2025.01.11. 07:51
Igazság, ha könyörtelen is
„A nép feszülten várakozott.” (Lk. 3/15.)
Különböző ideológiák, eszmék, egymásnak feszülő nézetek és indulatok erőterében élünk. A médiának és a világhálónak köszönhetően pedig pillanatokon belül eljutnak hozzánk a földgolyó bármely részén történt – leginkább negatív – események hírei. Korunk legdivatosabb kommunikációs csatornáit is bevetve, jól összehangolt „akciókkal” igyekeznek időnként hangulatot kelteni, igaztalan „tényekkel” befolyásolni és megtéveszteni a különböző árnyékhatalmak kiszolgálói…
Mindezek következtében szinte kézzelfogható a feszültség, ami átjárja a hétköznapokat is.
A feszültségben és bizonytalanságban élő pedig mindig könnyebben befolyásolható/lázítható. Aztán a puskaporos légkör a kellő időben egyetlen szikrával berobbantható. (Viszont, aki erre játszik, az elfelejti, hogy egy ilyen esemény következményei aligha lennének kontrollálhatók.)
Feszültséggel terhes közhangulatról számol be Lukács evangélista is, amikor elbeszéli Jézus megkeresztelkedésének történetét. A hatalmi visszaélések, a közállapotokat jellemző morális válság, a különböző társadalmi csoportok elszakadása egymástól nyugtalanná tette az embereket. Valami merőben újat és tisztát véltek felfedezni a pusztából éppen visszatérő Keresztelő János fellépésében. Pedig keményen ostorozta hallgatóságát, megtérésre, életük gyökeres megváltoztatására szólítva fel őket. Keresetlen őszintesége és szent hevülete reményt ébresztett, hogy Isten segítségével a sötét korszakból igaz világosságra vezethet az út, hiszen „Isten Báránya” képes lesz arra, hogy elvegye a világ bűnét.
Ebbe a feszült várakozásba és nyugtalanságba érkezett el Jézus, amikor aztán a Jordán partján maga is felvette a jánosi keresztséget. Ekkor megnyílt az ég, a Szentlélek tanúságot tett Jézus mellett és Isten – égből hangzó szózatával – kinyilatkoztatta magát. Az Úr megkeresztelkedésekor istenségének megnyilvánulása, az emberhez lehajoló Isteni Irgalmasság kinyilvánítása is volt egyben. (Vö. Lk. 3/15–22.)
Sokan attól tartanak, ha minden helyzetben ragaszkodnak az igazsághoz, nagyon könnyen népszerűtlenné válhatnak. A próféta a könyörtelen igazság kimondását választotta. Nem kertelt, szembesítette hallgatóságát helytelen gondolkodásával, de minden keménysége mellett a kiutat is megmutatta a hozzá fordulóknak. Ugyanis „keménykedni” is csak akkor lehet, ha annak célja nem a másik lejáratása, hanem éppen ellenkezőleg, a megjobbítása…
Kovács András
