Micsoda utazás – Győri kollégánk véleménycikke a tömegközlekedésről

Nemrég egy Münchenből érkező szerelvényre vártam a győri vasútállomáson. Csípős hideg, az épületen végigsöprő huzat könnyen megborzolja az ember arcát. Fűtött melegedőről csak álmodik az ember. Egy fiatal pár a rezsiköltségen vitatkozva adta elő a napi drámát, két tinédzser lány azon nevetett, vajon hány perc késés esetén igényelhetik vissza vonatjegyük árát. Mindezt már kínjukban tették. Megfáradtan, csomagjaikkal nem találtak ülőhelyet az állomáson a feltorlódott utazók körében, végül táskáikra ülve várták a megváltást. 

Szíves elnézésüket kérjük, szíves elnézésüket kérjük… – sikított a hangosbemondó hárompercenként, érzékeltetve a zűrös helyzetet. Micsoda utazás! Így álltam neki én is, aztán a vonatom félórás késéséből gyorsan ötven perc lett, majd felkúszott hetvenre. 

Közel egyórás várakozás után végre elfoglalhattam helyem a zsúfolt járaton. Párhuzamosan két hölgy gondoskodott a jó hangulatról, a mulatós zene hangos dallamai gyorsan terjedtek a kocsiban, úgy, ahogy elektromos cigarettájuk erős, intenzív illata is. Ez nem oké – gondoltam magamban, majd szólok szépen a jegyellenőrnek, csináljon valamit, de hiába vártam őt is. Nem érkezett meg. 

De a helyzet várhatóan jobb lesz. Vannak fejlesztések és tervek a MÁV-nál, a győri vasútállomás is megújulhat a jövőben. A közkedvelt magyar dal ikonikus mondata nekem is eszembe jutott utazás előtt: „De ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad.” A szakadással még várjunk, először induljunk el...