Korrajzok múltról és jelenről

2021.03.27. 09:43

Zentai László kilencedik kötetét írja, a nyolcadikból hamarosan film készül

Hamarosan filmvászonra kerül Zentai László legutóbbi, „Bolhasípok Jankó városában” című regényének története. A soproni születésű közgazdász és jogász végzettségű, nyugalmazott kormányzati főtisztviselőnek az elmúlt három évben négy könyve jelent meg, jelenleg kilencedik kötetén dolgozik.

Etzl Edgár

Zentai László egyik kötetével. Az első versei lapunkban jelentek meg. Fotó: Pluzsik Tamás

Zentai László több mint negyvenöt évig dolgozott közszolgaként, főosztályvezetőként. Hivatali ideje alatt álmodta meg a Nők 40 programot, melynek 2011-es bevezetése óta a hölgyek 40 év munkaviszony után, akár az öregségi nyugdíjkorhatár előtt is nyugdíjba mehetnek.

 

- A „Bolhasípok Jankó városában” című regénye 2019 októberében jelent meg, de már terveznek egy, a mű alapján rendezett filmet Eperjes Károly főszereplésével. Minek köszönhető, hogy máris filmvászonra viszik a történetet?

 

- Eperjes Károly Kossuth-díjas színművészünk már 2020 februárjában felhívott telefonon, majd odahaza Sopronban személyes találkozásunk alkalmával kijelentette: „Ebből a regényből filmet kell csinálni!” Több órát beszélgettünk a regény cselekményéről, főhőséről, akit ő alakítana a filmben. A regényben Sárosi János néven megjelenő Csiszár Istvánt még maga is gyakran látta a városban, sőt gimnazista korában gyakran beszélgetett is vele. Az 50-es, 60-as és 70-es években kevesen álltak szóba ezzel a cserzett bőrű, imbolygó járású férfival. Sokan féltek tőle, sajnálták, sokan bolondnak tartották, pedig a zord külső nemes lelket takart. Szerintem, ez az ellentmondásokra épülő, valójában szolidáris karakterábrázolásom fogta meg a filmszakma képviselőit, mert a regényemben az események filmszerűen pörögnek, az olvasó látja maga előtt a helyszíneket és cselekményeket.

 

Pék Csaba filmproducer elkészítette a film szinopszisát, ami forgatókönyv fejlesztésre bekerült a Nemzeti Filmintézet szakmai bizottságához. Néhány hete megkötöttem vele a regény megfilmesítésére vonatkozó opciós szerződést, amely azt jelenti, hogy a regény kizárólagos felhasználói jogát szerezték meg a film elkészítésére. Tehát közérthetőbben: a regény filmes átdolgozásának és mozgóképesítésének a jogát adtuk át a Filmkontroll Kft. képviseletében eljáró filmproducernek.

 

- Mit jelentenek a „bolhasípok” a regény címében? Van áthallás a műben napjaink társadalmával?

 

- Amióta az emberiség történetében társadalmi közösségek léteztek, azóta mindig is voltak és lesznek olyan típusú emberek, akik jól értesültek, információkat gyűjtenek és alakítanak át dezinformációkká, továbbá csak akkor tudnak érvényesülni, ha másnak ezzel „bekavarhatnak”. Nem pletykaszinten, hanem ennél sokkal kártékonyabban, professzionális módon képesek belecsípni embertársaikba. Azt hiszik, hogy ezzel takarhatják el önteltségüket, gonoszságukat. Így működött ez évezredek óta kicsi közösségekben és sokkal nagyobbakban is. Akkor Jankó városában miért lett volna mindez másként? Az emberi gyarlóságnak nincsenek határai! Sopronban, Magyarországon, Európában, vagy akár a tengeren túl, bőven akadnak ma is irigy, gőgös és fenemód nehéz felfogású emberek. Tehát a regényemben ezt az embertípust akartam megformálni és őket nevezem egyszerűen bolhasípoknak. Modern kori világunkban felerősödött a hangjuk, tehát az áthallás valóságosan is jelen van a mai társadalmunkban. Szomorú, de így van.

 

- Mikor kezdett el az írással foglalkozni?

 

- Ötödik évemet töltöttem be, amikor már folyékonyan olvastam, hála néhai édesanyámnak, aki írni is megtanított. Akkoriban persze, csak a konyhában felállított gyermekpadban tartott vonalas füzetembe róttam a sorokat: ákombákom betűkkel és nagy műgonddal másoltam be egy-egy jelenetrészt az Egri csillagokból. Az 1960-as évek közepén tudatosult bennem, hogy saját élményeimet is írásba foglalhatom. Nem voltam csodagyermek, csak szorgalmas fiú! 1968-tól jelentek meg az első verseim, kisebb prózai írásaim. Egy versemmel éppen a Kisalföld hasábjain debütáltam! Az első verseskötetem 1989-ben jelent meg „Kökényhúsú ég alatt” címmel a Szépirodalmi Könyvkiadónál.

 

- Jelenleg is új könyvön dolgozik. Miről szól a következő mű?

