Húsvéti interjú Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapáttal – A túlhajszolt életvitel kapott határozott féket

Kérdeztük arról, hogy az első húsvét üzenete szinte megegyezik a jelenkori idők szorongató üzenetével. Arról, hogy a most átéltek jóvoltából átértékelhetjük felületes kapcsolatainkat, felismerhetjük életünk spirituális vonatkozásait. Az isteni üzenetet, hogy miként kell változtatni életünkön, Istenbe még erősebben kapaszkodnunk.

Arról beszélgettünk, hogy mekkora erőt jelent az a kapcsolat, ami a világhálón keresztül jöhet létre a szerzetesközösség és a hívek között. Mint fogalmazott: nagyon reméli, hogy mielőbb visszatérhet az életünk a normális kerékvágásba, de az új utunk nem olyan lesz, mint az eddigi és nem ugyanazon az úton megyünk tovább. Szeretné, ha ennek a járványnak az legyen a hozadéka, hogy megvilágosodást hoz az emberekben!

– Mit üzen az idei húsvét az embereknek?

– Szerintem a mostani nagyon hasonlít az első húsvéthoz. Januárban, még a vírus megjelenése előtt Jeruzsálemben voltam és végigjártam a Via Dolorosát, azt az utat, ahol a hagyomány szerint Jézus a keresztet vitte a Golgota felé. Ez az út a mai bazáron vezet át. Minden pénteken megjárják ezt a keresztutat, miközben az emberek nagy része a hétköznapi hangos életét éli, vásárol, alkudozik, Jézus pedig feltűnés nélkül, szelíd csendjével halad a kereszttel. Ahogy történt ez annak idején is, egyedül maradt a szenvedésével. Ezt a mostani nagyhéten, az idei húsvét alkalmával mi is át tudjuk élni, mikor a korábbi közös ünneplések helyett egyedül leszünk a bazilikában. A számkivetettség, az, hogy egyedül maradtunk, ahogy említettem, az első húsvétra emlékeztet, annak az üzenetét hordozza.

Éljünk az ajándékkal

– A kereszt súlya most másként hat mindenkire. Vajon ad-e ez új erőt a saját lelki feltámadásunkhoz?

– Nagyon sok embernek felülírta az eddigi életét a járvány nyomán kialakult helyzet és mindenkinek új utakat kell keresni. Nem csak ezekben a napokban, hiszen ennek a jövőt nézve is hatása lesz. A világjárvánnyal egy túlhajszolt életvitel kapott féket. Ez a főapátságra is vonatkozik, hiszen rengeteg programot terveztünk az idei évre, ami most mind meghiúsul. Ez bizonyos szempontból jó. Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi állapotot, a karanténbeli létmódot nem lehet hosszú távon fenntartani. Tekintsük ajándéknak, hogy van egy kis időnk végiggondolni, hogy mi volt az, ami felületes volt az életünkben, a kapcsolatainkban. A mostani bezárt helyzet a családokban is felteszi azt a kérdést, hogy miként tudnak mélyebb érzelmi szinten érintkezni egymással a családtagok. Máskor elfutottunk egymás mellett, jobb esetben hétközben cetlikkel és SMS-ekkel üzentünk egymásnak. Most viszont nemcsak hétvégén, hanem hétköznap is sokan együtt vannak. Ezt kellene kihasználni arra, hogy a kapcsolataink minél mélyebbek legyenek.

Az értékesebb többet ad

– Ez lehetőség az új ember születésére?

– Lehetőség, csak az a kérdés, hogy élünk-e vele. Bénít bennünket a félelem, vágyakozunk az után, hogy visszatérjen valami, ami azelőtt volt az életünkben, vagy pedig továbblépünk ebből a félelemből és inkább kreatívba fordítjuk át ezt a gondolkodást és számot vetünk azzal, hogy mi volt felszínes, túlhajszolt az életünkben. Próbálunk valamiféle programot, jobb kereteket találni magunknak, egy élhetőbb életet, és akkor azt visszük tovább. Vagy pedig visszacsúszunk ugyanoda, ahol a krízis előtt voltunk. Lehet, hogy a gazdasági, anyagi körülmények is kényszerítenek majd bennünket, hogy visszafogottabban, szerényebben éljünk. Ha ezt úgy éljük meg, hogy kevesebb is elég, vagy úgy, hogy ez értékesebb és többet ad, akkor elindultunk az új ember felé vezető úton.

– Az ilyen válságos helyzetben a hit nagyon erős kapaszkodó. Az ember érzi, hogy nincs egyedül, Isten figyel rá, segíti.

