Nyitott szemmel

Ez lesz a harmadik advent az új városunkban, új otthonunkban. A múlt kitörölhetetlen emlékei, a csodás adventek, karácsonyok új helyre költöztek. Az áhítat, a várakozás jött velünk, csak a helyszíne módosult.

A fény hiánya, a hideg a csendesedést segíti, hogy mindenki befogadó legyen az érkező csodára, mely Jézus születésével költözik a földre. A karácsonyt megelőző böjt nemcsak testi megtisztulást eredményez, hanem lelkünk háborgását is kisimítja. A gyertyák fénye minden héten közelebb hozzák ezt a pillanatot. Ehhez nincs más dolgunk, mint kitárni a szívünket.

A régi adventek már a feledés homályába vesznének, de egy illat, egy fényfüzér, egy régi fénykép emlékeket csal elő. Egy ilyen adventben láttam meg a napvilágot.

A karácsony emléke – amikor a fa az égig ért – gyerekként egész másképp hatott. Az ajándék: a család, szerető nagyszüleim, szüleim, testvérem. Kár, hogy nincsenek velünk már!

A nagy nap eljövetelekor a fenyőfa alá feküdve húgommal a karácsonyi díszeket nézegettük óraszám. Narancs, mézeskalács, szaloncukor… egész mást jelentett akkor! Ritkaság, kincs volt. A karácsonyi menü a halászlé. Vazul, a ponty a kádban úszott, mielőtt a fazékba ugrott volna. Mindig sok simogatást kapott tőlem. A bejglik végtelen hossza, a guba és a sütemények, drága jó nagymamám munkái. A közös vacsora után jött a játék! Apu végre ráért!

Az évek múlásával a saját gyermekeimnek is igyekszem megteremteni ezt a meghitt világot. A várakozással teli napokat megtölteni szellemiséggel, szeretettel, zenével. Az áhítatot is belopva a szentestébe. A család hiányát pótolni lehetetlen, viszont a gyermekeim öröme vigasztal. Harmadik advent és harmadik karácsonyunk itt. Lassan teremnek emlékek, és a karácsonyi csodákra nyitott szemmel kell figyelni, hogy észrevegyük őket. Ilyenkor egy különleges kegyelmi állapot van a földön. A megbocsátás, a szeretet tölti meg az otthonokat és minden ember szívét.