 

- Új regényem címében hordozza a tartalma lényegét. A „Rebeka, meg az a 66. senki odafönn” című könyvem egy hatalmas jellemrajz a szülővárosomban, Sopronban élt, vagy ma is ott élő polgárokról. Hiába gyarapodott a város lélekszáma az utóbbi évtizedekben, a város lelke nem sokat változott. A szó klasszikus értelmében kisváros maradt, az összes előnyével és hátrányával együtt. Ma is rajongásig szeretem Sopront, de legalább ilyen mértékben kritikus is vagyok vele. Hűséges maradtam a leghűségesebbhez, de kívülről, messzebbről másként látom a folyamatokat, mintha ott élnék. Észreveszem azt, amit helybéli kortársaim, rokonaim vagy barátaim nem érzékelnek a mindennapokban. Regényemben súlya lesz annak a 66. senkinek, mert jellemeket bont ki a város emlékezetéből.

 

Csiszár István, aki a Bolhasípok Jankó városában című regényben a főszereplő Sárosi Jánosként tűnik fel. A leendő filmben főszerepet játszó Eperjes Károly még személyesen ismerte.

- Jelenleg Budapesten él, de soproni származású, és gyakran visszatér szülővárosába. Hetedik éve szerkeszti a „Soproni füzetek” nevű éves kiadványt. Hogyan őrizte meg soproni lelkületét? Mit jelent soproninak lenni?

 

- Valóban gyakran járok haza és mindig különös érzés fog el, amikor a szülővárosom vasútállomásának peronjára lépek. Ez az érzés határozza meg azt a bizonyos soproni lelkületemet. Gondolom ezt nem kell tovább magyaráznom, mert ez, a periodika szerkesztésében is fellelhető. Ezért is vállaltam 2015. februárjában a Soproni Füzetek szerkesztését, mikor felkértek. Ma is nagy kihívásnak tartom Sarkady Sándor alapító főszerkesztőnk halála után az éves periodika összeállítását, szerkesztését. A feladat nehéz, de nem megoldhatatlan. Helyzeti előnyben is vagyok, mert ellentétben Sarkady tanár úrral, én kívülről láthatom az alkotókat és az alkotásokat, s nem találkozom a szerzőkkel a város valamelyik pontján. Így a kapcsolatunk felhőtlen marad… Soproninak lenni létforma, olyan tér, amelyben életünk végéig megőrizzük soproniságunkat és írásainkban továbbadjuk a következő nemzedékeknek.

 

- Sopronban gyakran hallani, hogy valaki „tősgyökeres” soproni családból származik. Ezt elmondhatja magáról?

 

- Anyai ágon az 1800-as évek közepétől Sopronba laktak nemesi származású felmenőim akik az 1467. február 3-án Nagyszombatban kiállított oklevél tanúsága szerint mentesültek mindennemű adózás terhe alól. Azt a bizonyos kutyabőrt Hunyadi Mátyás királyunk írta alá. Még Ferenc József is biztosította az adómentességet. Azóta eltelt néhány évszázad, és néhány generáció.

 

- Mivel foglalkozott mielőtt írni kezdett? Nyugdíjas kora óta az irodalomnak szenteli életét?

 

- Nem mondhatnám, hogy teljes egészében így van, de a valóságban így szeretném. Ma is rendszeresen kapok feladatot a kormánypárti frakcióktól, bár nyugdíjas szakember vagyok. Aktív koromban 45 évig a közt szolgáltam, nem csak a fizetésemért, hanem mert úgy gondoltam, hogy a közszolgálatot hivatásszerűen kell vállalni. Hosszú évtizedekig a szociális ellátórendszerek elméleti és gyakorlati alkalmazásával foglalkoztam minisztériumi főosztály-vezetőként. 2002. februárjában Orbán Viktor miniszterelnök úr kormányzati főtisztviselőnek nevezett ki.

 

Szűkebb szakmai területem a társadalombiztosítás volt, s ezen belül a nyugdíjrendszer. 2007-ben álmodtam meg a Nők-40 programot, amelynek az a lényege, hogy 40 év biztosítási munkajogviszony után a jelenleg érvényes 65 éves nyugdíjkorhatártól függetlenül a hölgyek korábban elmehetnek teljes jogú öregségi nyugdíjba, akár 58-60 évesen. Ezt a jelenleg is hivatalban lévő kormány 2011. január 1-től vezette be, és az elmúlt közel tíz esztendőben háromszázezer nő élhetett ezzel a lehetőséggel.

 

Névjegy - Dr. Zentai László, Sopron, 1950. szeptember 16.

 

Tanulmányai: Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folytatta, ezután felsőfokú tanulmányait Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán végezte.

 

Pályafutása: Aktív korában negyvenöt éven keresztül közszolgaként dolgozott, főtisztviselői kinevezése után a társadalombiztosítás, és a nyugdíjrendszer volt a szakmai területe. Nevéhez kötődik a „Nők 40” program, mely szerint a hölgyek negyven év munkaviszony után a hatvanöt éves nyugdíjkorhatár elérése előtt is öregségi nyugdíjba mehetnek.

 

Kitüntetései: Sokrétű társadalmi munkájáért 2013-ban Idősekért-díjat, 2018-ban pedig Magyar Arany Érdemkeresztet kapott. Eddig nyolc kötetet adott ki, áprilisban jelenik meg a 9. regénye „Rebeka, meg a 66. senki odafönn” címmel.

 

Családja: Feleségével két gyermeket neveltek fel. Rokonai többségében Sopronban, Budapesten, Németországban és Kárpátalján élnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában