Díjazott tanár – Bettivel csibéket is keltetnek a diákok

Domsi Erzsébet, mint elmondta, váratlanul érte a hír: Győr-Moson-Sopronban bekerült a top 5-be, aztán meg is nyerte a 35 év alatti kategóriát az Év tesitanára versenyen.

Tesitanár az Ujhelyi-iskolából

– Nagy megtiszteltetés, hogy többen jelöltek, illetve az is, hogy a top 5-be bekerülhettem. Az meg különösen, hogy Győr-Moson-Sopront én képviselhetem a 35 év alattiaknál az Év tesitanára versenyen. Június 11-ig lehet szavazni, minden nap újra – emelte ki az Ujhelyi-iskola 27 éves testnevelője. Mint megtudtuk, Bettinek három kérdésre kellett válaszolnia a megmérettetésen: miért szereti a szakmáját, miért szeretik a diákok az óráit, és mit kíván továbbadni nekik?

– A gyerekek hozzáállása egy adok-kapok, érdeklődésükből tudok én is meríteni, ez motivációt ad a fejlődésre. Próbálom felhasználni a diákjaim ötleteit, fiatal tanárként könnyebben szót értek velük. Néha én is beállok közéjük egy-egy feladatra, játékra. És hogy mit szeretnék átadni? Egyrészt a testmozgás szeretetét, de az arra való igényen túl azt is, hogy a sport által tanuljanak korrektséget, kitartóbbá és alázatosabbá váljanak, nemcsak a sporthelyzetekben, hanem a mindennapi életben is. Törekszem tehát személyiségük fejlesztésére is. Számomra ez az, amiért ez a munka több, mint egy szakma. Azt is meg kell tanulniuk, ha kudarc éri őket, mindig újra lehet kezdeni, meg lehet újból próbálni – vallja Betti.

Futástól a lovaglásig

Domsi Erzsébet arról is beszélt érdeklődésünkre, hogy általános iskolásként nem gondolta, hogy testnevelő tanár lesz. Igaz a sport mindig érdekelte. A pedagógiai pályára nagy részben matek-fizika szakos  nagymamája, a sokak által Panni néniként ismert tanárnő vezette, aki tanítás és korrepetálás mellett is mindig tudott rá időt szánni. A sport szeretetére testnevelő tanárai, köztük Hargitai Frigyes a dunaszigeti iskolából, valamint a halászi iskola testnevelő tanárai nevelték. A gimnáziumban a pályaválasztás előtt egykori osztályfőnöke és testnevelő tanára volt, aki megerősítette abban, hogy a testnevelő-gyógytestnevelő tanári pálya megfelelő választás lesz számára.

– Dunaszigeten a Gazfűi-Duna-parton nőttem fel, a testvéreimmel minden időnket a szabadban töltöttük. A mai napig fontosak számomra a szabadban űzhető mozgásformák, mint az evezés, futás. Utóbbiból tanulóként országos szinten is szép eredményeket értem el. Bár sok mindenben jó voltam, idő híján mégis választanom kellett, mert ennyi minden nem fért bele tanulás mellett az életembe. Az én világom középpontjában a lovak állnak. Iskolásként rengeteg időt töltöttem a helyi lovardában, most főként nyaranta segítem munkájukat lovasedzőként, de jövőbeli tervem, hogy lovasterápiával is foglalkozzam. Az állatok szeretete és tisztelete segítheti a gyerekeket abban, hogy társaikkal szemben is elfogadóbbá váljanak. A lovaktól magam is alázatot és elfogadást tanultam – emelte ki az Ujhelyi-pedagógusa, aki arról is mesélt, hogy a harmadik fontos pillér a néptánc. A Lajta Néptáncegyüttes egykori tagjaként kisiskolás kora óta aktívan táncolt, és a csapattal sok helyre eljutott.

Értékek átadása a fiatalabb generációknak

– Ezeket az értékeket, a hagyományainkat a mai gyermekeknek is meg kell ismernie. Maradandó élmény számomra, hogy a szentendrei skanzenben évről évre népviseletbe öltözve fogadtuk a látogatókat, ahol olyan szokásokat elevenítettünk fel, mint például a locsolkodás. 

• Fontosnak tartom, hogy egy-egy tájegység táncát ne csak koreográfiaként tudjuk bemutatni, hanem úgy tudjuk elsajátítani, mint azok, akik az adott területen “a régi öregektől” tanulták. Ilyen tanulási céllal többször jártunk Erdélyben, de számos magyarországi hely táncát is hitelesen, az adott területről sajátítottuk el. 
• Dunaszigeti születésűként fontos számomra a vidéki élet népszerűsítése is, hogy azt közelebb hozzam a városi gyermekekhez. Diákönkormányzatot segítő tanárként szeretnék nekik újat mutatni. 
• Elindítottuk a Suli-Csibe Programot. Ennek keretében éppen most kiscsibéket keltetünk az iskolában, minden osztálynak tartottam előadást a témában, valamint túl vagyunk az első tojáslámpázáson is. És még tervezek hasonlókat. 

Ha közelebb tudnám hozni ezt az életformát a gyerekekhez, akkor az segíthetne abban, hogy a falu az ténylegesen falu maradhasson, mert nem biztos, hogy jó irányba megyünk azzal, hogy a legkisebb telkeket is felosztjuk egy még kisebbé, amire felhúzunk egy házat és ki sem mozdulunk belőle. Aki falun él, az elfogadja, hogy reggel a kakas kukorékol, cserébe saját termését fogyaszthatja, és lehetősége van arra, hogy este szénázgató állatai mellett nyugtázza a napot, ami még ebben a rohanó, állandóan elégedetlen világban is megelégedéssel töltheti el – búcsúzott a fiatal tanár.