2025.01.02. 18:40
Folytatta óceánátevező útját Rakonczay Gábor - Térképen mutatjuk merre jár
Az extrém sportoló kihajózott utolsó expedíciójára. A klasszikus kelet-nyugat irányú óceán-átkenuzás során a tervek szerint 5000 kilométert tesz meg 65 nap alatt az Atlanti-óceánon. Rakonczay Gábor, az egykor soproni egyetemista élményeiről minden nap beszámol közösségi oldalán.
A 43 éves egykori soproni egyetemista extrém sportoló, Rakonczay Gábor közösségi oldalán osztja meg követőivel útjának összefoglalóját. Térképen is követhetjük merre jár, a linkre kattintva.
Forrás: Rakonczay Expedíciók
Ötödik nap – Rakonczay Gábor étvágya visszatért
Kora délután egy vitorlás bukkan fel mögöttem. Vitorlája fehér tüskeként emelkedik, a csipkézett tetejű acélkék horizont fölött. Mintha kötélen húznák mögöttem, egy órán át csak egyre közeledik. Teljesen azt hiszem, hogy miattam jön ebbe az irányba és amikor már egy kilométerre sincs, egyszer csak takkot vált és elindul kelet felé. Még egy órát nézem, ahogy lassan el emészti a távol. Hihetetlen, hogy ilyen közel voltunk és csak én láttam őket. Aztán arra gondolok, lehet ha láttak volna se hinnék. Normál helyzetben az embernek bele sem fér a fejébe, hogy ilyen csöpp járgánnyal ekkora utat is meglehet tenni…
- A gyomrom végre kívánja az ételt. 100 óra kellett hozzá és persze eddig is ettem de talán összesen annyit, mint otthon egy nap alatt. Ma viszont ment a hideg zacskós készkajától, a fűrészpor ízű vega proteinig minden.
- Plusz az eddigi 1 liter víz fogyasztás is felment 1,5-re.
- Rendet tettem a kabinban is, mert kezdett egyfajta nyest fészekké válni az elmúlt napokban.
Hatodik nap – Taps az óceánon
Arra a kérdésre, hogy mekkora a valószínűsége, hogy személyesen valaki megtapsol az óceánon, főleg ha egy szóló úton vagy, talán igen csekély. Mégis ez történt.
Amikor a tegnapi posztot kitettem három vitorlás sejlett fel mögöttem. Messze voltak egymástól, de a középső, az én útvonalammal megegyezően jött.
Jó óra alatt mögém ért, majd 100 méterre baloldalt elhaladt mellettem.
A hajó egy masszív túravitorlás. A cockpitban szélkerék, napelemek, csónak leeresztő, radar, starlink. Előtte nagy és biztonságos felépítmény, a fedélzeten szintén megpakolva, merev aljú gumicsónak, szörfdeszka, vitorlazsák.
A hajón levő pár először kővé mered, aztán erősen integet. Se ők, se én nem tudunk szólni. Magasra emelem a kezem. Az egyikőjük erősen megtapsol.
Az egész jelenet hamar lejátszódik, mert a rögzített vitorlát hagyják és a hajó mint egy óriás lepke, billegve már távolodik is.
Húsz percenként kinyitom, hogy jöjjön be levegő, amikor az egyik ilyennél egy fekete hegy omlik a kenura, az nagy robajjal megfekszik és a szellőzőn a nyomás betol egy csomó vizet. A hajóban a borulás miatt teljes lesz a káosz. Kármentesítés, aztán elő keresem a viharhorgonyt és kiteszem a 42 hátulján. Éjjel 2 van és a rendszer tart. Tökéletes hátszélbe állunk. Jön a benti pakolás és egy órával később egész oké minden.
Hetedik nap – Egy hete a vízen!
Egy hét után relatíve normális ha hangosan beszélgetek. Ezek még csak egy-egy mondatok. Néha egy nevetés. Egyedül a szomorúságnak nem engedek teret, inkább az van, hogy órákig némán bámulom a hullámokat vagy éjjel a csillagokat.
Kevés ennyire egyszerű és nyers helyzet van, mint életben maradni és úton lenni. Az biztos, hogy minden tudásommal azon vagyok, hogy a feladathoz felnőjek és emberként helyt álljak. Itt az ember egyik órában még kezeli a félelmeit, a másikban meg átjárja a hála. Miközben a szabályok egyszerűek, a hajónak haladnia kell nyugatnak, és azon kell létezni.
Nyolcadik nap – Az év utolsó napja a tengeren
Az éj számos kis felkelős, fészkelődős szakaszból áll, de relatíve gyorsan eltelik. Reggel napkelte előtt felkelek. Két napja nem volt felhő, de most erősen izzik egy vékony felhőréteg az égbolton.
A szél már bement kelet alá. Gondolkodom, hogy próbáljak e háromnegyeden menni, de majd holnap, akkor 20 csomó alatt lesz már a szél. Ezt pedig most nem kockáztatom be… Helyette egykedvűen tudomásul veszem, hogy a mai napra tuti kabin fogságba kerültem.
Kilencedik nap – Egyre jobban fúj a szél
38 órája vihargongon sodródók. Asszem ez most jól hazavágja a napi kilométer átlagot…
Egész nap olyan páratartalom van, hogy a kabin faláról hullik le a víz. Próbálok tűrni, aztán inkább elkezdek pakolni, szerelni, optimalizálni pár dolgot. Ettől valahogy minden megváltozik. A hullámok persze ostromolják a fedélzetet. De ez az óceán természete, különösen ha fúj a szél. Márpedig most nagyon fúj.