– A járvány nehéz helyzetet teremtett, fájdalmasan nehéz helyzetet, amitől a hívő emberek életében is néha ott van a kétségbeesés, a hívők is aggódnak a jövőjük miatt és velük is előfordulhat, hogy elveszítik az arányérzéküket. Ha jobban belegondolunk, Jézus soha nem azt ígérte az őt követőknek, hogy megóvja őket a bajtól és az életükben soha nem lesznek nehézségek. Ő azt mondta, hogy a bajban velünk lesz. Ebben a helyzetben is az a megoldás, hogy az életünknek a spirituális vonatkozásait is felismerjük és jobban rátaláljunk arra, hogy a bajban, a nehézségeinkben milyen üzenete van számunkra Istennek, hol kell az életünkön változtatni, hol kell jobban az Úrba kapaszkodni és hagyni, hogy alakítson, formáljon bennünket.

Misék online közvetítve

– A bencés közösség, a pannonhalmi főapátság mindig is menedéket adó, irányt mutató, „erős vár” volt. Mit tud nyújtani a krízisben felvetődő kérdésekre, elgyengülésekre, kétségekre?

– Az „erős vár” megfogalmazást kicsit árnyalnám, hiszen ez nem a saját erőnkből történt, hanem ezt mi is úgy kaptuk. Van egy fogódzópontunk, egy különleges „akkumulátorunk”, amiből töltekezünk. A főapátság túlnyúlik a várkörön, a bazilikán, a monostoron, a főapátság egy nagy család határokon innen és túl. A biztonságunk megtalálásához szükségünk van külső forrásokra is. Mi is csak azt tudjuk továbbadni, amit Istentől, az emberektől segítő bátorításként kaptunk. Erőt adva ezt tudjuk sugározni mások felé. Ennek számos eszköze, számos új útja lehetséges. Fantasztikus dolog, hogy például az internet segítségével tudunk erőt adni olyanoknak, akik a mostani helyzetben kétségbeestek. Liturgiákat tudunk közvetíteni, amikbe bekapcsolódhatnak az emberek. Nagy erőt ad, hogy az élő miseközvetítéseket, a diákkápolna esti imádságait esetenként több mint ötezer ember követi! Mennyien férnek el a kápolnánkban? Ötvenen. A bazilikában négyszázan. Egyszerre tehát hívek nélkül, ugyanakkor annyi hívő előtt misézünk, amennyiről nem is álmodhattunk. Hiába van karantén, de mégsem vagyunk elzárva a világtól és tőlünk sincsenek elzárva a bennünket keresők. Számos lehetőség nyílik arra, hogy bátorítsuk egymást és az elzártságban is folytassuk az élet lényegét, a munkát is és az imádságot is.

Veszélyben van a teremtett világ

– Főapát úr, a főapátság hamvazószerdán meghirdette a zöldböjtöt, aminek a lényege a teremtésvédelem. A mostani időkben ennek a lényegét a vírus átfogalmazta, hiszen az élet védelméről van szó.

– Sajnálom, hogy a járvány miatt máshová tevődött át a hangsúly és kevesebb figyelmet kap a zöldböjt lényege, a teremtett világ, a természet és a környezetünk védelme, pedig nagyon fontos, hogy ezt mindenki az életprogramjává tegye. Annál is inkább, mert veszélybe került a teremtett világ. Egyértelmű, hogy az emberiség felelőtlen életmódja miatt került veszélybe és ennek egyik következménye a világjárvány. Ebben benne van a túlzó fogyasztás, a felesleges anyag- és energiafelhasználás, a pazarlás. Ha ezt nem tudatosítjuk, hanem így megy tovább a világ, akkor nem az unokáinknak, hanem már a gyerekeinknek is nehéz sorsuk lesz. A vírus hátterében is valószínű, hogy ez az elszabadult, a világra, teremtésre, egymásra nem figyelő magatartás rejtezik.

– Ennek a helyzetnek előbb-utóbb vége lesz. Milyen jövő áll egy ilyen krízis után az emberek előtt?

– Nagyon remélem, hogy mielőbb visszatérhet egy normális kerékvágásba az életünk, de az új utunk nem olyan lesz, mint az eddigi és nem ugyanazon az úton megyünk tovább. Úgy érzem, hogy az lenne a jó, ha mélyebb szintre jutnánk az emberi kapcsolatok, a felelősségvállalás terén. Ennek a járványnak az legyen a hozadéka, hogy megvilágosodást hoz az emberekben!