarándoklatot szabadkai tévéstáb tagjai dokumentálták; két részes filmet és 12 részből álló, 20-20 perces sorozatot terveznek. Útja során a verselő három országot és 100 települést érintett, 30 helyen tartott előadást.

„Legalább hétszáz kilométert gyalog tettem meg, de egy részen, akárcsak Radnóti, vonattal utaztam. Sok helyütt együtt szavaltam a helyi közösséggel, a délvidékieket különösen lázba hozta túrám”

– tette hozzá a Kisalföldnek a vándor.

Az út hétfői szakasza Veszprémvarsányból indult, majd Ravazdon át vezetett Pannonhalmára, a közel 15 kilométeres etapon Tóth Péter Lórántot barátja, Jánosi Márton, szentendrei versmondó kísérte. A befejező gyalogláson bárki részt vehetett.

A kunszentmiklósi tanárt a győri Zrínyi úti kórház mögötti Radnóti-szobornál págiszos diákok fogadták délben, onnét a Kazinczy-gimnáziumhoz vonultak, ahonnan kazinczys és bencés osztályok tagjai kísérték a Győr és Abda határában lévő Melocco-alkotásig. Ott együtt énekeltek, szavalták el a költő Nem tudhatom című versét, majd virágokat helyeztek el az emlékműnél.

„Tagadhatatlan, megrendítő volt az együtt menetelés, az emlékezés”

– mondta el lapunknak az egyik diák, a Kazinczy 12/c osztályába járó Kocsis Vanessza.

A végállomáson, az abdai Rábca töltés melletti emlékhelynél Szabó Zsolt abdai polgármester Radnóti költészetének szeretetéről beszélt, míg az egy szakaszon a vándort elkísérő Szili Katalin autonómiai ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott azt mondta, hogy a kezdeményezés Radnóti mögé sorakoztatva összehozta a nemzetet.

„Felkiáltójel ez az út az egész nemzetnek, hogy a gyűlölet és a kirekesztés ma se lehessen emberi gondolat”

– fogalmazott Szili Katalin. Pataki András, a soproni Petőfi Színház igazgatója Radnóti Himnusz a békéről című versét mondta el, majd Fűzfa Balázs abdai származású irodalomtörténész arról beszélt, hogy a magyar irodalom XIX. és XX. századi két legismertebb költője Petőfi és Radnóti. Az esemény végén Tóth Péter Lóránt foglalta össze emlékeit, érzéseit.

„Fontos volt nekem, hogy az zarándoklatomat megosszam másokkal. Öröm volt látnom, hogy mennyi társam akadt. Így az az út, amelyen egykor annyian meghaltak, megtelt élettel”.