Ceruza és fapapucs az égerből

A Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata szervezésében Balsay Endre nyugalmazott erdőmérnök „A Rábaköz és a Déli-Hanság erdőtörténete” címmel tartott előadást nemrégiben Csornán.

Az elhangzottak szerint a honfoglalás idején a Rábaközben csak a Kis-Rába és Répce folyók térségében voltak összefüggő őserdők. Az 1784-ben készült katonai térképezés révén rendelkezünk elsőként a két tájegységről térképi ábrázolással, erdőállomány- és fafajadatokkal. A XIX. század közepéig csak használták az erdőket, pótlásukról nem gondoskodtak: az úrbéri szolgáltatás fejében a jobbágy a saját szükségletére ingyen tűzifát, épületfát vághatott, erdőirtást végezhetett szántóföldnyerés céljából és bárhol legeltethetett. Erdőtulajdonnal 1514 után csak a földesúr rendelkezhetett.

Az erdők fogyatkozását elsőként Mária Terézia próbálta megállítani, de a főurak és a jobbágyság is elutasította a kihirdetett „erdőrendtartást”. A Hanság mocsárvizének XVIII. század végi lecsapolása után a leszikkadó, kiváló termőhelyen néhány év alatt kibontakozott a természet ajándéka: a Nagy kapuvári égererdő. A birtokos Esterházy-uradalom azonnal felismerte a keletkezett erdő energiaforrás-jelentőségét. 1840-ben már száz hektár évenkénti ültetéssel elkezdték az üres ligetek pótlását és a további telepítéseket. 1880 táján megkezdődött az erdő 40 éves vágásfordulós, tarvágásos-sarjadztató használata, ami a környék energiaigényét kielégítette. A lakosság életformájává vált a téli fakitermelésben való részvétel, az éves tüzelőszükséglet részesként, ingyenes megszerzése, a lovak fabérfuvarozással járatása.

Az 1879-ben megszületett első magyar erdőtörvény a további erdőterület-csökkenést megszüntette, szakszerű gazdálkodásra kötelezett. Az égererdő a XIX. század végén érte el vitalitásának csúcsát és a legnagyobb területét.

Közel 200 évig szolgálta a Rábaköz lakosságát Közép-­Európa legnagyobb, összefüggő égereseként, egyedülálló látványt nyújtó „lábas égereseként”, a messze földön híres hansági szarvasállomány élőhelyeként. Nem csak tűzifával látta el a környék lakosságát, a háború előtt és után a Hardtmuth ceruzagyár számára, valamint fapapucs és a korai televíziók hangakusztikát javító dobozának alapanyagául szolgált.

A Rábaközben értékes erdőkkel rendelkezett a Győri Püspökség és a Csornai Premontrei Kanonok Rend. A két tájegység gazdái vizenyős rétjei­ken nyárfasorokat, botolófűztelepeket létesítettek tüzelő- és épületfaigényük kielégítésére. Ilyen a 3000 hektárt kitevő Tízrendes, ahol hat település gazdái fogtak össze a Hanság másra alkalmatlan részének hasznosítására. A múlt század elejéig számolták fel a Malomfő, Felső-Iharos, Kistölgyfa környéki ligeterdőket, helyettük a Hanság feleslegessé váló rétjein végeztek csereerdősítést. A tria­noni erdőterület-vesztés nagy hatással volt a két táj erdőgazdálkodására. Megkezdték a leromlott erdők helyreállítását, a mezőgazdálkodásra alkalmatlanná vált erdőirtások újraerdősítését Ez a program a második világháborúig be is fejeződött.