Mutasd a palacsintád, megmondom, ki vagy! – Véleménycikk Pardavi Mariann újságírótól

Még sötét volt, mikor nekiálltam, és ahogy világosodott, úgy világosodtam meg magam is. Hogy mennyi mindenre tanít a palacsinta, legalább úgy hatott rám, mint mikor a rajzfilmhősök palacsintasütővel püfölik egymást. Ha ezekre az összefüggésekre korábban jövök rá, talán nem itt tartanék az életben. Na de majd ezentúl okosabb leszek!

Mit üzen a hóka, színtelen palacsinta? A készítője türelmetlen, képtelen várni, minél gyorsabban le akarja tudni a sütést. Gyorsan, gyorsan, nincs idő semmire! Ennek az ellenkezője, a foltokban égett, vagy ne adj isten teljesen égett darabok se árulnak el sok jót. Vagy nem figyel arra, amire kellene, vagy egyszerre több dolgot is csinál, és emiatt nem tud megfelelően koncentrálni.

Jó pár lesütött darab után kialakulhat az a színskála, ami a készítőről és a palacsintát fogyasztókról szintén sokat mond el. Ha az első darabok szinte nyersek, az utolsók pedig égettek, az bizony falánkságról árulkodik. Szinte ki sem tudták várni, hogy megsüljön, máris ették, aztán pedig tele hassal égették oda az utolját.

Egy jó palacsinta könnyeden ruganyos: ha kemény, azt üzeni, a készítője mindent elhisz, amit mondanak neki. Úgy tartják ugyanis, a szóda vagy ásványvíz jót tesz a tésztának, de több ezer palacsintával a hátam mögött azt kell, hogy mondjam, ez tévhit, megkeményíti a tésztát.

Mutasd a palacsintád, megmondom, ki vagy! Süssenek ma sokat, már csak amiatt is, mert a húshagyókedd hivatalosan palacsinta nap is egyben. 

Itt pedig egy kiváló palacsintarecept, süssön és gondolkodjon nagyokat közben!