Volt olyan győri család, ahol tizenöt embernek adott munkát a kekszgyár

Aranykor

A szocialista érában a Győri Keksz- és Ostyagyár a hazai édesipar egyik vezérhajója volt. Többször bővítették, gépeit modernizálták, 1985-ben új keksz­-üzemmel, 1988-ban ostyagyártó, 1990-ben cukorkagyártó részleggel bővült.

A nyolcvanas években nyugat-európai mércével nézve is minőségi termékek készültek a kekszgyárban, minden túlzás nélkül nevezhetjük az évtizedet aranykornak.

Lassú kivéreztetés

Az édesipari gyárak között elsőként privatizálták a rendszerváltás után, ám az üzem a kilencvenes években is nyereségesen működött. A gyár 2000-ben került a Danone kezébe, a francia tulajdonú multi már 2003-ban szét akarta zúzni a győri édes álmot.

A nemzetközivé terebélyesedett bojkott és botrány hatására végül a menedzsment a lassú kivéreztetés mellett döntött, így a népszerű termékek gyártását fokozatosan vitték el Győrből.

Üzemi barátságok

Ezt a lassú „haldoklást” borzalmas volt látni azoknak a munkatársaknak, akik évtizedeken át a kekszgyárban keresték a kenyerüket. Akárcsak a Richardsban, a szigeti üzemben sem volt ritka, hogy több családtag egyszerre dolgozott itt.

A hangulat többnyire remek volt az édességgyárban, barátságok alakultak, a munkatársak szívesen jártak össze a műszakokon kívül is.

Családias légkör

„Nagyon szerettem itt dolgozni. Szuper munkatársak, szuper munkahely volt. Szerettem a brigádkirándulásokat. Akkor az nagyon nagy szó volt, hogy háromnapos kirándulásokon voltunk a céggel, nem beszélve a testvéri csokigyárak látogatásáról. A családomból, a rokonok közül tizenöt embernek volt munkahelye a kekszgyár” – tudtuk meg olvasónktól, Tóköziné Györgyitől.

„A férjem 36 évig dolgozott ott, 2007-ig. Fiam is volt ott nyáron. A mai napig dicséri azt az emberséges, családias légkört, ami fogadta” – tette hozzá Gazsó Gizella. „Nagypapám dolgozott a gyárban, nyugdíjaséveiben sokat jártunk a gyár melletti boltba mi is speciért. (A nápolyi „speciális” győri neve – a szerk.) Szép emlék! Sőt, egyszer diákmunkán csomagoltam a babapiskótákat” – elevenítette fel Horváth Tamásné a Kisalföld Facebook-oldalán.

Kóstoló a diákoknak

„Iskolai látogatás alkalmával jártam ott. Soha nem felejtem el a finom süti- és csokiillatot, ami az üzemet belengte. Az óriási fazékmedencéket, ahogy keverték a csokit. Minden gyerek kóstolót kapott. A gyár melletti üzletben mindig lehetett friss nápolyit, Pilótát venni kilóra” – összegezte Kéri Juditné, mit imádtunk a győri kekszgyárban.