Egy megmentendő győri-ménfői érték

A ménfői Ecker-villa gyönyörű természeti környízeteben, bár fákkal, bokrokkal rejtve áll a dombtetőn. Régi fénye megkopott, de ódon hangulata álmodozásra inspirál.

Ki is volt az Ecker-villa tulajdonosa?

A lokálpatrióta Ecker János (1788-1852)  vagyonos családból származó győri vaskereskedő, Győr irányításában és társadalmi életében aktív szerepet vállaló városi tisztségviselő volt. Lakóháza, a győri Széchenyi téren található zárt sarokerkélyes barokk polgárház a 19. század első felében a város egyik szellemi központja volt. Kisfaludy Károly osztálytársaként sokoldalú műveltséget szerzett a benedek-rendi gimnáziumban. Német anyanyelve mellett jól tudott magyarul és latinul. Jártas volt az irodalomtörténetben, de ugyanolyan érdeklődéssel foglalkozott a természettudományokkal is. 1836-ban eladta a vaskereskedést, s csak a közügyeknek élt. 
Ecker János cselekvő jóságával, önzetlen nemességével, évtizedekkel előretekintő bölcsességével is felhívta magára a figyelmet. 

• Befolyásos győri polgárként sajátos mozgalmat indított a város közvilágításáért, 
• koncerteket, színi előadásokat szervezett a cél érdekében. 
• Út-, töltés- és hídfelügyelőként gondos gazda szemével tartotta rendben a rábízott területeket, és szorgalmazta a folyóvizek mielőbbi szabályozását. 
• A hatékony tűzvédelem érdekében artézi kutakat fúratott.
• Ellenőre volt a Magyar Színpártoló Egyesületnek, s ebben a minőségében rendkívül sokat tett Győr színházi és zenei életének fejlesztéséért. 
• „Krónikás” melléknevét arról kapta, hogy 1823-tól 1852-ig naplót vezetett, amelyben napi rendszerességgel önmagáról és a győri eseményekről egyaránt írt, mára megmaradt példányai a Győri Értéktár kincsei közé tartoznak.  
• 1841-től külön színházi naplót is vezetett.

Lám Frigyes, Győr színházi életének kutatója így írt Eckerről 1928-ban megjelent, Egy győri polgár a reformkorszakban című könyvében:
„…legnagyobb gyönyörűsége a zene volt. Sok hangszerhez értett, de legszívesebben csellózott. Volt rendes négyes társasága [vonósnégyese], amellyel együtt muzsikált. Neve napját, születésnapját, karácsony második estéjét zenebarátaival töltötte. Megszerzett minden új zeneművet, ebből igen nagy könyvtára volt. Képes volt Pestre vagy Bécsbe utazni egy-egy operai előadásra.” 
A zenekedvelő Eckernek számos művész volt a vendége, szinte mindenki járt nála, aki vendégszerepelni jött Győrbe. Naplójában leírja az akkor fiatal Anton Rubinstein és barátja, a fuvolista Eduard Heindl látogatásait is. A ház leghíresebb látogatója 1840. január 16-i győri koncertje alkalmából Liszt Ferenc volt, akit a ménfői villájában is vendégül látott.
Ecker János 1852-ben, hatvannégy éves korában hunyt el. A karmeliták Bécsi kapu téri templomának kriptájában helyezték örök nyugovóra. Sírköve ma is látható.

A ménfői villa regényes időszakai

A Kisalföld 1986. március 15-i számában arról írtunk:
"Szabady János helytörténész tanulmányából tudjuk, hogy Ménfőn, a szőlőhegyen 1802-ben már állt Ecker János édesapja által építtetett nyaraló, alatta a hatalmas pince. Ménfőn táboroztak 1809. június 13-án János főherceg hadai, majd június 13. és 14. között Colbert és Montbrun csapatai, készülve a kismegyeri csatára. Az Ecker villában és a pincében is garázdálkodtak a megszálló franciák, nem is sejtve azt, hogy milyen nemes kincsek közelébe jutottak. Ecker János anyai nagybátyja, Payer Tádé hercogenburgi apát a franciák elől menekülve az Ecker pincébe rejtette el az apátság kincseit, amelyeket Ecker János falaztatott be. A francia veszedelem múltával az apát unokaöccsének, Ecker Jánosnak adományozott két gyémántköves gyűrűt és hat, a hercogenburgi apátság refektóriumából való régi gobelin tapétát. A tapéták közül kettőt átfestetett, amelyek hosszú ideig ott díszelegtek a ménfői nyári villa erkélyes szobájában. Ugyanebben a szobában Ecker János által festett tréfás festmény is állt, napjainkban többször átmeszelve, amelyen Jupiter sason száguld aranysújtásos csikós magyar nadrágban, sárga csizmában, szájában makrapipa. . ."

Mi lesz a villa sorsa?

A ménfői dombtetőn épült gyönyörű, 200 éves kétszintes villa és az alatta húzódó, a tulajdonos monogramját formázó, E J alaprajzú pince, valamint a környezete ugyancsak felújításra szorul. Ennek a költsége meghaladja a jelenlegi tulajdonos lehetőségeit, bár mindent megtesz az állagmegóvásért, valamint a hozzá kapcsolódó szellemi örökség kutatásáért és megőrzéséért. A napokban érkeznek Budapestről restaurátorok, hogy felmérjék, vajon megvan-e még a villa nappali szobájának mennyezetét díszítő freskó.

Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna elmondta, hogy az Ecker-villával kapcsolatban történtek építészeti és állagfelmérések. 2004 tavaszán Kottmayer Tibor néprajzkutató, műemléki szakmérnök és építész hallgatói (Bozsaky Dávid, Horváth Éva, Kiss Dalma, Knauz Annamária, Polgár Edina és Raffai Júlia) felmérést készítettek az Ecker-, majd Kuncz-villának nevezett épületről, pincéjéről. 2023 őszén a Széchenyi István Egyetem Építészmérnöki- Építőmérnöki és Közlekedésmérnöki Kar Építészettörténeti és Városépítési Tanszék hallgatói (Haszonics Martin, Józsa Márton, Karuczka Máté, Varga Borbála) oktatójukkal helyiségkönyv, értékleltár és helyreállítási javaslatot készítettek el a villáról.

A villla győri értéktárba felvételének javaslatában  a Széchenyi István Egyetem Építészettörténeti és városépítési tanszékéről dr. Veöres Andrés tanszékvezető egyetemi docens és Kottmayer Tibor mestertanár, műemléki szakmérnök így nyilatkozott:
" Az épület és a még megmaradt egykori szőlős terület kiemelt kulturális és helytörténeti, valamint táji érték. Értéke messze túlmutat a települési szinten. A győri polgári élet mellett a sokorói szőlővidék jellegzetes épülete pincéjével együtt.
A megmaradt egykori szőlőterület rehabilitációjával, az épület felújításával és méltó használatával Győr és a Sokoróvidék egyik központi műemlékévé válhat az épület, amelyet sokrétű kapcsolatrendszere - kulturális örökség, helytörténeti érték, szőlészeti emlék kultúrtáj, dokumentáltsága, megmaradt tárgyi értékei - szintén meghatároz, predesztinál erre a feladatra. A bemutatás mellett oktatási hasznosítása is meggondolandó, lehetséges."
Ez utóbbit egyébként Józsa Anna által készített terv mellett 2009-ben Knauz Annamária "Sokorói borok háza" című diplomadolgozata is hasonló közösségi hasznosítást javasol.