Elhunyt Dr. Drescher J. Attila, soproni születésű irodalmár

Attila középiskolai tanár, szerkesztő, főiskolai docens volt, és szeretett édesapja Ildikónak és Angelikának, a lányainak. Annyira természetes, hogy ennyi mindennek részese lehetett, hogy most nehéz elhinnem: Dr. Drescher J. Attila már nincs közöttünk. A lélekvesztő Hermész Kharón ladikján elengedte őt az adventi várakozás utolsó hetében. Földi életében sok egyéni, többnyire személyes kudarc kísérte az életét. Valahogy mindig a saját sorsával viaskodott a legkevesebbet. Tudta, tisztában volt vele, hogy másként akár jobb is lehetne, de következetesen engedett a sorsának. 

Szekszárdon majdnem öt évtizede találkoztam vele először, mert akkoriban magam is ott dolgoztam. Megéreztük mindketten, hogy soproniak vagyunk, mert jó soproninak lenni, bárhova is visz a személyes sorsunk. Majdnem ugyanolyan jó, ahogy az ember Szekszárdon, Dombóváron, Budapesten vagy Tamásiban él. Vágyódott haza, többször meg is próbálta, de nem sikerült, mert az embernek nem sikerülhet minden. Valahogy mindig a saját sorsának fogja maradt.

Szerénység jellemezte, nem tolakodott, a babitsi fegyelmet követte, mert jó tollú, fegyelmezett, ironikus költő volt. Író, akinek tavalyelőtt jelenhetett meg az első, s egyben az utolsó verseskötete. Az utóbbi két évtizedben sokat beszéltünk telefonon. Fanyar, olykor beletörődő humora mindig elbűvölt. Csányi Lászlónak hűséges és bölcs alkotótársaként dolgozott a Dunatáj folyóirat szerkesztőségében. Rettenetes. hogy mindenről csak múltidőben beszélhetek. Tegnap óta nem szeretem a van létige múlt idejű alakját! Nagyon nem szeretem… 

Zentai László