Hol a boldogság? – Nézzük azt, amink van, ne azt, amink nincs

Hol a boldogság mostanában? Annál a Győr közelében élő írástudatlan cigányasszonynál, akivel kolléganőm találkozott? Az említett asszony csupán három X-szel írta alá nevét egy dokumentumra, mert analfabéta. Ám a küzdelmes, sokszor összetört élet mégis gyümölcsöt hozott: sok-sok eleven gyermeket, összetartó családot, ahol az unokák alig várják, hogy találkozzanak a nagymamával. Az írástudatlan, iskolázatlan asszony pedig azt mondja, jó élete volt, elégedett vele. 

A kimutatások szerint mindig azokban az országokban a legboldogabbak, ahol nincs nagy eltérés a jövedelmi viszonyok között, szorosak a családi szálak, viszonylag kiszámítható az élet: például Dániában, Costa Ricán. Az egyik nagyon gazdag, a másik inkább szegény. A pénz fontos, de nem garancia érzelmi jóllétünkre. Inkább számít az, hogy az ember mindig azt érezze, egy kicsit előrébb lépett. Aki nulláról egyre jutott, az jobban érzi magát, mint aki ötről négyre zuhan. 

És megint egy alapvetés: a boldogságnak nincsenek feltételei. Az, hogy valaki boldognak érzi magát, mondjuk elégedettnek, az nem köthető semmihez. Egyedül az egyén döntése. Azt is szokták mondani, nagyrészt génjeinkben lapul, tudunk-e boldogok lenni. De a maradék részről mi döntünk, tudatosan. Nézzük azt, amink van, ne azt, amink nincs. Ennek átgondolására, az elmélyülésre, a szemlélődésre persze idő kell. Így aztán akinek ideje van helyre rakni a dolgokat, tudatosan nézni az élete folyását, az jobb eséllyel érzi magát jól vagy boldognak, mint aki csak sodródik.